A mai Odesszában már csak nyomokban lelhetők fel azok a helyek, melyeket Babel kalandos, ízes novelláiban megörökített. Eltűnt az a világ, ahol Benya Krik, más néven, a Király ügyködött. Babel nem írt sokat, néhány kötetnyi önéletrajzi ihletésű novellát, melyek a gyerekkorából szívják életerejüket, és a polgárháborúban szerzett élményekből táplálkozó Lovashadsereget. Igazi műfaja a novella, a gyors skicc, méylen megbűvó áramlatokkal, drámai és viharos begyorsulással, groteszk elemekkel. Úgy hírlek, különösen sokat és aggályos precizitással dolgozott alkotásain. Műveiben fantasztikus helyzetekben találjuk a szereplőket, akik mesebeli furfanggal lesznek úrá a bizarr helyzeteken. Iszaak Babel Odessza zsidónegyedében született és itt is nőtt fel egy kereskedő első gyermekeként. Gimnáziumot, kereskedelmi iskolát végzett. Gyerekkorától írónak készült. Kereskedelmi tanulmányait félbeszakítva Pétervárott felkereste Gorkijt, aki pártfogásába vette és egyengette további pályafutását. Számtalan foglalkozást kipróbált, volt tördelő-szerkesztő, riporter és élelmiszer-begyűjtő. Az író 1920-ban álnéven csatlakozott Bugyonnij Első Lovashadseregéhez, és a lengyelországi hadviselés alatt naplót vezetett, tolmácskodott, és mint írástudó a propagandamunkában tevékenykedett. A sereg összeomlása után tért vissza Odesszába. 1921 és 25 között írta meg legfontosabb novellát, melyeke ciklusokba rendezett. “De a lengyel is lőtt, szerelmes uram, mert ő az ellenforradalom. Maguk meg lőnek, mert maguk a forradalom. A forradalom pedig kellemes dolog. De a kellemesség nem szereti az árvákat a háznál. A jó dolgokat jó emberek csinálják. A forradalom a jó emberek jó dolga. De jó emberek nem ölnek. Így hát a forradalmat gonosz emberek csinálják. De a lengyelek szintén gonosz emberek. Vajon ki mondja meg Gedalinak, hogy hol a forradalom és hol az ellenforradalom?” Irodalmi hírnevet szerzett írásaival, jelentős moszkvai lapok, például Majakovszkij folyóirata, a LEF közölték novelláit. A Krasznaja nov-ban a Lovashadsereg-ciklus 19 darabja jelent meg. Az írások groteszk hangvétele, a brutalitások ábrázolása nagy port vert fel, sok hívet és még több ellenséget szerzett Babelnek. Babel, mint oly sok független gondolkodású értelmiségi, szerencsétlen módon a sztálini hatalom figyelmének görcsöve alá került, 1934-től állandóan megfigyelték, s 1939. május 16-án pedig egy nagyszabású értelmiségellenes tisztogatás előkészületei részeként letartóztatták és elhurcolták. Neve ott szerepelt Berija halállistáján. 1940. január 26-án a Szovjetunió Legfőbb Ügyészségének Katonai Kollégiuma golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet másnap hajnalban végrehajtották Moszkvában. „Bánkódom a méhek miatt. Az ellenséges hadseregek kiirtották őket. Volhíniában nincs többé méh. Meggyaláztuk a kaptárakat. Kénnel kifüstöltük és puskaporral felrobbantottuk őket. A füstölgő rongyok szörnyű bűzt árasztottak a méhek szent köztársaságában. Haldoklás közben lassan repdestek és alig hallhatóan zsongtak. Kenyér híján karddal vetettük magunk a mézre. Volhíniában nincs többé méh. A hétköznapi gaztettek sora úgy szorongat szakadatlanul, mint egy súlyos szívbaj. Tegnap volt az első nagy mészárlás napja Brodi alatt.” (Babel: Lovashadsereg)