A szkizofrénia súlyos mentális betegség, amire rendellenes gondolkodás, pszichotikus tünetek (például hallucinációk, paranoid delúziók), érzelmi tompaság és kognitív zavar jellemző. Mivel más fajokban nem fordul elő ilyen tünetegyüttes, a feltételezések szerint a szkizofrénia humánspecifikus állapot lehet, aminek a megjelenése az evolúció során olyan képességek kialakulásához köthető, amik a modern ember sajátosságai (például nyelv, társas élet, kreativitás). Mivel a szkizofrénia prevalenciája a betegek csökkent termékenysége ellenére világszerte viszonylag stabil (1%), a betegséggel kapcsolatos sajátosságok némelyike pozitív szelekció alatt állhat. Napjainkban örökletességét 80%-osra becsülik, a bizonyosan poligénes kórkép genetikai hátterét a neuropszichiátriai kutatások nagy erőkkel keresik. A közelmúltban orvosi-élettani Nobel-díjjal kitüntetett Svante Pääbo és a közreműködésével kifejlesztett új tudományág, a paleogenomika segítségével az evolúciós biológia korábban példa nélküli lehetőséget kapott, és ma már összehasonlíthatjuk a kihalt emberfajok, így legközelebbi evolúciós rokonunk, a neandervölgyi ember és a ma élő Homo sapiens genetikai anyagát is. Az összehasonlítás lehetőséget ad annak a hipotézisnek a vizsgálatára, miszerint a szkizofrénia a modern ember „találmánya”. A neandervölgyi genom szekvenálása révén kiderült az is, hogy a modern ember ősei és a neandervölgyiek 65 000 – 47 000 évvel ezelőtt kereszteződtek egymással, aminek eredményeképpen ma a nem afrikai modern emberek genetikai állományának körülbelül 2%-a neandervölgyi eredetű. A humán genom neandervölgyi eredetű része funkcionális következményekkel jár: befolyásolja az autoimmun betegségekkel kapcsolatos kockázatot, a keratinfilamentumok módosításával segítheti a bőr és a haj nem afrikai klímához történő alkalmazkodását, módosítja a koponyaformát és a neuronalis génexpressziót, a neurogenezist. Az ősi DNS-sel kapcsolatos új információk, valamint az agyfejlődéssel és a mentális betegségek kialakulásával kapcsolatos genetikai tudásunk növekedésével lehetővé válik a különféle neuropszichiátriai betegségek evolúciós hátterének feltárása, írja az American Journal of Medical Genetics Part B Neuropsychiatric Genetics című szaklap tanulmánya. A szerzők három irányból vizsgálták meg a kérdést, miszerint a neandervölgyi embertől örökölt genetikai variációk összefüggésben állnak-e a szkizofréniával: először négy független eset-kontroll mintában (összesen 9362 fő, 3837 szkizofrén, 5525 kontroll) nézték meg, hogy van-e összefüggés az egyének neandervölgyi eredetű genetikai anyagának mennyisége és szkizofrénia kockázata között, majd megnézték, hogy az egyedi neandervölgyi eredetű DNS-variáció mértéke összefügg-e a szkizofrén személyek pszichotikus tüneteinek súlyosságával és az antipszichotikumokra adott terápiás válasz mértékével, végül – mivel az antipszichotikumok tipikusan dopaminerg mechanizmussal hatnak –, megnézték, hogy az általános populációban fellelhető neandervölgyi eredetű DNS-variáció összefüggésben áll-e a dopaminszintetizáló kapacitással. A vizsgálatba bevont 9362 személy lymphocyta-DNS-ének SNP-alapú teljesgenom-elemzésén kívül 49 szkizofrén beteggel egy kétkarú, a vizsgáló számára maszkolt, átkeresztezett gyógyszermegvonásos vizsgálatot is végeztek, amiben a megvonás után 3 héttel értékelték a pozitív és negatív tüneteket. 173 egészséges felnőttel fluorizotópos DOPA/FDOPA-PET vizsgálatot végeztek. Az eredmények szerint az egészségesekkel összehasonlítva a szkizofrének szignifikánsan kevesebb (p = 0,044) neandervölgyi eredetű DNS-variációval rendelkeznek; a több neandervölgyi eredetű DNS-variációval rendelkező szkizofrén betegek kevesebb pozitív tünettel bírnak és pozitív tüneteik kevésbé reagálnak az antipszichotikumokra (a klinikumban az antipszichotikumok főleg a pozitív tünetekre hatnak), továbbá a több neandervölgyi eredetű DNS-variációval rendelkező egészséges személyek bal caudatuma, bal ventralis striatuma és hídja kevésbé veszi fel az F-DOPA-t, mint a kevesebb neandervölgyi eredetű DNS-variációval rendelkező egészséges személyeké (azaz kisebb a dopaminszintetizáló kapacitásuk). Összefoglalójukban a szerzők kifejtik: mindez egyértelműen arra utal, hogy a szkizofrénia valóban a modern emberben jelenhetett meg, és megjelenésének evolúciós szerepe van; a neandervölgyi agyban más lehetett a dopaminerg neurotranszmisszió szerepe, különösen a jutalom- és fájdalomfeldolgozás vonatkozásában (az ezekért felelős agyterületeken csökkent az F-DOPA-felvétel a több neandervölgyi eredetű DNS-variációval rendelkező egészséges személyek egyes agyterületein). A jövő kutatásainak pedig érdemes lesz megvizsgálniuk, hogy a több neandervölgyi eredetű DNS-variációval rendelkező egészséges személyek más neurofiziológiai és viselkedéses választ adnak-e a jutalom- és fájdalomingerekre, mint a kevesebb neandervölgyi eredetű DNS-variációval rendelkező egészségesek. Szemlézte Kazai Anita dr. Eredeti közlemény Gregory, M. D., Eisenberg, D. P., Hamborg, M., Kippenhan, J. S., Kohn, P., Kolachana, B., ... & Berman, K. F. (2021). Neanderthal‐derived genetic variation in living humans relates to schizophrenia diagnosis, to psychotic symptom severity, and to dopamine synthesis. American Journal of Medical Genetics Part B: Neuropsychiatric Genetics, 186(5), 329-338.