A diabetes mellitus betegségterhe jelentős. A gyógyszerrel kezelt betegek kezelési költsége meghaladja az OEP természetbeni ellátásokra fordított kiadásainak a 13%-át, azaz a GDP 0,65%-át. A szövődmények a halálozás kockázatának növelése mellett jelentősen rontják a beteg életminőségét, a kezelés, ápolás, gondozás súlyos terhet ró a társadalomra és a közvetlen családra is. A lakosság öregedésével és az elhízás egyre gyakoribbá válásával pedig ez a teher a következő években várhatóan emelkedni fog. 2010. november 11-én tartották meg a Parlament Felsőházi termében Changing diabetes című parlamenti fórumot a cukorbetegekért. A rendezvény fényét magas rangú vendégek emelték. Elsőként Kövér László házelnök szólt az egybegyűltekhez. Felhívta a figyelmet a cukorbetegség súlyos társadalmi s gazdasági terheire, az összefogás szükségességére. A rendezvény díszvendége volt Benedikte dán hercegné és Smittné Makray Katalin, köztársasági elnökünk felesége. A díszvendégek beszéde személyes hangvétellel éppen az egyéni tragédiákra, a személyes felelősségvállalás fontosságára hívták fel a figyelmet. A szakmai és egészségpolitikai kérdésekhez vezetett át Szócska Miklós államtitkár és a Novo Nordisk képviselőjének beszéde. A szigorúan vett szakmai program során Winkler Gábor vezényletével előadások hangzottak e. Németh János a diabetes szemészeti szövődményeivel, Kempler Péter a diabeteses idegbántalmakkal, Wittmann István pedig a veseszövődményekkel foglalkozott. Barkai László a gyermekkori diabetes gyakoriságának növekedésére, a 2-es típusú diabetes gyermekkori előfordulására hívta fel a figyelmet. Mindezek az előadások azt kívánták alátámasztani, hogy a diabetes súlyos népbetegség, amely komoly terhet jelent mind az egyénnek, mind a társadalomnak. A járvány további terjedéséhez országos és nemzetközi összefogásra van szükség, az egyedi kezdeményezések önmagukban nem képesek megoldani ezt az óriási feladatot. A Changing Diabetes Fórum ajánlásai voltak ennek értelmében 2009-ben: 1. Szükség van Nemzeti Diabetes Programra. 2. A Nemzeti Diabetes Program tartalmazzon kistérségi indikátorokra bontható, nemzeti szintű ajánlásokat. 3. A Nemzeti Diabetes Program keretében folyamatos mérés indokolt, valamint fontos a források és a célok pontos meghatározása. 4. A Nemzeti Diabetes Program keretében Nemzeti Diabetes Prevenciós Konszenzus Konferencia megvalósítása javasolt. 5. Alapvető fontosságú a diabetes mint egészségpolitikai prioritás definiálása. 6. Egységes országos diabetesregiszter kiépítésére van szükség. 7. Fontos a FINDRISK szűrőprogram ismertetése és terjesztése, valamint a szűrések állami finanszírozása. 8. A cukorbetegséggel kapcsolatos vakság csökkentésére finanszírozott, telemedicinális fundusfotó-rendszerrel történő szűrés javasolt. Cél: 5 éven belül a betegek 90%-a kerüljön be a rendszerbe. 9. A cukorbetegség bármely típusában az alap- és a szakellátás kölcsönös egyeztetése, tájékoztatása elengedhetetlen. 10. Minden újonnan felfedezett 2-es típusú cukorbeteg esetében szakellátóhelyen történő konzílium indokolt. 11. A cukorbetegség kezelésében használt gyógyszerek jelenlegi támogatási rendszerének megszorítása nem támogatható. 12. Új kezelési eljárások esetében elfogadható, hogy a kezelés eredményességét a további támogatás feltételének jelöljék ki – minden esetben a szakmával történt egyeztetés alapján. 13. A gyógyászati segédeszközök esetében a 2009. augusztus 16-át megelőző gyakorlat visszaállítása javasolt. 14. A segédeszközök biztosításában az intenzív inzulinkezelés két formájában alkalmazott gyakorlat egységesítése javasolt. 15. Megoldandó a betegoktatás, valamint a dietetikai képzések támogatásának jelenlegi gyakorlata. 16. A prevenció szemléletének legszélesebb körű terjesztése indokolt, a közszolgálati média szerepvállalásának kibővítésével. 