A szédülés, a bizonytalanság és az egyensúlyzavar a sürgősségi osztályos megjelenések mintegy 4%-ában szerepel vezető panaszként. Sürgősségi osztályos körülmények között a fő kihívást a jóindulatú vestibularis kórképek és a veszélyes, központi idegrendszeri kórképek differenciálása jelenti. A hátsó keringési stroke-ok mintegy 20%-ában a szédüléssel asszociáltan nincs jelen nyilvánvaló neurológiai tünet, sőt a klinikailag BPPV-ként diagnosztizált esetek mintegy 5%-ában, a neuritis vestibularisként diagnosztizált esetek 25%-ában valójában stroke áll a panaszok hátterében. Egy gyakran alkalmazott megközelítés a cardiovascularis rizikófaktorok felmérésén alapul, ugyanakkor ezt a stratégiát sok kritika éri a túlzottan gyakran indikált koponya-CT-vizsgálatok miatt, melynek szenzitivitása a hátsó keringés ischaemiás eltéréseire csupán 16–42%. A DWI MR-szekvencia ennél jóval érzékenyebb, ugyanakkor sokkal drágább és sokkal nehezebben hozzáférhető. Ezek a megfontolások kiemelik egy objektív, klinikai tüneteken alapuló diagnosztika fontosságát, melyek megfelelnek a költséghatékonyság kívánalmainak, mégis kellően magas a diagnosztikai pontosságuk. A HINTS vizsgálat (Head Impulse, Nystagmus, Test of Skew) az AVS differenciáldiagnoszikájában magas pontosságot mutat: neurooftalmológusok által validálva a stroke diagnosztikájában 100%-os szenzitivitást és 96%-os specificitást mutat. A szemmozgásvizsgálatokbban nem jártas sürgősségis orvosok körében ugyanakkor valószínűleg kevésbé kedvezően alakulnak ezek a mutatók. E célból alkották meg a STANDING diagnosztikus algoritmust, mely a nystagmus, a head impulse-teszt, a járásvizsgálat és pozicionális tesztek kiértékelésén alapszik. A tüneteken alapuló vizsgálatok mellett egy stroke rizikóbecslő skála, például az ABCD2 alkalmazása is hasznos lehet bizonyos körülmények között. Gerlier és munkatársai az Academic Emergency Medicine-ben megjelent cikkükben sürgősségi osztályos körülmények között prospektíve vizsgálták a HINTS-teszt, a STANDING-paradigma és az ABCD2-pontszám diagnosztikus értékét a DWI-MR hez viszonyítva. A vizsgálati alanyok az akut kezdetű szédüléssel, vestibulovisualis tünetekkel vagy posturalis panaszokkal jelentkező betegek köréből kerültek ki. A vizsgálat időpontjában tünetmentes, a nyilvánvaló fokális neurológiai tünetekkel rendelkező, egyéb felvételi diagnózissal jelentkező (hipotenzió, hypoglykaemia, akut anaemia, szerhasználat) vagy nehezen vizsgálható (súlyosan demens, n. oculomotorius-bénulás) betegek kizárásra kerültek. A vizsgálat kezdete előtt a vizsgálatban részt vevő orvosok hatórányi képzésben részesültek. Amennyiben a beválasztási kritériumoknak megfelelő beteg érkezett, a beteget képzésben nem részesülő és képzett orvos egymástól függetlenül megvizsgálta és a panaszokat centrális vagy perifériás eredetűnek nyilvánította. Az ABCD2-score meghatározása retrospektíven történt, 4 vagy a feletti pontszám esetén a panaszokat centrális eredetűnek tekintették. Diagnosztikus standardként a panaszok kezdetétől számított legalább 48 óra elteltével készült DWI-MR-vizsgálaton detektálható hátsó keringési akut folyamat szolgált. A vizsgálat elsődleges kimeneteleként a HINTS-teszt diagnosztikus pontossága szolgált, a másodlagos kimenetelek a HINTS vizsgálat, a STANDING-paradigma és az ABCD2-pontszám közötti különbségek, valamint a képzett orvosok HINTS-tesztről és a STANDING-paradigmáról alkotott véleménye voltak. A vizsgálatban 300 beteg vett részt. A HINTS-teszt 62-ből 59 centrális okot, valamint 238-ból 159 perifériás okot helyesen diagnosztizált. A vizsgálat 2 fals negatív eredményt adott egy sclerosis multiplex, valamint egy akut ischaemiás cerebellaris stroke esetében. A 77 fals pozitív HINTS-teszt nagy része a végső diagnózis alapján idiopathiás BPPV vagy nonspecifikus vertigo voltak. A képzett orvosok körében a HINTS-teszt szenzitivitása 96,7%, specificitása 67,4%, PPV-je 43,4%, NPV-je 98,8% voltak. A STANDING és az ABCD2-pontszám a centrális okok közül 58, illetve 34, míg a perifériás okok közül 178, illetve 195 esetben vezetett helyes diagnózishoz. A HINTS-teszt szenzitivitása nem különbözött szignifikánsan a STANDING-vizsgálattól, ugyanakkor a STANDING-vizsgálat specificitása jelentősen magasabb volt a HINTS-tesztnél. Az ABCD2-pontszám a stroke-ok mintegy felét elvétette és mind specificitás, mind szenzitivitás tekintetében jelentősen elmaradt a HINTS-hez képest. A képzett orvosok beszámolója alapján a HINTS-teszt elvégzése egyszerű volt, viszont a megbízhatósága tekintetében nem volt teljes az egyetértés, ugyanakkor egyöntetűen úgy nyilatkoztak, hogy a referálások és a képalkotó vizsgálatok számát csökkentették az elvégzett tesztek. Összességében a HINTS vizsgálat szenzitivitása megközelítette a specialisták által végzett HINTS-teszt szenzitivitását, a specificitás azonban jelentősen elmaradt ahhoz képest. A STANDING-teszt hasonló eredményeket mutatott egy korábbi validációs vizsgálathoz képest, az ABCD2-pontszám pedig, korábbi eredményekhez hasonlóan, rosszul szerepelt a hátsó keringést érintő stroke előrejelzésében. Szemlézte: Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Gerlier C, Hoarau M, Fels A, et al. Differentiating central from peripheral causes of acute vertigo in an emergency setting with the HINTS, STANDING, and ABCD2 tests: A diagnostic cohort study. Acad Emerg Med. 2021;28(12):1368-1378.