Ideggyógyászati Szemle

Az emberi agy és intelligencia evolúciója

LAKATOS László, JANKA Zoltán

2008. JÚLIUS 30.

Ideggyógyászati Szemle - 2008;61(07-08)

Az élővilág és benne az ember evolúciójának fő hajtóereje a sikeres alkalmazkodás a környezeti változásokhoz, amit véletlenszerű genetikai módosulások és az ebből fakadó „újítások” tesznek lehetővé. Jelenlegi tudásunk szerint az emberré válás körülbelül 7-8 millió évvel ezelőtt az afrikai szavannákon kezdődött el, ahol a felegyenesedett testtartás és a két lábon járás jelentős evolúciós előnyökkel járt. A kézügyesség és az eszközkészítés fejlődésének fő hajtóereje a több táplálékhoz jutás lehetett. Az egyre sikeresebb vadászat révén ősünk több húshoz jutott, ami egyre nagyobb kalóriabevitelt, fehérjékben és esszenciális zsírsavakban gazdag táplálkozást eredményezett. Az idegrendszer működése rendkívül energiaigényes, így az igen nagy méretű emberi agy kialakulásának egyik alapfeltétele volt az étkezés minőségének javulása. Az emberi agy térfogata 3,5 millió év alatt megháromszorozódott, az Australopithecusokra jellemző átlagosan 450 cm3-ről a mai ember esetében átlagos 1350 cm3-re nőtt. Körülbelül 200 ezer éve jelenhetett meg az a genetikai módosulás a génexpressziót szabályozó rendszerben, ami az idegrendszer fejlődését, a szenzoromotoros folyamatokat, a motoros tanulási képességet befolyásolta. A FOXP2-gén mai emberre jellemző szerkezetének kialakulása és megszilárdulása egybeesett a Homo sapiens megjelenésével és elterjedésével az egész földön. Ez a genetikai módosulás tette lehetővé az emberi beszéd kialakulását, ami a humán intelligencia ugrásszerű fejlődésének alapja. A planum temporale az emberi bal agyfélteke beszédfunkciókért felelős központi régiója, ami a bal oldalon sokkal nagyobb. Ez jelenti a legjellegzetesebb humán agyi aszimmetriát. Az anatómiai aszimmetria ebben az esetben jól definiált funkcionális aszimmetriát is jelent, tehát a két félteke működése is eltér egymástól. A kézhasználati preferencia, a lateralizált eszközhasználat révén kialakult agyi aszimmetria a beszéd és az emberi intelligencia kialakulásának előfeltétele. Ugyanakkor ma már nem tartható az a nézet, hogy kizárólag az ember készít eszközöket, mert legközelebbi rokonaink, a csimpánzok az állatvilágban egyedülálló módon nemcsak használják, hanem alakítják is eszközeiket, bonyolultabb eszközök készítésére is megtaníthatók. A tudatos emberi gondolkodással, a humán intelligenciával összefüggésbe hozható egyes agyi jellemzők, például az agyi aszimmetria vagy a tükörneuron-rendszer és az ahhoz kapcsolódó „tudatosság”, a „theory of mind” (mentalizáció) meglepő módon majmoknál is megjelenik. Míg azonban az emberi intelligencia végtelenül rugalmas és sokféle, addig az állati specializált, egyfélét képes magas szinten produkálni. Jelen tudásunk szerint az intelligencia szintjével anatómiai és élettani szempontból elsősorban az agykérgi neuronok száma és az idegpályák ingerületvezetési sebessége mutat összefüggést, amely pedig a myelinisatio mértékének függvénye.A kognitív funkciók, s ennek részeként a beszéd fejlődésének evolúciós hajtóereje a kisebb energiát használó, mégis hatékonyabb kommunikáció igénye, a szociális dominancia, a csoporton és a fajon belüli vagy más fajokkal szembeni versenyelőny, ami javítja az élelemszerzés esélyét. A jobb mentális képességek emellett szexuális dominanciát is eredményeznek, ami az „okosságra hajlamosító” gének erősödésének kedvez. Az emberi tudat evolúciójának története annak adaptív, a túlélést segítő jellegét hangsúlyozza. A minőségi változást jelentő tudatos gondolkodás kialakulásának alapvető feltétele volt a beszéd kialakulása, ami minden más élőlénytől alapvetően megkülönböztet bennünket.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A statinterápia fontos célpontja: ischaemiás cerebrovascularis esemény

