Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 29

Ideggyógyászati Szemle

2005. MÁRCIUS 10.

Térfogatváltozások agydaganatok 125-jódizotópos brachytherapiája után

JULOW Jenő, VIOLA Árpád, MAJOR Tibor, MANGEL László, BAJZIK Gábor, REPA Imre, SÁGI Sarolta, VALÁLIK István, EMRI Miklós, TRÓN Lajos, NÉMETH György

Az agydaganatok - jelen esetben fõleg szövettanilag jól differenciált gliomák - szövetközi besugárzása után végzett képfúzió lehetõvé teszi a sugárzás következményeinek (a necrosisnak, a reaktív gyűrűnek és az oedema térfogatának), valamint a dozimetriai adatoknak a kvantitatív összehasonlítását.

Ideggyógyászati Szemle

2004. FEBRUÁR 10.

Agytörzsi daganatok szövetközi besugárzása

JULOW Jenő, VIOLA Árpád, MAJOR Tibor, VALÁLIK István, SÁGI Sarolta, MANGEL László, KOVÁCS Rita Beáta, REPA Imre, BAJZIK Gábor, NÉMETH György

A különböző szövettani típusú és elhelyezkedésű agytörzsi tumorok megfelelő kezelési módjának kiválasztása döntően befolyásolja a várható túlélés hosszát. A szerzők két betegnél alkalmazott 125I-brachytherapiáról számolnak be.

Ideggyógyászati Szemle

2003. OKTÓBER 20.

Akusztikus neurinoma kezelése képfúzió-vezérelt szövetközi 125-jód-izotóp-besugárzással - Új műtéti eljárás

VIOLA Árpád, MAJOR Tibor, VALÁLIK István, SÁGI Sarolta, MANGEL László, SPELLENBERG Sándor, HÁVEL János, JULOW Jenő

Az akusztikus neurinoma (vestibularis schwannoma) kezelésére a műtéti eltávolítás mellett elterjedt a gamma-késsel és a multileaf kollimátoros Linackal történő besugárzás. Ahol ilyen eszközök nem állnak rendelkezésre, elvégezhetőnek tartjuk a daganat 125-jód-izotóppal történő szövetközi besugárzását. Betegeink idősek, rossz általános állapotúak voltak, elsősorban csökkent műtéti teherbíró képességük miatt döntöttünk a fenti eljárás alkalmazása mellett.

Magyar Radiológia

2003. AUGUSZTUS 20.

Sugárterápia

GYENES György

Az emlőmegtartó műtét után az egész emlőt magában foglaló besugárzás célja a műtéti terület közvetlen közelében esetleg visszamaradt vagy az emlő más részében elhelyezkedő, okkult daganatsejtek elpusztítása. Újabb vizsgálatok azonban azt mutatták, hogy a recidívák 65-100%-a ugyanabban a kvadránsban keletkezik, mint ahol az első daganatot észlelték. Ez az adat indított annak a kérdésnek felvetésére, hogy indokolt-e az egész emlőt besugározni.

Ideggyógyászati Szemle

1993. NOVEMBER 20.

[Nagydózisú dibromdulcit, valamint dibromdulcit és BCNU hatása supratentorialis malignus gliomák posztoperatív kezelésében (pilot study)]

ÁFRA Dénes, MAYER Árpád, SÍPOS László

[A szerzők úgynevezett pilot study formájában vizsgálták nagydózisú Dibromdulcit (DBD), valamint DBD és BCNU kombináció hatását supratentorialis, anaplasztikus astrocytoma és glioblastoma posztoperatív kezelésében. Minden esetben a daganat kiterjedt eltávolítása történt. A műtét utáni besugárzás alatt 27 beteg kapott a korábbinál nagyobb adagban DBD-t, heti egyszeri 700 mg/m2 dózisban. Ezt követően 9 beteg részesült nagydózisú DBD monoterápiában, havonta egyszer 1400 mg/m-, míg további 13 beteg DBD (1000 mg/m2) és BCNU (150 mg/m^) kezelést kapott két egymást követő napon, ismételve 6-8 hetenként. Mindkét kemoterápiás kezelést jól tolerálták a betegek, toxicus szövődmény következtében egyikük sem halt meg. Egy beteg vérképzőrendszere szenvedett olyan súlyos károsodást az első DBD és BCNU dózis után, hogy a kezelést végleg meg kellett szüntetni, de a beteg állapota ezután teljesen rendeződött. A nagydózisú DBD monoterápia feltűnően aktívnak bizonyult glioblastomával szemben, míg nagyobb adagban adoh DBD és BCNU inkább az anaplasztikus astrocytomak kezelésében mutatott kifejezettebb hatást. Az eredmények egészében biztatóak, így indokoltnak tűnik további, kiterjedtebb vizsgálatok végzése további részletes információk nyerése céljából. ]

Ideggyógyászati Szemle

1988. ÁPRILIS 01.

