A Széchenyi-díjas belgyógyász, az anyagcsere betegségek és az érelmeszesedés nemzetközi hírű kutatója, egyetemi tanár. Kimagasló szerepet töltött be az orvosképzésben is és akadémiai tisztségei mellett több európai tudományos társaságnak is tagja volt. Romics László Érden született 1936-ban. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen 1962-ben szerzett diplomát. Az egyetem III. Sz. Belgyógyászati Klinikáján kezdett dolgozni. Munkatársai és a betegek tisztelték, szerették etikus, empátiás viselkedése miatt. 1976-ban kapta meg az orvostudományok kandidátusa címet, 1994-ben védte meg az akadémiai doktori értekezését. Viszonylag rövid ideig az Országos Reumatológiai és Fizikoterápiás Intézet belgyógyász főorvosaként és főigazgató-helyetteseként tevékenykedett. 1985-ben tért vissza a SOTE III. Sz. Belgyógyászati Klinikájára. A klinikát igazgatóként, a Kútvölgyi Klinikai Tömböt pedig főigazgatóként vezette. 1988-ban az egyetem rektor-helyettesévé választották, majd 1996-ban három éves időszakra rektori megbízást kapott. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 2001-ben rendes tagjává választotta. Romics László több hazai és nemzetközi szakmai társaság tagja volt, azok vezetőségében is dolgozott, így jelentős szerepet játszott a Magyar Belgyógyász Társaság, a Szakmai Kollégium vezetésében, a Kollégiumok Elnökei Tanácsában, az ETT-ben, a MOTESZ vezetésében, a Magyar és az Európai Atherosis Társaság vezetőségében, az MTA-SE Anyagcsere, Genetikai és Immunológiai Kutatócsoport vezetőjeként, valamint a Kossuth és Széchenyi Bizottság Orvostudományi Albizottság munkájában is. Munkáját értékelve számos díj birtokosa lett, így a Kiváló Orvos, a Markusovszky-emlékérem, a Magyar Imre-emlékérem, a Gerő Sándor-emlékérem, a Tangl Ferenc-emlékérem, a Szent-Györgyi Albert-díj, a Pázmány Péter felsőoktatási díj, a Semmelweis-emlékérem és -díj, a Batthyány-Strattmann László-díj, a MOTESZ-díj és a Széchenyi-díj kitüntetettje lett. Romics László emberi magatartását többek között az őszinteség, a nyitottság, a korrektség, a segítőszándék, az empátiás, etikus viselkedés, a gyors lényeglátás, a nagy munkabírás jellemezte. Szakmáját tekintve kiváló földön járó, igen jól képzett, empátiás orvosként dolgozott, gyógyított. Vezetői - így az akadémiai, egyetemi és egyéb sokrétű - feladatköreit lelkiismeretesen, közmegelégedéssel a megbízók, a választók képviseletének érdekei figyelembevételével látta el, és ennek érdekében sem az időt, sem az energiát nem sajnálta. Romics László magatartásával, munkásságával olyan életművet hagyott hátra, amelyre hozzátartozói, ismerősei, tanítványai, munkatársai büszkén emlékezhetnek, amely példaértékül szolgálhat környezetének. Prof.Dr. Karádi István a következőket írta a Semmelweis Egyetem honlapján: „Azok közé a nagy, klasszikusan gondolkodó orvosok közé tartozott, akik legfontosabbnak a belgyógyászati szemléletet tekintették és tanítványait is erre tanította. Tudta, tisztában volt vele, hogy a belgyógyászat szubdiszciplinákban fejlődik tovább, de az általános, integratív belgyógyászati gondolkodást mindennél előbbre helyezte….Nemzetközileg is elismert szakmai munkássága klasszikus műveltséggel párosult. Szinte történészi ismeretanyaggal és szemlélettel elemezte a világ és emberiség helyzetét, nekünk, tanítványainak példát mutatva a józan, bölcsen mérlegelő, humánus gondolkodásmódról. Szenvedélyesen vitatkozott, nem tűrte el a hatalmi arroganciát és igazságérzete védelmet jelentett a jogtalanul támadottak számára. Hosszan tartó szenvedése során emberi méltóságból olyan példát állított elénk, tanítványai elé, amely előtt mindenkinek fejet kell hajtania. Kedvességét, bölcs tanácsait halála utolsó pillanatáig megosztotta velünk.” Romics László magatartásával, munkásságával olyan életművet hagyott hátra, amelyre hozzátartozói, ismerősei, tanítványai, munkatársai büszkén emlékezhetnek, amely példaértékül szolgálhat környezetének. Búcsúztatása augusztus 16-án 14.15-kor lesz a Farkasréti temetőben. eLitmed Kapcsolódó anyag: A talentumokat gyűjteni kell - interjú Romics Lászlóval