CSÁSZÁR Albert

A statinkezelés létjogosultsága egyértelmű a koszorúérbetegek prevenciója szempontjából. Számos vizsgálat és a napvilágot látott metaanalízisek szerint a statinok közel hasonló mértékben képesek gátolni az akut agyi infarktus (AAI = „stroke”) első fellépését. Minél erőteljesebb az LDLkoleszterin- szint csökkentése, annál kifejezettebb ez a hatékonyság. A hatékonyság érdekessége, hogy az előbbiekhez képest kisebb mértékű, de egyértelmű pleiotropiás (koleszterinindependens) hatás is érvényesül. Napjainkban vált ismertté, hogy a nagy dózisú (80 mg) atorvastatin elsőként kimutatottan mérsékeli a rekurráló AAI megjelenését (SPARCL vizsgálat), amely jelentős lépést jelent a szekunder prevenció területén.

Ideggyógyászati Szemle

Búcsú Majerszky Klára professzortól

CSIBA László, VÁRADY Géza

Ideggyógyászati Szemle

Corticostriatalis körök a vizuális percepcióban

KINCSES Zsigmond Tamás

Ideggyógyászati Szemle

Az idiopathiás tolosa-hunt-szindróma: négy újabb eset ismertetése

KIRBAS D, TOPCULAR B, OZCAN ME, KARAGOZ Sakalli N, GUL G, KALYONCU Aslan I

Az idiopathiás Tolosa-Hunt-szindróma a fájdalmas ophthalmoplegia ritka oka, jellemzője az egyoldali szemfájdalom, az ipsilateralis oculomotor-paralysis és a szteroidokra adott azonnali terápiás válasz. Cikkünkben az idiopathiás Tolosa-Hunt-szindróma négy újabb esetéről számolunk be. A fájdalmas ophthalmoplegiának ez a ritka oka a sinus cavernosus és a fissura orbitalis superior ismeretlen okú granulomatosis laesiói révén érinti az agyidegeket. Az International Headache Society újra definiálta az idiopathiás Tolosa-Hunt-szindróma diagnosztikai kritériumait, de a diagnózis még most is főleg kizáráson alapul. A diagnózis felállításához elengedhetetlen a gondos kivizsgálás és követés. További viszgálatokban kell tisztázni a terápia optimális időtartamát és adagját, illetve a recidiváló esetekben alkalmazható profilaxist.

Ideggyógyászati Szemle

Agyi lateralizáció és az epilepsziás rohamok tünettana: ictalis klinikai lateralizációs jelek

HORVÁTH A. Réka, KALMÁR Zsuzsanna, FEHÉR Nóra, FOGARASI András, GYIMESI Csilla, JANSZKY József

A klinikai lateralizációs jelek azok a jelenségek, amelyek egyértelműen utalhatnak a rohamokat indító féltekére. Fontos segítséget jelentenek az epilepsziás góc meghatározásában az epilepsziaműtéti kivizsgálás során, sőt, jelenlétük növelheti az epilepsziaműtét sikerét is. Az elemi szenzoros jelenségek, mint az egyik látótérfélben megjelenő vizuális aura vagy féloldali ictalis szomatoszenzoros szenzáció mindig a góccal ellentétes oldalon jelenik meg. A féloldali roham előtti fejfájás - bár viszonylag ritka jelenség - a góccal rendszerint ipsilateralis. Az elemi motoros jelenségek, mint az epilepsziás clonus, tónus, a fej verziója szinte mindig (95- 100%-ban) az epilepsziás góccal ellentétes oldalon jelenik meg. Nagyon hasznos lateralizációs jel az ictalis kézdystonia, amely közel 100%-ban a góccal ellentétes oldalon mutatkozik. Fokálisan induló generalizált tónusos-clonusos roham esetén az utolsó clonus körülbelül 85%-ban a fókusszal ipsilateralisan jelenik meg. Az ictalis nystagmus gyors komponense közel 100%-ban contralateralis az epilepsziás fókuszhoz viszonyítva. A temporalis lebenyből kiinduló rohamok során megfigyelt elemi vegetatív tünetek, mint a vizelési inger, köpés, hányinger és hányás a nem domináns (jobb) féltekéből kiinduló rohamok sajátosságai. A generalizált elsápadás, hidegrázás, libabőrérzés domináns (bal) féltekei lateralizációs jel. A postictalis féloldali orrtörlés a törlő kézzel ipsilateralis féltekéből induló rohamra utal. Ha a beteg a roham alatt vagy után afáziás, az domináns féltekei rohamra jellemző. A pszichomotoros roham alatti beszűkült tudatállapotban jelentkező nyelvtanilag hibátlan beszéd nem domináns féltekei rohamra utal. Tudatzavar nélküli automatizmust majdnem mindig nem domináns temporalis rohamokban írtak le.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Mentalizációs deficit neurológiai betegségekben: összefoglaló közlemény

