Ideggyógyászati Szemle

Térfogatváltozások agydaganatok 125-jódizotópos brachytherapiája után

JULOW Jenő, VIOLA Árpád, MAJOR Tibor, MANGEL László, BAJZIK Gábor, REPA Imre, SÁGI Sarolta, VALÁLIK István, EMRI Miklós, TRÓN Lajos, NÉMETH György

2005. MÁRCIUS 10.

Ideggyógyászati Szemle - 2005;58(03-04)

Problémafelvetés - Az agydaganatok - jelen esetben fõleg szövettanilag jól differenciált gliomák - szövetközi besugárzása után végzett képfúzió lehetõvé teszi a sugárzás következményeinek (a necrosisnak, a reaktív gyűrűnek és az oedema térfogatának), valamint a dozimetriai adatoknak a kvantitatív összehasonlítását. Betegek és módszer - A szerzõk a vizsgálatokat 19, szövettanilag jól differenciált gliomás esetben végezték átlagosan 14,5 hónappal jódizotóp (I125) szövetközi besugárzása után. A besugárzástervezést és a képfúziót a BrainLab cég Target 1.19 szoftverével végezték. Az agydaganatok interstitialis besugárzása után kialakult úgynevezett hármas gyűrű CT- vagy MR-képén meghatározták az egyes szeleteken látható necrosis, reaktív zóna, valamint oedema területét és térfogatát. Ez után a sugártervezés izodózisgörbéit fuzionálták a kontrollvizsgálat során készített CT- és MR-képekkel. A necrosis és az izodózisgörbék metszéspontján a leolvasott értékeket átlagolták. Meghatározták a sugárzást kapott ép agyszövet sugárterhelését, továbbá a dóziseloszlások homogenitására és konformalitására jellemzõ térfogati paramétereket. Eredmények - A referenciadózis-térfogathoz viszonyítva a necrosis térfogata 54,9%, a reaktív zóna 59,7%, az oedema 445,3% volt. A necrosis felületén átlagosan 71,9 Gy dózisértéket észleltek a besugárzás után, azaz a necrosis és a reaktív zóna határa 71,9 Gy értéknél alakult ki. Ami az ép agyszövet besugárzását illeti, például egy átlagos, 12,7 cm3 térfogatú glioma besugárzásakor a daganat körül 5-7 cm3 ép agyszövet kapott 60-70 Gy dózisú besugárzást. Az átlagos homogenitási és konformalitási index 0,24, illetve 0,57 volt. Következtetés - Az interstitialis besugárzás okozta változásoknak, a necrosis, a reaktív gyűrű és az oedema térfogatának, valamint a dozimetriai tervezés adatainak képfúzió segítségével történõ elemzése hasznos adatokat nyújt a betegek követésénél, a klinikai teendõk megítélésénél és a további kezelés formáinak megválasztásánál.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Gerincgyógyászati Társaság primer prevenciós programja - I. rész A tartásjavító mozgásanyag elméleti alapja

GARDI Zsuzsa, FESZTHAMMER Artúrné, DARABOSNÉ Tim Irma, TÓTHNÉ Steinhausz Viktória, SOMHEGYI Annamária, VARGA Péter Pál

A Magyar Gerincgyógyászati Társaság prevenciós programjának tartásjavító mozgásanyaga a gerinc biomechanikailag helyes használatának tudatosítását és automatizálását célozza. A biomechanikailag helyes testtartás dinamikus egyensúlyi állapot, alapja a medence helyes középállása, valamint az izomegyensúly. A medence helyes középállása esetén oldalnézetben a spina iliaca anterior superior és az os pubis medialis felsõ pontja függõleges vonalat alkot (vagyis a frontális síkban helyezkedik el). A medence ezen középállása esetén a test oldalnézeti, képzeletbeli súlyvonala a II-V. ágyéki csigolya testén és a II-V. nyaki csigolya testén halad át. A testtartásért felelõs izmok egyensúlya esetén az izmok ereje és nyújthatósága megfelelõ a gravitációval szembeni, szinte állandó munkára. Statikus vagy dinamikus túl- vagy alulterhelés esetén a zsugorodásra hajlamos izmok rövidülnek, a gyengülésre hajlamos izmok megnyúlnak, és így már nem képesek a megfelelõ működésre. Mivel az izomegyensúlyban számos olyan izom és izomrész dolgozik, amely a testnevelés és sport megszokott mozgásaiban nem vesz részt kellõen, ezért a Magyar Gerincgyógyászati Társaság tartásjavító mozgásanyagának ki kellett terjednie ezen ritkán használt izmok célzott nyújtására és erõsítésére is. A mozgásanyag a testtartásért felelõs izmokat nyújtja és erõsíti az izomegyensúly kialakítása és fenntartása érdekében; 12 tesztgyakorlat köré épül, amelyek felmérik a testtartásért felelõs izmok erejét és nyújthatóságát. Aki mind a 12 gyakorlatot hibátlanul képes elvégezni, annak az izomegyensúlya rendben van. A már gyermekkorban is folyamatosan ható mozgásszegény, ülõ életmód okozta károsodás ellensúlyozása érdekében a mozgásanyagot az iskolai (és lehetõleg óvodai) testnevelés részeként a tanulóéveken át rendszeresen kell végeztetni minden tanulóval.

