Az EPSOS (European Patients - Smart open Services), egy EU által finanszírozott kísérleti projekt célja az, hogy 2015-ig megalapozza az Unió-szerte könnyen cserélhető betegadatok rendszerét. Az EPSOS, melynek két éve hazánk is tagja, olyan konkrét szolgáltatások fejlesztését tűzte ki célul, amelyek hozzásegítik az Európai Unióban utazó állampolgárokat a biztonságos és hatékony gyógykezeléshez. Egy budapesti férfi belép gyógyszertárba Athénban, hogy valamilyen gyógyszert vásároljon. Csak éppenséggel nincs nála recept. Nem volna megoldás? Szerencsére, van egy e-receptje. Egy olyan online dokumentum, amely az ő neve alatt van elmentve egy szerveren, valahol Magyarországon. A gyógyszerész, ügyfele hozzájárulásával letölti a receptet az interneten egy úgynevezett nemzeti kapcsolattartási ponton keresztül, amely konvertálja a magyar gyógyszert görög megfelelőjévé, és már itt is van a happy end. Pontosabban: itt is lesz, ha majd az EPSOS rendszerét a gyakorlatba átültetik. Ma még nagy különbségek vannak Európában az összegyűjtött betegadatok és tárolási módjaik között. A valóságban, a budapesti férfinak fel kellett volna keresnie egy orvost Athénban, hogy kapjon egy görög receptet. Az Európai Bizottság tanulmánya szerint az európai kórházak kétharmadának van csupán integrált elektronikus beteg-nyilvántartási rendszere. Sőt, a kórházak egyötöde kizárólag papíron dolgozik. Az Európai Bizottság véleménye szerint ez a töredezettség akadályozza az európai belső piac kiépülését, és az innovációt az egészségügy területén. Másrészt azonban jogosan merül fel a kérdés: egy EU-szintű rendszer nem jelentene fokozott kockázatot a személyes adatok biztonságára? "Attól függ," mondja Giovanni Buttarelli, európai adatvédelmi biztos-helyettes. Egy olyan nagy központi adatbázis, amely az európai polgárok teljes kórtörténetét tárolná, "egyszerűen egy monstrum" volna, mondja. A hackerek kívánatos célpontjává válna, s igen nagy károkat okozna, ha találnának rajta biztonsági réseket. Márpedig "a biztonságra törekedni lehet, de biztosítani nem." Jobb, ha az adatokhoz való hozzáférést „a szükséges minimum” elve alapján szervezik - a háziorvosnak nem lenne ugyanolyan hozzáférése, mint, mondjuk, egy idegsebésznek -, és ha az adatokat helyi tárolókból osztják szét a hálózaton keresztül. A szabványok harmonizációja segítene egyértelműsíteni, hogy kinek van hozzáférése, mely adatokhoz és milyen célból, mondja Buttarelli. "Jelentős problémákat látok a helyi és nemzeti hatóságoknál," mondja."Gyakran hiányzik az adatvédelmi kultúra." Ez a felvetést számos sajnálatos esemény támasztja alá. 2011 júniusában például egy olyan laptop tűnt el az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálata egyik irodájából, amely 8 millió ember nem- titkosított orvosi adatait tartalmazta. Más országokban, például Finnországban, Hollandiában és Spanyolországban, véletlenül hoztak nyilvánosságra egészségügyi adatokat. A jövő biztonságos rendszerének pontos infrastruktúrája még nem világos egyelőre, de valószínűleg a nemzeti kapcsolattartó pontokon, mint közvetítőkön alapul majd. A haladást az elektronikus egészségügyi adatok nemzetközi rendszerének kialakulása felé egyre inkább elkerülhetetlenné teszi a technológia haladása és a nemzeti határok elhalványulása. " Az egészségügyi adatok hordozhatósága elengedhetetlen a mai világban", mondja Buttarelli. Bár vannak biztonsági problémák, "nem lehet egyszerűen azt mondani: Oké, térjünk vissza a papírhoz." Az Európai Bizottság és az amerikai Egészségügyi Minisztérium 2010-ben kötelezte el magát, hogy kialakítják az egészségügyi dokumentációk kicserélhetőségét. Más országok szerte a világon, mint Kína, Oroszország és Brazília is kifejezték érdeklődésüket. A budapesti férfi tizenöt év múlva talán már Pekingben is kiválthatja e-receptjére gyógyszerét. Szemlézte: elitmed.hu, Kolin Péter Forrás: https://euobserver.com/1022/115494