A prágai temetőt a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelentette meg magyarul az Európa Kiadó. Ecónak ez a könyve a hamisításról szól, kicsit bővebben a 19. század utolsó évtizedeinek nagy hamisításairól; a könyv középpontjában is elsősorban a Cion bölcseinek jegyzőkönyve című hamisítvány története és előtörténete áll. A fordulatos történetben két mellékszál is felbukkan: a főszereplőnek a Garibaldi dél-olaszországi hadjárata körül folytatott besúgói tevékenysége, illetve a Dreyfus-per háttéreseményei. A főszereplő egy kitalált alak, Simone Simonini, aki mint ezeknek a hamisításoknak a szerzője tűnik fel: előbb a piemonti, majd a francia titkosrendőrség besúgója, aki ráadásul utóbb a cári Ohranával is együttműködik - beszélt A prágai temető központi figurájáról a fordító. Mint hozzáfűzte, a könyv összes többi szereplője és eseménye dokumentumszerűen hiteles. Aki ismeri, szereti Eco regényeit, az tudja, hogy A Foucault-inga általánosságban szólt az összeesküvés-elméletekről és az azok körüli hamisítások filozófiai vetületéről. Ennek lényege abban foglalható össze, hogy van-e valami terv a világtörténelemben; erre ad a könyv egy nagyon frappáns, filozófiailag is értelmezhető választ. A prágai temető ennek mintegy kalandregényszerű folytatása, a hamisítás aprómunkájáról szól egy egészen elképesztően gyűlöletes főhős szemüvegén keresztül. Umberti Eco a tudományos pályafutását középkor-kutatóként kezdte, 1954-ben Aquinói Szent Tamásról írt filozófiai doktori disszertációt a torinói egyetemen. Később vizuális kommunikációt és esztétikát kezdett tanítani a különböző észak-olasz egyetemeken. Eco világhírét első regénye, az 1980-ban megjelent A rózsa neve alapozta meg. Arra a köznapi kérdésre, hogy miért ír egy esztétika professzor regényt Eco így válaszolt: "Ötvenévesen az ember vagy megszökik egy táncosnővel vagy ír egy bestsellert." A művet 47 nyelvre fordították le, csak az olasz nyelvű kiadásból 6 és félmillió példány kelt el. 2010-ben, A legújabb Eco-regényben már nem az a kérdés, hogy léteznek-e összeesküvések, sem az, hogy vannak-e összeesküvés-elméletek, az író ugyanis evidenciának veszi, hogy ezekre olyan szüksége van az embernek, mint egy falat kenyérre. A hamisítás nemcsak a konkrét téma, a Cion bölcseinek jegyzőkönyve miatt érdekes, hanem általában Eco szemiotikai életműve miatt is, amelyben újra meg újra visszatér a hamisítás tematikája. A kötet borítóján szerepel egy mondatnyi idézet: "Ha nincs ellenség, mivel biztassuk a népet": ezért van szükség azokra a megbízható emberekre, akik megteremtik, megrajzolják, kiszínezik az ellenség képét, és megfelelőképpen gyűlöletessé teszik azt, hogy aztán legyen milyen "vigaszt" nyújtani - mutatott rá. Eco maga is vállalja azt a régebbi korokat idéző regényírói mentalitást, hogy kicsit tanítani is akarjon, hogy ilyen módon is megmagyarázzon valamit, amit talán nem lehet elégszer felderíteni. "Az eddigi Eco-regényeknek mind volt egy műfaji mintája: a középkori krónikákat felidéző A rózsa neve vagy a barokk regény, A tegnap szigete, a szintén középkori Baudolino után ezt hangsúlyozottan a Dumas- és Verne-műveket, a 19. századi nagy kaland-, illetve feuilleton regényeket idéző módon és stílusban írta meg. Van benne alteregótörténet, hasonmás-problematika, gyilkosságok, tehát jól felfedezhető ez a műfaji minta" - árulta el a fordító. Szinte A prágai temető megjelenésének a pillanatában felmerült: nem veszélyes-e egy cinikus, zsidógyűlölő figurát a regény főhősének megtenni? "Ha a főszereplő gyűlöletes, akkor talán nem annyira fenyeget az a veszély, hogy az olvasó lelkesen magáévá teszi az ő gyűlöletes eszméit. Ráadásul az olvasó minden apró részletéről értesül annak, hogy miképpen konstruálódik meg vállaltan a semmiből, illetve hamis állításokból valami, aminek aztán hátborzongató következményei lesznek" - vélekedett. A prágai temető megértéséhez nincs szükség előzetes ismeretekre, hiszen Ecónak, csakúgy, mint a hasonló írói kvalitásokkal rendelkező alkotónknak, Szerb Antalnak is megvolt az az ambíciója, hogy regényíróként is kifejtse, megmutassa, megmagyarázza mindazt, amivel esetleg tudósként is foglalkozott. Természetesen bármelyik Eco-regényről elmondható, hogy egy nagy műveltségű olvasó lelkesen fedezhet fel olyan utalásokat vagy vendégszövegeket, amelyeket mások nem vesznek észre, de ezek plusz örömök, és a hiányuk sem csorbítja az olvasás élvezetét. MTI