Ideggyógyászati Szemle

A Binswanger-betegség tünettana, kórszövettana és elkülönítése

KOVÁCS Tibor, SZIRMAI Imre, PAPP Mátyás

A Binswanger-betegség patológiai szempontból az U rostokat megkímélõ subcorticalis periventricularis leukoencephalopathia. Vezetõ klinikai tünetei az exekutív funkciók zavara, dementia, járászavar, incontinentia, kedélyzavarok és pseudobulbaris paresis. A Binswangerbetegség oka tisztázatlan. Feltételezik a distalis periventricularis határzóna ischaemiás-hypoxiás károsodásait, amelyeket a medullaris arteriák sclerosisa, elongációja, a perivascularis terek tágulata és hypotensio, csökkent agyi perfúzió magyarázhat. Tünetei átfedéseket mutatnak a normális agykamrai nyomású hydrocephalusszal, a vascularis parkinsonizmussal és gyakran az Alzheimer-kórral is. A Binswanger-betegség diagnosztikai feltétele a képalkotó vizsgálatokkal ábrázolható leukoaraiosis, amely azonban nem azonos a Binswanger-betegséggel. A normális agykamrai nyomású hydrocephalustól az elkülönítést nehezíti, hogy söntbeültetés után vagy lumbalpunctiót követõen a Binswanger-betegség tünetei is javulhatnak. Valószínű, hogy a fent felsorolt betegségek között számos átmeneti forma és átfedés létezik, amelyek közös patomechanizmusában az egyik tényezõ a liquorkeringés zavara lehet.

Ideggyógyászati Szemle

A pszichotrauma kognitív feldolgozása és az orvosi pszichoterápia

POGÁNY Judit

Apszichotraumával foglalkozó pszichopatológiai és -terápiás iskolák vizsgálata a trauma emocionális következményeire és a traumafeldolgozás szabályaira irányul. Legalább három érv szól a pszichotraumával való foglalkozás mellett: 1. a társadalmat érintõ erõszakos cselekmények elõfordulásának növekedése és széles körű publicitása, 2. a trauma fogalmának kiszélesedése és tágabb értelmezése, 3. a trauma felfogása és magyarázata a kognitív tudományok szempontjából. Jelen összefoglaló e két utóbbival foglalkozik részletesebben.

Ideggyógyászati Szemle

A Környey Tanítványok Társasága Beszámoló

CZOPF József

A Környey Tanítványok Társasága 2004. április 23- án, Pécsett a Pécsi Akadémiai Bizottság (PAB) székházában tartotta kilencedik összejövetelét. Az összejövetelen Czopf József bevezetõje után az alábbi elõadások hangzottak el:

Ideggyógyászati Szemle

Klinikai idegtudományok a hatékony gyógyítás szolgálatában - A Clinical Neuroscience/ Ideggyógyászati Szemle II. Élõ Száma Budapest, Rendezvényhajó - 2005. február 26.

