Truman Capote 1924. (szeptember 30. — 1984. augusztus 25.) az egyik leghíresebb amerikai szerző. sugárzóan okos, mesterien tökéletes, csilingelő mondatainak nyelvi szépségét nem sikerült másoknak leutánozni. Capote intellektuális virtuóz. egyik utolsó könyvében, a Mozart és a kaméleonok című novelláskötetében bujkáló megjelenített szerző ő maga, különös köntösben föltárja írói karrierjét, sikereit és kudarcait. Ez a fura, becsvágyó figura, akit már egészen korán szárnyára kapott a hírnév, ha úgy vesszük, életében mindent elért. Keblére ölelte a jó társaság, befogadta köreibe a sikeres és gazdag emberek, a kultúra legnagyobbjainak népes tábora. Tennessee Williamstől kezdve Marilyn Monroe-ig mindenki a barátja volt. Nyíltan vállalt nemiségében is megtalálta a harmóniát, a hosszútávú stabil szerelmi kapcsolatot. Már a 1940-es évek közepén a New York-i folyóiratokban közölték elbeszéléseit és a legreménytelibb prózaírónak nevezte ki a széles közönség. S valóban, minden eddigitől eltérő tiszta hangot ütött meg az olyan artisztikus kisregényekkel, mint a Más hangok, más szobák, A fűhárfa, az Álom luxuskivitelben. Alabamai gyerekkorának vívódásai, a magányos évekből leszűrt sokféle emberi tapasztalat és a finom, őszinte lélektani megfigyelések sora teszi oly ellenállhatatlanul vonzóvá ezeket a műveket. Capote igazán sokat tudott az emberi lélek rejtelmeiről. S mégis azt vallotta: „Az ember borzasztóan megjárhatja, ha elárulja az érzelmeit, vagy azt, amit tud.” Ám a sanyarú gyerekkor jóvátehetetlen károkat okozott. Hiába jött a legnagyobb irodalmi siker, az óriási népszerűség: a Hidegvérrel című tényregény műfajteremtő eredetisége. Élete utolsó szakaszában az egyre jobban elharapódzó depresszió, az alkohol és drogok, a pályatársak és barátok elfordulása várt még rá. Mintha csak saját sorai teljesednének be rajta: „Az, hogy le van törve, az azért van, mert észreveszi, hogy kezd elhízni, vagy mert már napok óta zuhog az eső. Vagyis szomorú, ez az egész. De ha egyszer le van lombozva, az rémes. Az ember fél és izzad, mint a fene, és közben el nem tudja képzelni, mitől fél. Mintha valami borzasztó dolog készülne történni, csak éppen nem tudni, mi.” Halálát májbaj, súlyos visszérgyulladás és kábítószer-mérgezés okozta, a hivatalos jelentések szerint. Végrendeletében 100 ezer dolláros irodalomkritikusi díjat alapított, amelyet négyévente ítélnek oda. „Az egész élet nem más, mint egy sor be nem fejezett epizód. "Sötétben élünk, megtesszük, amit megtehetünk, odaadjuk, amit odaadhatunk. A kétely a kínszenvedésünk, és a kínszenvedés a sorsunk..." A végét, a végét de jó volna tudni... Ezért hiszünk Istenben vagy a mágiában vagy bármiben, amiben hinni lehet.” NZS 2014. 08.25.