Az Amerikai Egyesült Államokban a perkután koronáriaintevención (PCI) átesett betegek 5-30%-ánál alakul ki a beavatkozással összefüggésbe hozhatóan myokardiális infarktus, a helyi diagnosztikus gyakorlattól és kritériumoktól függően. Ezen események klinikai jelentősége és kezelése azonban továbbra is kérdéses.

A jelenlegi guideline szerint I. osztályú ajánlás a biomarker vizsgálatok elvégzése (kreatin-kináz MB frakció (CKMB), Troponin) a PCI-hez köthetően kialakult koronáriaeseményre jellemző tünetek, illetve szövődményes beavatkozás esetén, valamint IIa ajánlás ezen markerek ellenőrzése a beavatkozást követő 8-12 órán belül. A CKMB illetve Troponin értékek felső határértékét több mint ötszörösen meghaladó eredmény pedig valószínűsíti a klinikailag szignifikáns periprocedurális myokardiális infarktus fennállását (ACC/AHA/SCAI guideline 2005).

Egy újabb, 2007-es konszenzus dokumentum pedig a biomarkerek közül elsősorban a Troponint ajánlja, és a felső határértéket háromszorosan meghaladó eredményt tekinti diagnosztikusnak. Tekintetbe véve, hogy jelenleg igen szenzitív Troponin assay-k állnak rendelkezésünkre, felmerül, hogy ezen diagnosztikus küszöbérték túlságosan alacsony lenne, és olyan, a beavatkozásból adódó igen kis myocardium károsodásokat is kimutatnánk, melyek klinikai jelentősége elhanyagolható.

A periprocedurális myocardiális infarktus beavatkozásfüggő fő rizikótényezői a súlyos koronáriabetegség, a komplex lézió, a többszörös vagy szövődményes beavatkozás.

A rendelkezésre álló retrospektív vizsgálatok eredményei alapján a beavatkozást követően mért emelkedett CKMB és Troponin értékek összefüggést mutattak a korai kardiális szövődményekkel, azonban a hosszútávú túlélést kevésbé befolyásolták. A mortalitással a beavatkozás előtti értékek szorosabb összefüggést mutatnak, prognosztikai értékük jelentősebb.

Több nagy betegszámú analízis vizsgálta a spontán és PCI-hez kötötten kialakult koronáriaesemények jelentőségét, és míg a spontán myokardiális infarktus erős független előjelzője a halálozásnak, addig a periprocedurálisan kialakuló infarktuson átesett betegek esetében nem volt megfigyelhető szignifikáns emelkedés a halálozás tekintetében. Természetesen a nagy kiterjedésű, PCI-jal összefüggésbe hozható események jelentősebben befolyásolják a prognózist, azonban ritkán fordulnak elő szövődménymentes intervenciót követően, illetve normál kiindulási Troponin szintek mellett.

A fenti tények alapján felmerül a periprocedurális myokardiális infarktus diagnosztikus kritériumainak további pontosítása. További adatok szükségesek a csak biomarkervizsgálaton alapuló diagnosztika, illetve a küszöbértékek helytálltságának igazolására, valamint felmerül a beavatkozás előtti nekroenzimértékek figyelembevételének szükségessége is.

A szerzők javasolják a rutin troponin mérést koronáriaintervenciót megelőzően, mert ezáltal megtörténhet a betegek rizikócsoportba sorolása, és ennek megfelelő előkezelése csökkentheti a beavatkozással kapcsolatos szövődmények számát. A PCI utáni biomarkervizsgálatot pedig többszörös beavatkozás, szövődménnyel járó intervenció, illetve klinikai tünetek esetén ajánlják elvégezni. Hosszabb kórházi észlelést a nagy kiterjedésű periprocedurális infarktuson átesett betegek igényelnek.



Forrás: Abhiram Prasad, M.D., and Joerg Herrmann, M.D.: Myocardial Infarction Due to Percutaneous Coronary Intervention. N Engl J Med 2011;364:453-64.


Szemlézte: Dr. Godina Gabriella, Semmelweis Egyetem, I. sz. Belgyógyászati Klinika