Gondolat

Az életünket átható bizonytalanság – Interjú Oláh Ibolyával

GYIMESI Ágnes Andrea

2011. AUGUSZTUS 15.

– Mi a bűn?

– A bűnnel kapcsolatban a lelkiismeretet és a bűntudatot tartom a legfontosabbnak. Ez persze attól függ, hogy milyen súlyos hibát követtem el.

– Érdekes, hogy csak magadra vonatkoztatod a kérdést.

– Igen, magamra. Az bűn, ahogy mi emberek éljük ezt a bolygót. Az állatok annyira nagy galibát nem okoznak.

– Sorszerűség? Véletlen?

– Nincsenek véletlenek. Mindenki hordja a saját keresztjét, azaz a sorsát. A saját útját járja mindenki, néha letér egy ösvényre, majd nagy nehezen visszatér. Az embernek megvan a lehetősége arra, hogy megtalálja a helyes utat, de ez a legnehezebb, mivel farkastörvények uralkodnak. Elanyagiasodtak az emberek.

– Teljesen magad alakítod a sorsod? Sose érzed, hogy valaminek ott volt az ideje vagy valami külső segítséget kaptál?

– Nem hiszek az ilyenekben. Akkor arra várnék, hogy mikor jön valami csoda. Így nem lehet élni, így nem lehet ébredni. Ismerőseim mondogatják, hogy most már valamilyen nagy dolognak kell történnie, és nem történik. Neked kell a csoda után járnod.

– Van csodaélményed?

– Mostanában nincsen. Elfáradtam. Elvesztettem a hitem a munkámban, mert nem jön. Valószínű a lelkiállapotom is oka lehet ennek, bevonzom a rosszat. Azért igyekszem optimistán tekinteni a dolgokra. Ezt túlélni úgy lehet, hogy az ember nem törődik azzal, amit mások mondanak. Ha én azzal foglalkoznék, hogy mit ír rólam a sajtó, akkor már rég bekattantam volna. Ha hibázom, azonnal rám ugranak.

– Lehet hiba nélkül élni?

– Nem lehet. Van amikor iszonyú nagyot hibázok, ha nincs mellettem valaki, nem fogja a kezem senki, és nem térít a helyes irányba.

– Megengedheted magadnak, hogy időnként visszahúzódj?

– Mindenképpen kell magány, még egy párkapcsolatban is. Magammal is kell lennem. Elfeledkezünk magunkkal törődni, önzőbbnek kell lenni.

– Van maradéktalan feloldás?

– Nincs. Egyszer nagyon nagy galibát csináltam, azóta is őrlöm magam. Soha nem járok templomba, de akkor elmentem.

– Akkor sincs feloldás, ha a másik megbocsátott?

– Nálam nincs haragtartás, nincs gyűlölködés. Makacs ember voltam régebben, ha valaki eljátszotta a becsületét, kizártam. Ma már ez nincs így.

– Soha nem hánytorgatod fel a múltat?

– Mára megtanultam, hogy a múlt, az múlt. A hátam mögé kell dobni, és előrenézni. Azon dolgozom, hogy a ma legyen tökéletes! Persze vannak olyan időszakaim, mikor nem tudom, miért kelek fel. Talán ha ez az erős bizonytalanság, ami az egész életemet áthatja, ha megszűnne, akkor változna a helyzet. 33 éves vagyok, és még mindig ugyanabban járok, ez felőrli az embert.

– Szerinted változunk?

– Igen. Mindenkinek van az életében néhány olyan dolog, ami teljesen megtöri őt. Ez nem baj, ezáltal egyre bölcsebbek leszünk.

– Történet kell a változáshoz?

– Nagy történések kellenek.

– Van olyan részünk, ami nem változik soha?

– Én úgy élem meg, hogy nincs.

– Mindent ki lehet billenteni?

