A kullancsencephalitis (kullancsok által terjesztett agyhártyagyulladás) Eurázsia egyik legsúlyosabb kullancs okozta betegsége. Évente több mint háromezer megbetegedés ismert Európában, és a közelmúltban jelentős mértékben emelkedett ezek száma – egy növekvő közegészségügyi kockázatról van tehát szó. Egy friss, a One Health szaklapban megjelent kutatásban a szakértők arra keresték a választ, hogy a biodiverzitásnak, az élőhelyek gazdagságának milyen szerepe lehet e betegség terjedésében.

A betegséget okozó vírust elsősorban kullancsok, különösen az Ixodes ricinus fajkomplex tagjai terjesztik, de pasztörizálatlan tej fogyasztásán keresztül is meg lehet fertőződni vele. A vírusvektorok és rezervoárgazdák közötti aktív cirkuláció bizonyos körülmények együttes fennállása esetén valósul meg, és bizonyos élőlénycsoportokhoz, fajokhoz kötődik. A kullancslárvák főleg kisebb emlősökön, a nimfák kisebb és közepes méretű emlősökön, madarakon és hüllőkön, míg a kifejlett kullancsok nagytestű állatokon, például patásokon táplálkoznak. A kullancsok egyszerre vektorok és fő rezervoárjai is a vírusnak.

Más kullancs okozta megbetegedések, például a Lyme-kór esetében ismert, hogy a vadon élő gazdaállatok diverzitása és relatív abundanciája (reprezentációja egy adott ökoszisztémában) befolyásolja a betegségek átadását. Ez a kapcsolat – melyet biodiverzitásbetegség (diversity-disaease) összefüggésnek is neveznek – fennállhat a kullancsencephalitis esetében is.  Az agyhártyagyulladás fő rezervoárjai kisemlősök, mint a sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis) és a vöröshátú erdeipocok (Clethrionomys glareolus), közülük is az Apodemus fajok terheltebbek kullancsokkal. Azért, hogy a biodiverzitásbetegség összefüggést ez esetben feltárják, a kutatók 2017 és 2021 közötti adatsorokat elemeztek. Az európai léptékű elemzéshez 13 országból, köztük Magyarországról is használtak fel adatokat, finomabb léptékben pedig két olaszországi provincia területének adatsorait tanulmányozták. A megbetegedéseket európai uniós szinten összehangolt élőhelyi adatokkal vetették össze. Megjegyezték, hogy Európában nem állnak rendelkezésre kellően pontos, számszerű adatok a vadon élő állatok abundanciájáról és denzitásáról (sűrűségéről), ezért folyamodtak az újonnan létrehozott élőhely-változatossági index (habitat richness index, HRI) alkalmazásához.

Európai léptékben arra az eredményre jutottak, hogy a legnagyobb kullancsencephalitis-kockázat az átmeneti mértékű élőhelyi változatosság esetén jelentkezett: akár kisebb, akár nagyobb volt az élőhelyi változatosság, a megbetegedés kockázata csökkent. (A lokálisabb elemzés nagyjából megerősítette ezt, annyiban azonban eltérő következtetésre jutott, hogy itt az alacsonyabb élőhelyi változatosság is magas kullancsencephalitis-kockázattal járt. Ez egyébként lehetett az adott vizsgálati terület sajátossága is.) 

Sok kérdés vár még tisztázásra a mögöttes, komplex ökológiai összefüggések kapcsán. Ezek az eredmények azonban arra utalnak, hogy a biodiverzitáscsökkenés (az éghajlatváltozással együtt, amely ráadásul növeli a kullancsencephalitis előfordulási területeit) tovább ronthatja a kullancsencephalitis növekvő problémáját. A biodiverzitás védelme tehát közegészségügyi szempontból is nagy jelentőséggel bír.