Sokan bizonyára úgy vélik, hogy a függőség egyenlő a droghasználattal, az alkoholizmussal, esetleg gyógyszerszedéssel, hiszen a mindennapokban ilyen "belőtt" fiatalokat és idősebbeket lehet látni az aluljárókban vagy kieső helyeken. Az emberek sokszor megjegyzik egymásnak: "hagyd, nem látod, hogy részeg vagy hülye drogos". Talán nem is gondolnak arra, hogy az érintettek családja valószínűleg aggódva vár egy telefont, bármilyen életjelet, és még a gondolattól is remeg, hogy a hívás ne valamelyik detoxikálóból érkezzen. Arról nem is beszélve, hogy társadalmi szintű problémáról van szó. Az MTI Budapest VI. kerületének szívében rátalált egy alapítványra, amelyet egyszerűen úgy hívnak: a "Hely". Ebben, a pincéből sok munkával kialakított helyiségben beszélgettünk Rendi Máriával, a Magadért Drogmentességet Védő Alapítvány kuratóriumi elnökével. - Milyen elhatározásból, mikor és kik hozták létre az alapítványukat? - Az ötlet Csernus Imre nevéhez fűződik, aki 1998-ban még az akkori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben (OPNI) dolgozott. A detoxikálás mellett már akkor a terápia részét képezték a csoportfoglalkozások. Az egyik szülővel beszélgetve született meg a gondolat, hogy létre kellene hozni egy könnyen elérhető helyet, ahol a kórházból kikerültek, az akkor még főleg intravénás szerhasználók védett körülmények között kapjanak támogatást absztinenciájuk megtartásában, a reszocializációs folyamat tanulásában, a botlások és visszacsúszások megelőzésében. A szóban forgó házaspár volt az alapító, Csernus doktor a szakmai vezető. Az első öt évben maga is vezetett foglalkozásokat. Most már hét éve elengedte az alapítvány kezét, olyan értelemben, hogy a mindennapi munkában ugyan nincs jelen, de a háttérből szakmailag segít. Az 1998-as megalakulás óta az alapítvány olyan problémák előfordulása esetén tud segítséget nyújtani, amelyek a mai magyarországi adatokat tekintve is egyre elterjedtebb gondnak számítanak, amelyekkel mindannyian találkozhatunk a szűkebb, illetve tágabb környezetünkben. Az elmúlt 20 év a magyar társadalmat a különböző addikciók megjelenésével olyan új kihívás elé állította, melyre korábban nem nem álltak rendelkezésünkre megfelelő válaszok. Alapítványunk a különböző függőségek kezelésének egy lehetséges alternatívája, ahol az önsegítő módszert a professzionális segítségnyújtás eszközeivel ötvözzük. Törekszünk arra, hogy a család minél több tagját bevonjuk a kezelésbe. - Ha valaki meg akarja önöket találni, akkor hol kell kopogtatnia? - Alapítványunk 2000 óta a VI. kerületben, az Eötvös u 19. szám alatt béreli a helyiséget a kerületi önkormányzattól, amellyel a kezdettől nagyon jók a kapcsolataink. Aláhúzom, hogy az addikció nemcsak családi probléma, hanem a társ- és párkapcsolatokra, a munkateljesítményre is hatással van. Az, aki rendben van saját magával, határaival, kompetenciájával, az élet más területein is jól tud működni, hasznos tagja a társadalomnak. Csoportjaink, egyéni és családi konzultációink, egyéb programjaink ehhez nyújtanak segítséget, növelve az egyéni és a társadalmi felelősségvállalást is. Az új jelentkezők száma 100 és 120 közé tehető évente, szinte az ország minden területéről. Az utóbbi 2-3 évben külföldi megkeresések is egyre gyakrabban fordulnak elő. - Kiknek tudnak segíteni? - Mindenkinek, aki hozzánk fordul, igyekszünk hathatós segítséget, támogatást nyújtani, legyen szó akár kémiai szerekről, alkoholról, gyógyszerről, akár viselkedéses addikciókról, szex- és szerencsejáték-függőségről, étkezési zavarokról vagy magatartási és pszichés problémákról, mint például a depresszió és a pánik. A problémás családtag hozzátartozóinak is lehetőséget biztosítunk a számukra megfelelő kiút megtalálásában, a krízishelyzetek kezelésében. Függő és hozzátartozói csoportjainkban a közös pontokra összpontosítunk a következő alapelvek mentén: önkéntesség, szermentesség, őszinteség, nyíltság, következetesség, egymás tiszteletben tartása. - Milyen a foglalkozásokon részt vevők összetétele? - Először is függők önsegítő csoportját említeném, amelynek az összetétele jelentősen megváltozott. Az első négy évben döntően intravénás szerhasználók jártak hozzánk, majd ahogy az addikciók egyre színesebb képet mutattak, úgy jelentek meg a kémiai és viselkedéses függőségek, illetve magatartási, pszichés és kapcsolati problémák, amelyeket ma már egyre gyakrabban "diagnosztizálnak" társfüggésnek. Következésképpen jelentősen csökkent a heroinisták száma. Az alapítvány otthon ad öt Anonim Kábítószeresek-, illetve Anonim Alkoholisták-csoportnak is. Ugyancsak jelentős módosulás történt a hozzátartozók összetételében. Kezdetben szinte csak édesanyák jártak. A változás mintegy öt éve érzékelhető, két területen is. A szülők most már párban jönnek, ami nagyon fontos, mert így nagyobb az esélye a hathatós változásnak. Az egyik probléma ugyanis legtöbbször éppen a szülők közötti komoly különbség a fiuk vagy a lányuk "nevelésével" kapcsolatban. A szülők mellett jelen vannak testvérek, nagyszülők, rokonok, barátok, barátnők, esetleg házastársak. - Kik és milyen feltételekkel vehetnek részt a függő csoport foglalkozásain? - Két feltétel van. Az első, hogy önkéntes, belső elszánás, motiváció eredménye legyen a segítségkérés. A megismerkedéskor azt szoktuk javasolni, hogy legalább három foglalkozáson vegyen részt, mielőtt végleges döntést hoz. Úgy tapasztaljuk, hogy az esetek döntő részében ez működik. Az idő egyrészt elég arra, hogy az egyén rálásson az itt folyó munkára és tapasztalatokat szerezzen saját magával kapcsolatban. Természetesen mindig vannak olyanok, akiknél nem működik a "terápiás illeszkedés". Ilyenkor ajánlunk egy másik segítőhelyet. MTI