A kultúrtörténet újabb rejtélyes figurájával nézhetünk szembe, mert a hírek szerint hamarosan elkészül az évek óta alakulgató képmás, Andrej Rubljov orosz ikonfestőé. Rubljov földi maradványait korábban a Moszkvában található Andronyikov kolostorban tárták föl, és a jó állapotban lévő koponya alapján arcvonásainak rekonstrukciója immár hét éve zajlik. A szerzetes ikonfestő életéről vajmi keveset tudunk, a dokumentáció szegényes, a szakemberek másodlagos jelekből és feltételezések révén alakítgatják a történetet. Rubljovnak még a valódi neve sem ismeretes, hiszen lecserélte, amikor belépett a szerzetesrendbe. Nem tudni pontos születési dátumát sem: 1380 körül, Oroszország középső részén feltehetően kézműves családból… Egyes feltételezések szerint csak idősebb korában lépett be a Moszkva környéki Andronyikov kolostorba, addig a nagyfejedelem udvari festője volt. 1405-ből való a róla szóló első írásos feljegyzés, amikor egy neves görög kódexfestővel együtt megbízást kapott az Angyali üdvözlet (Blagovescsenszkij) székesegyház ikonosztázának elkészítésére. Az a kevés forrás, ami fennmaradt, bölcs, erkölcsös, engedelmes, alázatos és igen tiszteletreméltó embernek mutatja be. Az ikon mint műfaj Az ikon, mint műfaj jelentősen különbözik a nyugati típusú kereszténység szentképeitől. A bizánci rítusú kereszténységben az ikon a szellemi létező megjelenítése, ami a világ anyagi valóságát átlényegítő, az emberek számára az érzékszervek közvetítésével tapasztalható meg. Az 1930-as években koncepciós per áldozatául esett természettudós és teológus, Pavel Florenszkij szerint az ikon, ablak a túlvilágra, lényege nem más, mint a transzcendens energia, nem is művészet tehát, hanem művészi eszközöket alkalmazó prédikáció…, Isten aláereszkedésének színhelye. .Nem minden szentkép ikon. Az egyházi iratok rögzítik az ikonfestészet kánonját, az ikonosztáz szimbolikáját, szent ikonfestők feladatait és közösségét, az ikonok alapanyagait és elkészítésének módját. Előre megszabott tehát minden, az alapanyag, a három darabból álló deszka, a szabályok szerint kikevert, elkészített festék és lakkozás, évszázadok szigorú hagyománya fekteti le az ikon léthierarchiával szoros összhangban lévő színvilágának szabályait, a kompozíció és technika mozzanatait, és ami lényegbe vágó, az erre kiképzett, példamutató keresztényi életet élő alkotónak milyen jellegű elmélkedést kell folytatnia, miféle imádságokat kell mondani ikonkészítés közben. Az ikonok a fizikai létezést úgy ábrázolják, hogy, rajtuk a fordított perspektíva elve figyelhető meg: az egyenes vonalak a kép háttere felé nem össze-, hanem épp széttartanak. Mindez az örökkévalóságot érzékelteti, amely számunkra érzékszerveink révén csak közvetetten ragadható meg. A fordított perspektívának másik funkciója pedig azt, hogy kvázi azt sugallja: a kép is nézi az embert. Rubljov egyedi művészete Andrej Rubljov egész életét Moszkvában és a város környékén töltötte. Neve köré egész festőiskola szerveződött. Munkásságával átformálta a bizánci hagyományokat, és művészetével valódi, nemzeti arculatú orosz ikonfestészetet hívott életre. Művei messze kiemelkednek a kortársak alkotásainak sorából. A bizánci rideg, merev szentekkel szemben jól felismerhetőek az ő derűs, letisztult formái, humánumot és bájt sugárzó nyájas alakjai: az emberek iránt jóindulattal viseltető szentek és angyalok Rubljov műveit a pontos rajz, tökéletes körvonal, nyugodt, letisztult kompozíció jellemzi. Kedveli a mozgás ritmusát és a romboid alakú szerkesztésmódot, miáltal az ábrázolt testek légies hatásúvá válnak. Művészetével intuitív módon megváltoztatta az ikonok színezését is, úgy alakította át, hogy nagyobb távolságból is jól érzékelhető, átlátható, finom, lírai hangulatú felületeket alkosson, a drámát költészetté változtassa át. Leghíresebb műve, és a művészettörténészek szerint az ikonfestészet csúcspontja a valószínűleg 1420 utáni években készült Szentháromság. A középső angyal maga Krisztus, a bal oldali angyal az Atya, a jobb oldali pedig a Szentlélek. Az angyalok némán, szinte mozdulatlanul ülnek, arcukon szomorúság és átszellemültség, közöttük szeretet és barátság. Arcrekonstrukció Rubljovról nem maradt fenn portré. Arcát nem ismerjük másként, mint ahogy Andrej Tarkovszkij 1966-ban megalkotta filmjében, melyben különös aszkézissel és láttató erővel Anatolij Szolonyicin játszotta festőt. Az Andronyikov-kolostor restaurálásakor két szerzetes földi maradványaira bukkantak a szakemberek; igazságügyi orvosszakértők és antropológusok, művészettörténészek bevonásával készült el a szakértői vélemény, melynek eredménye: csontokban található cink- és ólomnyomok arra utalnak, hogy életükben ikonfestők lehettek a föllelt maradványok gazdái. A moszkvai orvosi igazságügyi intézet vezető szakembere, Szergej Nyikityin kísérli meg életre kelteni Andrej Rubljov vonásait, a kibontakozó arc – nem is oly meglepő –, igencsak hasonlít a Tarkovszkij-filmben megmutatkozó Rubljovéra. Nagy Zsuzsanna