RÓBERT VARGA, ESZTER MIKE, ANDREA TÉNYI, TAMÁS SIMON, MÁRIA HAJNAL, ANDRÁS FEKETE, SÁNDOR ILLÉS

Bevezetés – A mentalizáció azt a készséget jelenti, hogy képesek vagyunk másoknak mentális állapotokat (intenciókat, vágyakat, gondolatokat, érzelmeket) tulajdonítani, és ez alapján viselkedésüket megjósolni. Ez a készség alapvetően meghatározza a szociális világban történő részvételünket, és fontos szerepet játszik a szociális integrációban, adaptációban. A központi idegrendszert érintő betegségek jelentős hányada érinti azokat az agyi struktúrákat vagy transzmitterrendszereket, melyek szerepet játszanak a mentalizációs folyamatokban. Ezek alapján valószínûsíthető, hogy egyes neurológiai betegségek mentalizációs deficittel társulnak, és ez a deficit hatással van e betegségek kimenetelére. A jelen közlemény célja a neurológiai betegségekkel kapcsolatos mentalizációs kutatások áttekintése. Módszer – Internetes adatbázis-keresés történt a témában megjelent közlemények azonosítására. Eredmény – A keresési követelményeknek 62 angol nyelvû közlemény felelt meg, melyek számos neurológiai megbetegedés esetén mentalizációs zavarról számoltak be (például epilepszia, Parkinson-kór, sclerosis multiplex, dementiák, traumás agysérülés). Megbeszélés – Az eredmények alapján kimondható, hogy számos neurológiai megbetegedés mentalizációs deficittel társul. Ez a deficit sokszor már a megbetegedések korai időszakában jelen van, és prognosztikai jelentőséggel bír, ami a korai felismerés és az adekvát rehabilitációs kezelések fontosságára hívja fel a figyelmet.

Magyar Radiológia

A tentorium cerebelli meszesedése

BILONKA Viola, BENDE Mariann

Egy 16 éves leány magas láz, fejfájás, elesettség miatt meningitis gyanújával került felvételre. Az agyi CT-vizsgálat mérsékelt oldalkamra-tágulatot, a falx cerebri masszív meszesedését, illetve tentoriummeszesedést mutatott. A meszesedés ismert okainak kizárása után az elváltozást fiziológiásnak tartották. A beteg néhány nap múlva gyógyultan távozott. A tentoriummeszesedéssel foglalkozó irodalomban egy régi publikáció alapján a szerzők filogenetikai maradványtünet lehetőségét vetik föl.

Lege Artis Medicinae

Tükörneuronok és személyköziség a megtestesülés paradigmájában

HORVÁTH Lajos, SZABÓ Attila

Ebben a tanulmányban a személyközi kapcsolatok pszichológiáját és fenomenológiáját vizsgáljuk interdiszciplináris perspektívából. Az empátia és az idegtudomány által is kutatott úgynevezett rezonanciajelenségek a filozófiai, pszichológiai és orvostudományi érdeklődés homlokterébe kerültek. Tanulmányunk egyik kulcsmozzanata a tükörneuronok szerepe körül kialakult szakmaközi dialógus filozófiai-kritikai megközelítése. Vizsgálódásunk, a megtestesülés átfogó paradigmájának filozófiai és empirikus eredményeit hasznosítva, néhány szemantikai kérdésre szeretne rámutatni, amelyek az empátia és a tükörneuronok működése kapcsán felmerülhetnek. Végül pedig kiemeljük a kortárs fenomenológia eredményeinek alkalmazhatóságát a tükörneuronok körül burjánzó szemantikai vitákban.