A disszeminált nekrotizáló leukoencephalopathia („Methotrexat encephalopathia”) klinikai és patológiai jellemzői

DR GARZULY Ferenc, DR BRITTIG Ferenc, DR GYENES Éva, DR MASÁT Péter, TÓTH Sándor

A szerzők disszeminált nekrotizáló leukoencephalopathia két, boncolás során kórismézett esetét ismertetik. A ritka, irreverzibilis cerebralis károsodás Methotrexat kezeléssel kombinált cranialis besugárzás következménye. Betegeiket hátsó scala daganat, illetve malignus lymphoma meningealis recidivája miatt kezelték. Az alkalmazott terápia hatására az alapbetegség meggyógyult, a betegek azonban a kiterjedt iatrogen idegrendszeri károsodás miatt meghaltak. Áttekintik az alattomos szövődmény klinikai és neuropatológiai jellemzőit és foglalkoznak a megelőzés kérdésével.

Ideggyógyászati Szemle

1969. JANUÁR 01.

A myasthenia gravis autoimmun vonatkozásairól

SZOBOR Albert, BOZSÓKI Sándor, GÁSPÁRDY Géza

A myesthenia gravis patomechanizmusában az újabb kutatások szerint autoimmun folyamatnak is szerepe lehet. Saját vizsgálatainkban 45 myastheniás beteg serologiai vizsgálatait végeztük el harántcsíkolt izom ellen termelődő antitestek, továbbá anti-gammaglobulin factor és pajzsmirigy elleni antitestek szempontjából, 46,6%-ban izom elleni antitesteket találtunk. 52 kontroll-betegen izom elleni serologiai reactio nem volt kimutatható. Az izom elleni immun-reactiók pozitivitása nem mutat összefüggést a beteg korával, nemével, klinikai statusával, prognosisával, thymus műtét vagy besugárzás tényével. A myestheniában észlelt immun-pozitivitás értelmezésére több lehetőség kínálkozik. Egyik ilyen lehetőség a légúti fertőzéssel kezdődő myasthenia kérdése, aminek százalékos aránya kb. megegyezik a pozitív immun-reactiók és az izomban található lymphorrhagiák előfordulási arányával. A thymoma hangsúlyozott szerepe az immun-activitás megindításában nem volt megállapítható. A somatikus mutatio lehetőségét mérlegelve a szóba vehető folyamatok immunstimulatiós szerepe nem verificálható. A myastheniához társuló, immun-serologiailag pozitív betegségek szerepe, az irodalom és saját anyagunk alapján vizsgálva, hangsúlyozott, de a betegség-associatio alapján sem nyerünk magyarázatot a myasthenia immunológiai vonatkozásaira. Vizsgálataink alapján vázoljuk elméletünket, ami szerint a myasthenia immunbiológiai kapcsolata nem causalis és közvetlen, hanem a thymuson keresztül megvalósuló közvetett mechanismus.

Ideggyógyászati Szemle

1963. JÚLIUS 01.

Gliomák viselkedése szövettenyészetekben III. In vivo besugárzott gliomák összehasonlító vizsgálata

ZOLTÁN László, PÁLYI Irén, ÁFRA Dénes

1. Négy glioma összehasonlító vizsgálatát végeztük el első és recidív műtét kapcsán. A műtéti anyagból egyidejűleg szövettenyésztést is végeztünk. 2. Két glioblastoma multiforme és egy astrocytoma malignum diagnosissal operált beteg az első műtét után röntgen besugárzásban részesült, míg egy astrocytoma malignum diagnosissal műtött beteg nem kapott sugár kezelést. 3. A besugárzás eredményeképpen szövettenyészetben csökkent a tumor sejtek hosszabb ideig való tenyészthetősége, mely már a bekövetkező degeneratióban nyilvánult meg. A besugárzott tumorsejtek biológiai aktivitásának csökkenése a sugárhatás következményének tekinthető. 4. Egy esetben a nem besugárzott tumorszövetben recidív műtét alkalmával malignus irányban történő elváltozást figyeltünk meg szövettani feldolgozás után. 5. Egy esetben az első műtétkor eltávolított tumor szövet aktivitása tenyészetben már a malignus astrocytoma képét mutatta, mely a második műtétkor eltávolított szövetben talált malignus elváltozást előre jelezte.

Ideggyógyászati Szemle

1963. MÁRCIUS 01.

Gliomák viselkedése szövettenyészetben

PÁLYI Irén, TÓTH Géza, CSÁKY László, ÁFRA Dénes, ZOLTÁN László

1. Gliomák szövettenyészeteiben egyszeri nagy sugárdózis 6000 r. után foszforanyagcsere vizsgálatot végeztünk a besugárzás után 6 és 22 órával. 2. A glioma tenyészetek besugárzás után a savban oldódó foszfor frakcióban magasabb aktivitást mutattak, mint a kontrollok. A lipid és DNA frakció viszont kisebb aktivitású a kontrollhoz viszonyítva. 3. A normál szövetek egyszeri nagy sugárdózis után nem mutatnak konzekvens elváltozásokat foszfor anyagcseréjükben.