Nagy mennyiségű bórt találtak amerikai kutatók egy marsi meteoritban: a felfedezés azért izgalmas, mert a kémiai elem oxidált formája, a borát kulcsfontosságú szerepet játszhatott az összes élő sejtben megtalálható polimer óriásmolekula, az élet egyik építőkövének tekintett ribonukleinsav (RNS) létrejöttében.

A manoai Hawaii Egyetemen (UH) működő, az amerikai űrkutatási ügynökség (NASA) kezelésében lévő asztrobiológiai intézet tudósai egy olyan meteoritot vizsgáltak, amelyre a Déli-sarkvidéken bukkantak. A kémiai elemzés egyértelművé tette, hogy a földi légkörön áthatoló meteordarab a Marsról származik.

Később ionmikropróbának vetették alá, hogy tüzetesebben szemügyre vegyék a benne leülepedett agyagrétegeket. A földi szennyezőanyagok kiszűrése után megállapították, hogy a marsi kőzet bőséges mennyiségben tartalmaz bórt, méghozzá legalább tízszer annyit, mint bármelyik korábban vizsgált meteorit.

"A borátok valószínűleg fontos szerepet töltöttek be a földi élet kialakulásában, mert képesek szilárdan megkötni a ribózt, az RNS alapvető szénhidrát-összetevőjét. Az általános felfogás szerint az élet korai szakaszában a ribonukleinsav az örökléshez szükséges információkat hordozó DNS előfutára volt" - magyarázta James Stephenson, az intézet kutatója.

Sokan úgy vélik, hogy az RNS lehetett az első molekula, amely elraktározta az evolúció folyamatában nélkülözhetetlen genetikai információkat, és továbbította azokat következő nemzedékeknek. Az RNS nem biológiai úton való létrehozásának egyik legnehezebb mozzanata a ribonukleinsav cukormolekulájának, a ribóznak az előállítása. Korábbi laboratóriumi tesztek azt mutatták, hogy borát hozzáadása nélkül a Földön rendelkezésre álló vegyületekből nem építhető fel az öt szénatomos szénhidrát.

Jóllehet a borát viszonylag gyakran előfordul a földi üledékes rétegekben, kozmikus égitesttöredékekben még nem fedeztek fel bórban gazdag lerakódásokat. A mostani, eredetileg a PLOS ONE című tudományos magazinban megjelent tanulmány azonban azt sugallja, hogy amikor az élet elkezdődött a Földön, a Marson ugyancsak jelen volt ez a kémiai elem, ráadásul magas koncentrációban.

A hawaii tudósok által elemzett marsi agyag korát legkevesebb 700 millió évesre becsülik. Összetételéből következtetéseket lehet levonni arra is, hogy hajdanán milyen természeti körülmények uralkodtak magán a Földön. A kutatók feltételezése szerint a hasonló, borátokkal dúsított agyagrétegek valóságos kémiai kincsesbányák lehettek - vagy még inkább boszorkánykonyhák, amelyek kikotyvasztották az élet molekuláris alapköveit.

"A Marsnak és a Földnek egykor sokkal több közös vonása volt, mint manapság. Idővel a marsi atmoszféra elillant, és a felszíni vizek is eltűntek, de az ősi meteoritok erezetében megőrződtek azok a finom agyaglerakódások, amelyek a vörös bolygó történetének nedvesebb időszakaszaiból származnak" - fejtette ki Lydia Hallis, a tanulmány egyik szerzője, aki a világegyetem kémiai jellegzetességeit kutatja.

(http://www.sciencedaily.com/releases/2013/06/130610220132.htm)
(http://www.space.com/21526-mars-meteorite-ingredient-life.html)




MTI 2013. június 14., péntek