Magyar Immunológia

Ellenanyagok átvitele anyáról utódra: evolúciós szempontok

BAINTNER Károly

Az ellenanyag-transzmisszió legősibb ismert formája az anyai keringésből a tojássárgájába (szikbe) való átjutás a vitellogenezis során (madarakban és reptiliákban), ezt az embrióban a szikzsák-endoderma általi felvétel és az embrionális keringésbe való transzport követi. Az emlősök evolúciója során a tejszekréció és a chorioallantois placenta megjelenése új utakat nyitott az utód táplálásához. Ezek a változások az ellenanyag átvitelének helyében is változásokat hoztak létre, és különböző megoldások alakultak ki. Egyes fajokban (nyúl és rágcsálók) a szikmentes szikzsák új funkciót nyert: a méh szekrétumát veszi fel. A legtöbb emlősfajban az ellenanyag átvitelében a neonatalis típusú Fc-receptor (FcRn) tölt be kulcsszerepet, és a folyamat az IgG szempontjából szelektív. Patás állatokban (Artiodactyla és Perissodactyla) a vékonybél a transzportvakuólák segítségével szelektálás nélkül abszorbeálja az emésztetlen fehérjéket, köztük az ellenanyagokat is. A postnatalis transzmissziós időszak korlátozottságát (24-48 óra) a vékonybél jelentős hossza és a felszívódás hatékonysága kompenzálja. Az ellenanyag-transzmisszió két lépése (anyai szekréció és az utód általi felszívás) a humán chorioallantois placenta esetén egyetlen lépéssé redukálódott. Az IgG felszívódása gyakran proteolitikus környezetben megy végbe (szikzsák-endoderma, béllumen, bélhámvakuólák), és az ellenanyagok megvédésére is nagyon különböző megoldások alakultak ki.

Lege Artis Medicinae

Klasszikus módszerek modern megközelítésben. Érzelmek felismerésének tréningje biblioterápiás technikák alkalmazásával

SZABÓ József, SIPOS Mária

HÁTTÉR - A mentalizáció pszichopatológiai jelentősége közismert ténynek számít. A mentalizációs készség deficitje figyelhető meg például szkizofréniában, depresz­szióban, dementiában, autizmusban és egyes személyiségzavarokban is. A segítő kapcsolatok hatótényezőivel, a segítő személyiségével foglalkozó kutatásokban is egyre inkább előtérbe került a mentalizáció és az érzelmek felismerésének képessége a korábban széles körben elterjedt empátiás készséggel szemben, valószínűleg a kognitív idegtudományok egzakt módszereivel történő könnyebb megközelítés miatt. MÓDSZER - Vizsgálatunkban azt szerettük volna bebizonyítani, hogy az érzelmek felismerésének képessége fejleszthető, akár szkizofréniában szenvedő betegek esetében is. Számukra állítottunk össze egy nyolcüléses tréninget. A biblioterápiás alapra helyezett módszer lényege, hogy az ekmani alapemóciók mindegyikéhez vá­lasztottunk egy-egy irodalmi alkotást, amelyről az adott emóció markáns ábrázolását vélelmeztük. Ezek közös olvasása után egy validált alapemóciókat megjelenítő arcképsorozatból kellett a résztvevőknek kiválasztani a szereplők érzelmi állapotát tükröző fotókat. Ezután saját életükből osztottak meg történeteket, amelyek során hasonló érzelmeket éltek át. Módszerünk eredményességét a Reading the Mind in the Eyes (RMET) teszttel mértük. EREDMÉNYEK - A tréning előtti és utáni értékek egymintás t-próbában szignifikáns különbséget mutattak (p=0,000608 <0,05). Annak bizonyítására, hogy a detektált változások nem csupán a kezelés során alkalmazott más módszerek következményei, fekvőbeteg-ellátásban hasonló betegség miatt kezelt, de ilyen tréningben nem ré­szesülő kontrollcsoporton is elvégeztük ugyanazokat a tesztvizsgálatokat. A kontrollcsoport első és két héttel későbbi RMET-értékei között nem mutattunk ki szignifikáns eltérést (p=0,467). A vizsgálati és a kontrollcsoport egyénenkénti változásainak (RMET-) mértékét kétmintás t-próbában vetettük össze, ugyancsak szignifikáns különbséget detektálhattunk: p=0,000786 <0,005. MEGBESZÉLÉS - A szkizofréniában tapasztalható mentalizációs deficit tehát mérsékelhető, amellyel közvetve betegeink kommunikációs és adaptációs készségeit fejleszthetjük, vagy rosszabb esetben ezek romlását mérsékelhetjük.