A vér titkai
2015. JÚNIUS 03.
2015. JÚNIUS 03.
Szöveg nagyítása:
Az emberi vért a vércsoportrendszerek a benne megtalálható antigének, antitestek alapján kategorizálják. A biztonságos vérátömlesztések és a magzati védelem szempontjából fontos antigének száma ma már 42. Ennek felfedezéséhez jelentős kutatómunka kellett, melynek egyik úttörője Karl Landseiner volt. Valamikor nemcsak a vérátömlesztésekkor, hanem széles körben, a törvényszéki orvostanban és az apasági tesztek során használták fel a vércsoportokat. Manapság azonban használatukat fokozatosan felváltja a DNS-profil analízise, ami jóval nagyobb biztonságot ad. De lássuk, kinek köszönhető a vércsoportokkal kapcsolatos tudásunk rendszerezése. 1930-ban a fiziológiai-orvostudományi Nobel-díjat "az ember vércsoportjainak felfedezéséért" Karl Landsteiner osztrák orvos, patológus kapta. Landsteiner 1868. június 14-én. Bécsben született, itt szerzett diplomát a Bécsi Egyetemen 1891-ben. Németországban és Svájcban tevékenykedett, ahol híres élettani intézetekben képezte tovább magát. 1908-ban lett a Bécsi Egyetemen a patológia professzora majd 1916-ban megnősült. Az I. világháború után Hollandiába távozott, majd Amerikába ment, s 1922-ben a new york-i Rockefeller Intézet orvosi kutató részlegének munkájába kapcsolódott be, és itt szerzett jelentős szakmai ismereteket egészen nyugdíjazásáig. A halálos szívroham is munka közben érte new york-i laboratóriumában. Az 1900-as években a bécsi egyetem kórbonctani intézetében dolgozott, amikor kutatni kezdte a vérátömlesztések során fellépő veszélyes reakciókat. Egy 30 vérkeverékből álló sorozatot állított össze hat személy: ő maga és öt munkatársa véréből. A reakciókat tekintve megállapította, hogy bizonyos személyektől származó vér agglutinációt okoz mások vérében. Landsteiner arra következtetett, hogy az agglutináció létrejötte vagy elmaradása két antigéntől függ. A két anyagot A-antigénnek (A-csoport) és B-antigénnek (Bcsoport) nevezte el. A kis számú mintával szerencséje volt, hiszen többféle reakciót figyelhetett meg, holott a hat személy tartozhatott volna ugyanazon vagy esetleg csak két vércsoportba. Két ismerősétől származó vörösvértestek A-antigénnel rendelkeztek, két másiké pedig B antigénnel. Egy személy és a saját vére egyik csoportnál sem okozott kicsapódást, így hát feltételezte, hogy a vörösvértesteken ez esetben nincsenek antigének, s ezt a csoportot nevezte el. További vizsgálatairól 1901. november 14-én a bécsi orvosi hetilap hasábjain számolt be. Az elkövetkező években kutatótársaival együtt további felfedezéseket tett, megtalálta a legritkább, a negyedik vércsoportot (AB), mely A és B antigénnel egyaránt rendelkezik. A Nobel-díjra csak 29 év múlva került sor. 1940-ben egyik felismerője volt az RH-faktornak is és jelentős felfedezéseket tett a a szifilisz kórokozójának vizsgálatáról és a gyermekparalízis kapcsán. NZS
Az inzulinrezisztencia több betegség, szindróma pathogenezisében részt vesz, ezek közül a legfontosabb a metabolikus szindróma, a 2-es típusú cukorbetegség, a polycystás ovarium szindróma
A rheumatoid arthritis (RA) patomechanizmusának ismert résztvevői az aktivált T-sejtek által stimulált B-sejtek és a monocyta-macrophag rendszer sejtjei, amelyek jelentős mennyiségű gyulladásos citokint termelnek. A citokinek hatásukat a különböző sejteken megjelenő receptorok közvetítésével fejtik ki.
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
Rheumatoid arthritisben (RA) a krónikus progresszív ízületi gyulladás krónikus fájdalomhoz, az ízületek destrukciójához, funkciókárosodáshoz, a komorbiditások révén élethosszcsökkenéshez vezet. A krónikus gyulladás minél korábbi megfékezése javítja a betegség hosszú távú lefolyását, az ízületi károsodások kialakulását.
Gyulladásos bélbetegség esetén több mint duplájára nő a demencia kockázata; IBD-ben szenvedőknél 7 évvel korábban kezdődik az elbutulás.
A legfontosabb eszköz én magam voltam. Életmentés a barlangban
A vérplazma összetevői, azok élettani szerepe, és gyógyászati felhasználása
1.
2.
3.
4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
Klinikum
Véletlen folytán, egy egyszerű vérvétellel derülhet ki az egyik legsúlyosabb gyerekbetegség
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás