A gyógyszerészek a gyógyszerhasználat optimalizálása és az egészségkimenetek javítása érdekében együtt dolgoznak az egészségügyi team tagjaival és a betegekkel, azonban a gyógyszerészképzésben hiányzik az az egységes curriculum, ami felkészítené a gyógyszerészhallgatókat arra, hogy a gyógyszerre, mint termékre fókuszáló szakember helyett elsődlegesen a betegeket gondozó gyógyszerészként vegyenek részt a csapatmunkában. Az elsődlegesen a betegeket gondozó gyógyszerészek képzése érdekében egy olyan keretrendszert érdemes használni, ami magába foglalja a praxis filozófiáját, a gyógyszerészi gondozás folyamatait és a praxis menedzsment rendszereket egyaránt. A professzionális gyógyszertári gyakorlat elemei Mint minden professzionális praxisnak, a gyógyszertári gyakorlatnak is három eleme van:

1. a praxis etikai alapját képező filozófia, ami előírja a megfelelő szakmai viselkedést,

2. a beteggondozás folyamata, ami rendszerbe szervezi a gondozáshoz szükséges tudást és döntéseket,

3. praxis menedzsment rendszer, ami lehetővé teszi, hogy a szolgáltatás olyan strukturált keretek között folyjon, ami biztosítja a minőséget, az elszámoltathatóságot és a fizetést a praxis hosszú távon is fenntartható működése érdekében.

Mindazonáltal, a szakma evolúciója során a gyógyszerészi gondozás csak az elmúlt 30 évben kezdett kialakulni, és csak napjainkban válik elvárássá, hogy a patikus ne a termékre fókuszáljon, hanem a beteget helyezze a gondozás középpontjába. Az egészségügyi rendszerek jelenlegi fejlődése is abba az irányba halad, ami a patikusok beteggondozásba való direkt bevonódásának növekedését várja el, a mai gyógyszerészképzés mégsem készíti fel erre a hallgatókat. Az egyetemi képzés még mindig arra fókuszál, hogy mi a gyógyszerek hatásmechanizmusa és milyen gyógyszerinterakciók léteznek, és kevésbé törődik azzal, hogy hogyan lehet ezt a tudást a gyakorlatban alkalmazni, arról nem is beszélve, hogy a képzésből hiányoznak a gyakorlati tudásalkalmazást biztosító standardok is. Az Egyesült Államokban az elmúlt években a gyógyszerész szakma megtette az első lépéseket az egységes gyógyszerészi gondozás kialakítása felé, és elkezdték definiálni ennek elemeit a tanárok és a gyakorló gyógyszerészek számára egyaránt. 2014-ben a Gyakorló Gyógyszerészek Bizottsága (Joint Commission of Pharmacy Practitioners/JCPP) kiadta a betegcentrikus gyógyszerészi gondozást bemutató alapdokumentumot (Pharmacists’ Patient Care Process/PPCP), ami öt egymást követő lépésben határozza meg a betegcentrikus gondozás feladatait: információgyűjtés, az adatok ellenőrzése, a teendők megtervezése majd végrehajtása, utánkövetés (ez utóbbi során monitorozás és értékelés, valamint folyamatos kommunikáció, dokumentáció és kollaboráció). Ezáltal a gyógyszerészek képessé válnak arra, hogy biztosítsák: a beteg gyógyszereinek indikációja megfelelő, az alkalmazott gyógyszerek hatékonyak, biztonságosak, és a beteg igényei szerint adagolhatók. A továbbiakban az egyetemi gyógyszerészképzést úgy kell átalakítani, hogy ez a betegcentrikus gyógyszerészi gondozási keretrendszer váljon az oktatás alapjává, és a gyógyszerészhallgatókat nem csak arra kell felkészíteni, hogy a gyakorlatban is betegcentrikus gondozást tudjanak nyújtani, de a végzett gyógyszerészeknek tisztában kell lenniük a döntések fontossági sorrendjének felállításában segítő filozófiával és a praxis-menedzsment sikerét biztosító elemekkel is. A gyógyszerészi praxis fejlődése Napjainkra megnőtt a beteggel foglalkozó egészségügyi csapaton belül a gyógyszerész szerepe, és egyre több vizsgálat bizonyítja a gyógyszerészek növekvő bevonásának pozitív hatását az ambuláns és a kórházi ellátásban egyaránt, így pl. csökkenő költségek mellett javul az egészségügyi ellátás minősége, javul a betegelégedettség, csökken a gyógyszer-mellékhatások száma, fokozódik a betegek terápiás együttműködése. Egységes, standardizált filozófia és menedzsment-rendszer hiányában azonban lehetetlen a különböző intervenciókat elemezni, hatékonyságukat összehasonlítani; a helyzetet ahhoz lehet hasonlítani, amikor bár rendelkezünk térképpel – ez a gyógyszerészi gondozás folyamata –, de nem rendelkezünk iránytűvel, azaz a praxis alapját adó filozófiával, és nem rendelkezünk olyan útjelzőkkel sem, amelyek biztosítják, hogy valóban arrafelé megyünk, amerre akarunk (ezt biztosítaná a praxismenedzsment-rendszer). A betegcentrikus gyógyszerészi gondozás általánossá tétele érdekében nem elég további kurzusokat illeszteni az egyetemi kurrikulumba, hanem annak olyan teljes újrastrukturálását kell elvégezni, ami összhangba hozza a gyógyszerészi gondozás három alapelemével, a praxis filozófiájával, a beteggondozás folyamatával, és a praxismenedzsment-rendszerrel. A gyógyszerészi gondozás oktatását már az egyetemi képzés első évében el kell kezdeni, majd integrálni kell az egész kurrikulumba. Jó példával jár elől ezen a téren a University of Minnesota gyógyszerészkara, ahol a gyógyszerészi gondozás gyakorlata már az első évben megjelenik, szimulált helyzetekben és valódi betegtalálkozások során egyaránt, és a diákok gyakorolják a praxis filozófiájával és a menedzsment-rendszerrel kapcsolatos feladatokat, majd visszajelzéseket kapnak oktatóiktól, továbbá a gyógyszerészi gondozás elemeit a farmakoterápiás képzés során is hangsúlyozzák, a képzés előrehaladásával pedig a fókusz elsődlegesen a beteggondozásra helyeződik. Szemlézte: Kovács Bence dr. eLitMed.hu 2018.09.18 Eredeti közlemény: Kolar C, Hager KD, Losinski V. Beyond the Pharmacists’ Patient Care Process: Cultivating Patient Care Practitioners by Utilizing the Pharmaceutical Care Framework. Inov Pharm.2017;8(3): Article 7.