Egyéves volt, amikor Moldovából származó zsidó családja áttért a keresztény hitre, és Moszkvába költözött, ahol ceruzagyárat alapítottak. A rendkívül tehetséges Anton tízévesen adta első nyilvános koncertjét, egy évvel később pedig már európai körútra indult. Párizsban megismerkedett Liszt Ferenccel és Chopinnel, Londonban fogadta Viktória királynő, majd Berlinben folytatta tovább zenei tanulmányait. Egy ideig Bécsben élt szerény körülmények között, zongoraórák adásából tartotta fenn magát. Apja halála után visszatért Oroszországba, ahol Jelena Pavlovna nagyhercegné, I. Miklós cár unokatestvére vette pártfogásába, zenei esteket szervezett számára, és kineveztette a cári udvar zongoristájának. Rubinstein szédületes karrierje 1854-ben kezdődött, amikor hatalmas sikerrel turnézott Európa-szerte, többször járt Magyarországon is. 1859-ben az ő kezdeményezésére jött létre az Orosz Zenei Társaság, három évvel később pedig ő alapította Szentpéterváron az első orosz konzervatóriumot, amelyet öt éven át vezetett is, és ahol egyik első tanítványa Csajkovszkij volt. 1867-ben lemondott tisztségéről, újabb koncertkörútra indult, ekkor már a karmesteri pálcát is a kezébe vette, több alkalommal saját műveinek bemutatóját is ő dirigálta. 1872-73-ban az Egyesült Államokban hét hónap alatt 215 fellépést vállalt, és a következő években a világ egyik legkeresettebb zongoraművésze lett. Játékát magával ragadó tűz, szenvedélyesség, ugyanakkor páratlan elegancia jellemezte, s mindez kiváló technikai tudással párosult. Fellépésein nem kímélte sem magát, sem a nézők türelmét, nemegyszer maratoni hosszúságú, négyórás programot adott, egy párizsi fellépésén annyira elfáradt, hogy koncert közben eszméletlenül bukott a zongorára. A zenei nevelést mindennél fontosabbnak tartó Rubinstein az 1880-as évek második felében"történelmi koncertsorozatot" szervezett: zenében és szóban is megismertette a közönséggel mintegy hatvan zeneszerző több száz művét, a barokktól a klasszikusokon át a kortárs orosz darabokig. A rendezvény bevételét - ahogy pályafutása során oly sokszor - jótékony célra fordította. Élete utolsó éveiben családi problémái miatt depresszióban szenvedett, majd szembetegség gyötörte, emiatt arra kényszerült, hogy fejből dirigáljon. Népszerűségét a maga korában előadóművészként csak Liszt múlta felül, bár Rubinstein maga Nyikolaj öccsét virtuózabbnak tartotta. Komponistaként a német romantikusokat követte, és számtalan zenei műfajban alkotott. Operái közül a legismertebb a Lermontov nyomán született Démon, amely a kiváló basszista Saljapin kedvenc szerepe volt. Legnagyobb szabású műve a Krisztus oratórium, írt még öt zongoraversenyt, hat szimfonikus művet (az Óceán címűt Lisztnek dedikálta), zongoradarabokat, vonósnégyeseket és egyéb kamarazenét. 1894. november 24-én halt meg Peterhofban. 2014. 11. 20