Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 54

Ideggyógyászati Szemle

2002. ÁPRILIS 20.

A vazoreaktivitás zavara agytörzsi és hemisphaerialis kisérbetegségben: összehasonlító vizsgálat

PÁNCZÉL Gyula, BÖNÖCZK Péter, NAGY Zoltán

A cerebralis kisartériák károsodása a vazoreaktivitás csökkenéséhez vezethet, amit az arteria carotis ellátási területén korábban már kimutattak. Vajon a vertebrobasilaris területi vazoreaktivitás károsodik-e agytörzsi kisérbetegségben, és ennek mértéke eltérő-e a két nagy vérellátási területen?

Ideggyógyászati Szemle

1994. MÁJUS 20.

[A vertebro-basilar aneurysma műtésének újraértékelése]

VAJDA János, NYÁRY István, CZIRJÁK Sándor, HORVÁTH Miklós

[A világ idegsebészeti közösségének régóta általános nézete, hogy a kétoldali vertebralis artériák találkozásánál elhelyezkedő zsákos aneurizmák, ahonnan a baziláris artéria ered (VB aneurizma), rendkívüli nehézségeket okoznak a sebészeti helyreállításuk során. Ezeket a nehézségeket az aneurizma boncolásához és lemetszéséhez szükséges legszűkebb munkaterület okozza, míg az ezen a helyen lévő, létfontosságú funkcionális jelentőséggel bíró struktúrák a legérzékenyebbek a visszahúzódásra. A nehézségek nyilvánvalóan felerősödtek, ha az aneurizma nemrégiben szakadt meg, mivel az aneurizma, az erek és a kapcsolódó felületek mozgósítása további korlátokba ütközött. Ahogy az Országos Idegsebészeti Intézetben működő aneurizmaműtéti csoportunk tapasztalatai gyarapodtak, úgy vált egyre magabiztosabbá a korábban senki földjének nevezett aneurizmákhoz való hozzáállásunk, és ezt érezzük megfelelő időpontnak arra, hogy beszámoljunk eredményeinkről.]

Ideggyógyászati Szemle

1991. JÚNIUS 01.

Kisagyi arteriovénás angioma és arteria vertebralis aneurysma együttes előfordulása

DR. TARJÁNYI János, DR. BODOSI Mihály

A szerzők 63 éves nő esetét ismertetik, akinél az ismétlődő lágyagyhártya alatti vérzés hátterében kisagyi angiomát és egyik tápláló arteriája eredésénél, az a. vertebralison aneurysma-szerű tágulatot mutattak ki. Ennek kapcsán taglalják az értorzképződménnyel társult aneurysmakeletkezés lehetséges módozatait, valamint a gyógykezelés néhány speciális kérdését.

Ideggyógyászati Szemle

1988. OKTÓBER 01.

Ligamentum denticulatum leszorítás okozta vertebro-basilaris keringési zavar

DR MÉSZÁROS István, DR KÖVÉR Ferenc

A szerzők a vertebro-basilaris keringési zavar szokatlan, műtéti beavatkozással jól kezelhető esetét ismertetik. A bemutatott betegnél az egyéb craniocervicalis fejlődési zavarok mellett (basalis impressio, tonsilla aplasia) a j.o. szokatlan lefutású — artéria vertebralist a ligamentuin denticulatum szorította le és ez okozott b.o. artéria vertebralis occlusioját követően ismétlődő keringési zavarokat.

Ideggyógyászati Szemle

1987. DECEMBER 01.

Transzfemorális katéteres angiográfiával szerzett tapasztalataink isémiás cerebrovaszkuláris betegségek kórismézésében

DR. PONGRÁCZ Endre, DR. VICZENA Pál

A szerzők isémiás cerebrovaszkuláris botegeik kivizsgálása során 1983 óta, rutinszerűen alkalmazzák a transzfemorális katéteres módszert. Idegosztályos beteganyagon 82 betegnél 183 angiográfia történt. Az egyik oldali cerebrális károsodást jelző neurológiai tünetek hátterében 25%-ban találtak kétoldali a. carotis interna szűkületet. Az esetek 20%-ában a katéteres angiográfia negatív volt. Javasolják KAG alkalmával a két a. vertebrális szájadékának katéterezés nélküli vizsgálatát. A perkután carotis angiográfiával való összehasonlítást táblázatban közlik a technikai szempontok, a neuroradiológiai információérték és a szövődmények szempontjából.