– Régebben nagyon zárkózott és vad voltam. Időközben rájöttem, hogy nyitnom kell, hiszen némelyek aranyosak, némelyek rohadékok. Ez akkor sem változik, ha bezárom magam. Vannak időszakok, mikor újra bezárulok, akkor segítséget kell kérni, s a segítség ezen átbillent. Természetesen, mint mindent, ezt is gyakorolni kell.

– De te azt hiszed, hogy minden rajtad múlik.

– Igen. Nem hiszem, hogy vannak segítők. Amiről az előbb beszéltem, az más. A sorsom alakításában maradok egyedül. Én magam jutottam el idáig, segítség nélkül. Anya támogatott, nem anyagilag, lélekben. Nézd meg, egy nevelőotthonban felnőtt kölyök születése óta bizonytalan. Mit kapott? Csak a bizonytalanságot. Én hajlandó voltam ezt az egészet eldobni és nyitni, csak most nagyon eldurvult a világ. Csupa-csupa bizonytalanság van mindenhol, én is az vagyok. Amit a hétköznapokban csinálok, nem hiszem, hogy az emberekre tartozik. A színpad más, ott lélekben kiadhatok dolgokat, megőrülhetek.

– Mi az élet értelme?

– Már nem tudom.

– Volt hogy tudtad?

– Volt.

– Mi volt?

– Az érzésre emlékszem. Egyfajta bizonyosság, egy erős érzés. Jelenleg már nem tudom, mit szeretnék. Álom ez vagy valóság? Én a kettő között vagyok. Jelenleg nem találom értelmét.

– Az előadóművészetet lehet úgy csinálni, hogy a magad ura légy?

– Szakmán belül is sok csapás ért, de mindig fölálltam. Esélyem sincs megmutatni, valójában milyen ember vagyok, olyan képet alakított ki a média rólam, amit az életben nem fogok tudni helyrehozni.

– Téged nem lehet lesöpörni a színről...

– De, le lehet.

– Azt gondoltam, hogy kapkodnak utánad.

– Amikor kijössz egy tehetségkutató versenyről, akkor kapkodnak. Az a kérdés, hogy fenn tudsz-e maradni. A baj az, hogy ezeknek a fiataloknak nem adnak arra esélyt, hogy befussanak. Gyártják a műsorokat, közben emberek sorsa megy tönkre.

– Te sosem viselkedtél „termékként”.

– Nem. Nem is akarok senkinek sem megfelelni, a magam ura vagyok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy meggyötörjön, idő előtt megöregítsen az élet. Az arcomon minden meglátszik. Az élet egyszerű lenne, ha látnánk az egyszerűségét. Ha mi emberek az egyszerű és tiszta dolgokat részesítenénk előnyben. Nem vagyunk őszinték még magunkhoz sem.

– Nem szenvednél, ha nem lennél őszinte.

– Olyan helyre kell menni, ahol az emberek jobban odafigyelnek egymásra. Haza kell érni.

– Van ilyen hely?

– Tiszadobon az emberek szegények, egész Szabolcs megyében azok. Az ott a magyarországi Afrika. Azt hiszik, hogy nekem jól megy. De miért siránkozzak? Még mindig van hova lehajtanom a fejem, és van mit ennem. Ez rajtam is múlik. Az emberek szeretik, ahogy énekelek. Érzik a hangomban a sok-sok keserűséget. Mikor fölállnak és tapsolnak, látom, hogy meghatódnak vagy sírnak, megnyugszom. Még ebből a helyzetből is meg tudok csinálni egy olyan előadást, hogy úgy jönnek oda hozzám, hogy ez egy csodálatos este volt. Skizofrén helyzet. Hiszen amikor lejövök a színpadról, már nem az vagyok, ami ott voltam.

Gyimesi Ágnes Andrea

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Gondolat

Münchhausen báró és az ő szindrómája

Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró, német katonatiszt, akinek neve a nagyotmondással forrott össze, 295 éve, 1720. május 11-én született.

Gondolat

Miért vagyunk illetve miért nem vagyunk kaukázusiak?

A paleontológiai leletek és a genetikai vizsgálatok egyértelműen azt mutatják, hogy az emberiség Afrikából származik. Nem kellene használnunk az ezt tagadó, elavult kifejezést.

Gondolat

Szifilisz vagy hibás gének?

VIII. Henrik betegségei

Gondolat

Veszélyben az egyetemek autonómiája?

Tiltakozó közleményekkel „szavaznak” sorra az egyetemek az alapítványi átalakítás, illetve annak intézési módja ellen. Professzorok, munkatársak, hallgatók, legutóbb az MTA doktorai adtak ki hivatalos állásfoglalást. Megkérdeztünk „kívülállókat”, Freund Tamást, az MTA elnökét, Tillmann József filozófus, esztéta, egyetemi tanárt, Fleck Zoltán jogász, szociológust, tanszékvezető egyetemi tanárt a kialakult helyzetről, a folyamatról, illetve Fábián Istvánt, a debreceni egyetem korábbi rektorát is. Többen a tudományos és kutatómunka, az egyetemi autonómia ellehetetlenülésétől félnek, veszélyes ugyanis, ha ezek a szellemi műhelyek politikai irányítás alá kerülnek. Az MTA elnöke kiemelte az egyetemi autonómia tiszteletben tartásának és a döntések előtti tisztázó vitáknak a fontosságát.

Gondolat

A szem és a látás a Bibliában

RÁCZ Péter

A látásra vonatkozó igehelyek és értelmezésük, szimbolikus jelentőségük a Bibliában.

Kapcsolódó anyagok

COVID-19

Enyhe tünetmentes SARS-CoV-2-fertőzött betegeknél észlelt íz- és illatérzékelés-változás

Az egyes jelentések és tudományos publikációk a SARS CoV-2 vírussal fertőzött betegek tünetei között leggyakrabban a lázat, a fáradtságot, a száraz köhögést, az izomfájdalmat és a légszomjat említik. Ugyanakkor enyhe tüneteket mutató betegek gyakran számoltak be a szag- vagy ízérzékelésben bekövetkezett változásokról, mint a megbetegedés általuk tapasztalt első jeléről.

Gondolat

Egy halálra ítélt szakma végváraiban – Interjú dr. Prinz Gyulával

Mióta kineveztek tagozatvezetőnek, felhívtam valamennyi hazai fertőző osztályt, hogy megismerjem a valós helyzetet. Kétségbeejtő a fertőző osztályokon dolgozó orvosok létszáma, korösszetétele, és számos helyen aggasztó, hogy milyen nagy távolságra kell küldeni a mikrobiológiai mintákat. Valamennyi kórházban szükség van a klinikai mikrobiológiai és az infektológiai szolgálatra. A fejlett világban a világon mindenütt így van, ez nem tisztán pénz kérdése, hanem szemléleté is – mondta dr. Prinz Gyula a szakmai kollégium infektológia tagozatvezetője.

Gondolat

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Egészségpolitika

Mentális világjárvány küszöbén állunk

Szakemberek szerint, ha nem teszünk minimális erőfeszítéseket, nem avatkozunk be, a Covid-19 pandémiáját viharos sebességgel a pszichés követi. Már most vannak előjelei, egyértelműen megnőtt az erőszak, mind a családokon belül, mind az utcákon, közlekedésben, de többen fordították ezeket az indulatokat önmaguk ellen. Radó Iván, a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum elnöke szerint most az oltópontokhoz hasonló segítőhelyekre lenne szükség, hogy megelőzzük a „lelki katasztrófát”. A járvány megannyi szereplőt számos módon visel meg lelkileg, ami hadipszichiátriai helyzethez vezethet, bár erre fel lehet készülni. Rezidensek, pszichológusok és szakorvosok együttes munkája – de akár jól képzett önkéntesek is – sokat tehetnek azért, hogy a járvány mentális hatása is megoldódjon.

Gondolat

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.