17. A diabetesprevenció kerüljön a népegészségügyi programba és rendeljenek hozzá finanszírozási forrásokat. 18. A diabetesellátásban finanszírozási ösztönzőkre van szükség. 19. A diabetesellátás minden szintjén a betegutak ésszerű szabályozása javasolt. 20. A szekunder és tercier prevenció területén a gondozás és finanszírozás kapcsolódjon össze. 21. Legyenek területi lefedettségben kiemelt diabetescentrumok minimum felszereltséggel, a szükséges források megjelölésével. 22. Elengedhetetlen a dietetikus szakemberek felemelése és bekapcsolása a finanszírozásba. 23. A finanszírozási protokollok rendszeres felülvizsgálata javasolt, szakemberek bevonásával. 24. A finanszírozási adatok mérési célokra történő felhasználása indokolt, jelezve a rendszer hibáit, a fejlesztési lehetőségeket. Ehhez munkacsoport felállítására van szükség. A konferencia egyértelmű tanulsága volt, hogy a diabetes mellitus betegségterhe jelentős. Elhangzott, hogy a gyógyszerrel kezelt betegek kezelési költsége meghaladja az OEP természetbeni ellátásokra fordított kiadásainak a 13%-át, azaz a GDP 0,65%-át. A szövődmények a halálozás kockázatának növelése mellett jelentősen rontják a beteg életminőségét, a kezelés, ápolás, gondozás súlyos terhet ró a társadalomra és a közvetlen családra is. A lakosság öregedésével és az elhízás egyre gyakoribbá válásával pedig ez a teher a következő években várhatóan emelkedni fog. A legérdekesebb adalékot ehhez az Odense Egyetemi klinikai endokrinológiai osztályának vezető főorvosa, az egyetem anyagcsere tanszékének intézetvezetője, Henning Beck-Nielsen professzor előadása jelentette. Dániában már körülbelül egy évtizeddel ezelőtt kidolgozták a diabetesprogramot és hozzákezdtek a következetes megvalósításához. Lakossági szűrőprogramok szolgálják az esetek felderítését, országos nyilvántartásban rögzítik a betegek adatait. Az országos nyilvántartás tartalmazza például a betegek fundusfotóját is. A képek elkészítése nem igényli orvos közreműködését, a képeket digitális formában küldik a központba, ahol aztán kiemelten tudnak foglakozni a további figyelmet igénylő betegekkel. A szervezett, aprólékos munka, a mindenre kiterjedő felügyelet és a minél szélesebb betegcsoportot felölelő nyilvántartás kezdi meghozni a gyümölcsét. A program bevezetése óta csökkenni kezdett a diabetes súlyos szövődményei, például a vakság és a lábamputáció gyakorisága. A példa tehát adott, érdemes a hazai viszonyokra adaptálva alkalmazni a modellt nálunk is. A Magyar Nemzeti Diabetes Program előzetes változata 1991-ben született meg, majd új tervezet készült 2006-ban, de a prioritások változása miatt a munka félbeszakadt. A mostani ülés nem titkolt célja volt a Nemzeti Diabetes program felélesztése volt a betegek és az egész társadalom érdekében. 2011-re a következő célokat tűzték ki: 1. A nagyfokú kockázattal rendelkező egyének felismerése, s körükben a diabetes és a cardiovascularis kockázat csökkentésének az elérése. 2. A diabetes és kockázati tényezőinek a tudatosítása a lakosság körében. 3. Korai, megfelelő terápia biztosítása a szűrés során diabetesesnek bizonyult betegek számára. 4. A diabetesgondozás szakmai és szervezeti színvonalának erősítése. A 2011-es programbizottság elnöke Jermendy György, tagjai Barkai László, Blatniczky László, Halmos Tamásné, Hidvégi Tibor, Vándorfi Győző, Winkler Gábor, Wittmann István. A 2-es típusú diabetes életmódi változtatásokkal, helyes táplálkozással, testmozgással 90%-ban megelőzhető, és ezzel a szövődmények kialakulása is. Sokat tehetünk tehát betegeink, családtagjaink körében, szűkebb és tágabb környezetünkben a betegség megelőzéséért, a betegek jobb ellátásáért, a betegségteher csökkentéséért. eLitMed.hu, dr. Lipták Judit