Ideggyógyászati Szemle

1985. OKTÓBER 01.

Vertebralis reográfiás és arteriográfiás vizsgálatok vertebrobasilaris keringészavarok eseteiben

OSZLÁNSZKY Ottó

A szerző 35 uncovertebralis arthrosis következtéven kialakult vertebrobasilaris keringési elégtelenségben szenvedő betegnél elvégzett arteria vertebralis arteriográfia eredményeit hasonlítja össze a Pratesi-módszerrel végzett szelektív arteria vertebralis reográfia adataival. A klinikai kép betegeinél a cervicalis encephalis syndroma tüneteit mutatta. 7 betegnél az arteriográfia kóros morfológiát nem mutatott, ezeket patomechanikailag a periarterialis vegetatív plexus irritációja következményének tartja, 15 betegnél éranomália különböző formáit, 8 betegnél extravasalis érkompressziót, 5 betegnél intravasalis érstenosist igazolt az arteriográfia. A reográfia minden esetben kóros morfológiát mutatott, 27 esetben kifejezett volt a fejrotációi során a keringés csökkenése (az eredeti „alapkeringési” érték 1/10-e), 5 esetben a keringés csökkenés ezt a szintet nem érte el a fej pozícióváltoztatásai során. Két esetben az alapkeringés értéke volt igen alacsony (a 35 beteg alapkeringési átlagának 1/10-e alatt), 1 esetben az arteria vertebralis kompressziójakor mért/számított relatív pulzus volumen értékcsökkenés volt szignifikáns. Vizsgálataiból azt a következtetést vonja le, hogy a klinikummal korreráló arteria vertebralis reográfia érzékenyen jelzi a különböző morfológiai és/vagy funkcionális okok során létrejövő keringésváltozásokat.

Ideggyógyászati Szemle

1984. JANUÁR 01.

Az arteria vertebralis reográfiás és post mortem arteriográfiás vizsgálati eredményeinek összevetése a klinikummal és a patológiával

DR. OSZLÁNSZKY Ottó

A szerző 38, osztályán meghalt betegénél in vivo arteria vertebralis szelektív reográfiát, a.utopsia után kétoldali post mortem arteria vertebralis angicgráfiát végzett. A klinikai képet, a talált patológiai leleteket, az arteria vertebralis post mortem angiogramjait és a reográfiával számított relatív pulzus térfogat adatait állította korrelációba. Azt találta, hogy a klinikummal a patológiái lelet, a post mortem angiogram és a reográfiás leletek általában korrelálnak. Reográfiás adatait a post mortem angiogram 86%-ban igazolta. Az inkongruencia magyarázatában részben a metodikai hiányosságok, részben a keringésdinamikában ható funkcionális tényezők szerepét hangsúlyozza.

Ideggyógyászati Szemle

1982. JÚNIUS 01.

Vertebrobasilaris keringészavart okozó nyaki spondylosis reográfiával igazolt, operált esete

DR OSZLÁNSZKY Ottó

A szerző a cervicalis spondylosis egyik formája az uncovertebralis arthrosis következtében létrejött arteria vertebralis kompresszió vertebralis reográfiával kimutatott, arteriográfiával igazolt és műtéttel - arteria vertebralis dekompresszió - megoldott esetét ismerteti. A műtét után a keringés javulását a klinikai tünetek enyhülése, valamint az angiográfia és reográfia bizonyítják.

Ideggyógyászati Szemle

1981. AUGUSZTUS 01.

Az A. vertebralis területi múló ischaemiás rohamok kórszármazása és kórjóslata

SZABÓ Mihály, GÁCS Gyula

A szerzők 58 vertebralis, illetve basilaris területi keringészavarban szenvedő beteg kórlefolyását és angiogrammját elemzik. Vizsgálják a múló ischaemiás rohamok általános agyi keringészavarral, illetve focalis tünetekkel járó formáinak összefüggését az angiográfiás leletekkel, illetve a maradandó tünetek kialakulásával. Megállapítják, hogy a hemodinamikai zavart okozó érelváltozásokat kísérő „általános” jellegű múló ischaemiás rohamokat nem, vagy ritkán követi stroke, míg a maradandó tüneteket többnyire focalis jellegű, valószínűen emboliás eredetű rohamok előzik meg.

Ideggyógyászati Szemle

1980. AUGUSZTUS 01.

Vertebralis rheoencefalográfiás megfigyelések Cavinton alkalmazása során vertebrobasilaris keringészavarokban

DR OSZLÁNSZKY Ottó

A szerző a Kőbányai Gyógyszerárugyár Cavinton elnevezésű apovinkaminsav-etil-észter készítményével végzett 150, zömmel vertebrobasilaris keringészavarban szenvedő betegnél vertebralis rheoencefalográfiás vizsgálatot. Ezen vizsgálatai során összehasonlította a Cavintonnak és az Acidum-nikotinikumnak az artéria vertebralis rheoencefalogramjának paramétereire és a relatív pulzustérfogatra kifejtett hatását, és viszonyította ezen medikamentumok alkalmazása előtti gyógyszermentes rheoencefalogramhoz. Cavinton hatása alatt a rheoencefalogram amplitúdói és a relatív pulzustérfogat szignifikáns emelkedést mutatott, míg a Cavinton és a nikotinsav egymáshoz viszonyítása során nem talált szignifikáns különbséget; A Cavinton hatása idején végzett rheoencefalogram paraméterváltozások nagyságrendje, a keringésnövekedés mértéke és a folyamatos gyógyszerszedés során tapasztalt klinikai változás (javulás) mértéke anyagában korrelációt mutatott. így a Cavinton iv. alkalmazása során készített vertebralis rheoencefalogram paraméterváltozásai alapján következtetni lehet a várható klinikai változásra.