RAJNA Péter

Elõzmények: lapunk I. Élõ Száma 2002-ben lapunk történetének jelentõs állomásához érkeztünk. Közel 10 éves elõkészítés, fáradságos munka és néhány kudarc után megtörtént a lap nemzetközi regisztrációja. Szerkesztõbizottságunknak ekkor támadt az az ötlete, hogy ezt az örömteli eseményt együtt ünnepeljük meg lektorainkkal, a lap tulajdonos társaságainak, valamint a hazai klinikai idegtudományok legjelesebb képviselõivel és a folyóirat sikerében hirdetéseikkel közreműködõ cégek küldötteivel.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

Az intraoperatív elektromos agyi stimuláció szerepe a nyelvi és beszédfunkciók megőrzése céljából éber betegeken végzett idegsebészeti beavatkozások során

ERÕSS Loránd, FEKETE Gábor, ENTZ László, FABÓ Dániel, BORBÉLY Csaba, KOZÁK Lajos Rudolf, ANDREJKOVICS Mónika, CZIRJÁK Sándor, FEDORCSÁK Imre, NOVÁK László, BOGNÁR László

Célkitűzés - Az elokvens agyi régiók közelében elhelyezkedő kis malignitású agydaganatok vagy gyógyszerrezisztens epilepsziák esetében az elokvens régiók melletti epileptogén zónák miatt éber állapotban műtött betegeink körében szerzett tapasztalataink összefoglalása. Betegek és módszerek - Retrospektív vizsgálatunkba 16 beteget vontunk be, akiket 1999-2011 között műtöttünk éberen végzett craniotomiából a MÁV Kórház Idegsebészeti Osztályán, az Országos Idegtudományi Intézetben (OITI) és a Debreceni Egyetem Idegsebészeti Klinikáján. A betegek kivizsgálása során, amennyiben erre mód volt, preoperatív funkcionális MR-t, traktográfiát és neuropszichológiai vizsgálatot végeztünk. Az OITI-ben minden esetben MR asszisztálta neuronavigáció segítségével határoztuk meg a craniotomia helyét és tájékozódtunk a gyrusok helyzetéről. Eredmények - Mind a 16 beteg esetében zavartalan volt az anesztézia. Az anesztézia mélységének monitorizálása (BIS) a felületes altatási fázisban biztonsággal segítette a műtét előrehaladását. Az intaroperatív neuropszichológiai feladatok kellően szenzitívek voltak a stimuláció során kiváltott afáziaköri változások műtét alatti gyors értékéléséhez. A stimuláció okozta intraoperatív rohamok azonnal szüntethetők voltak, és ezek nem befolyásolták a műtéti kimenetelt. A neuronavigáció használata nagyban segítette a tájékozódást és a craniotomia optimális helyének a megtervezését. Következtetések - Az éberen végzett craniotomiák gyakorlott sebészi munkacsoportot igényelnek, ami a neuroaneszteziológus, az idegsebész, a neuropszichológus és az elektrofiziológus szoros együttműködését jelenti. A cél kettős: a neurológiai deficitek elkerülése céljából az intraoperatív kognitív és motoros stimulációs feladatok minél részletesebb elvégzése, ugyanakkor a műtéti idő minimalizálása a szövődmények csökkentése érdekében. A neuronavigáció nyújtotta intraoperatív anatómiai és a betegen éber állapotban végzett intraoperatív stimuláció nyújtotta funkcionális adatok egymást erősítve nyújtják azt a biztonságot, ami a XXI. században elengedhetetlen a neurológiai szempontból minimálisan invazív szemléletű idegsebészethez.

Ideggyógyászati Szemle

Két pinealoblastomás beteg 125-jód-brachytherapiája során nyert tapasztalatok és irodalmi áttekintés

JULOW Jenő, VIOLA Árpád, MAJOR Tibor, VALÁLIK István, SÁGI Sarolta, MANGEL László, KOVÁCS Rita Beáta, HÁVEL János, KISS Tibor

Bevezetés - A pinealis parenchymalis daganatok az összes agydaganat 0,3%-át teszik ki. Ezeknek a daganatoknak a felismeréséhez ma már a stereotaxiás biopszia nélkülözhetetlen módszer és nagy biztonsággal elvégezhetõ. Betegek és módszerek - A szerzõk két pineoblastomás beteget részesítettek 125-jód-brachytherapiában. A besugárzást követõ 15., illetve 18. hónapban végzett MRés CT-vizsgálatok a daganatok jelentõs zsugorodását mutatták. Eredmények - Az elsõ esetben a kontroll-CT-felvételen mért tumortérfogat 0,76 cm3 volt, amely 73%-os zsugorodást jelentett a szövetközi besugárzás tervezésekor mért 2,87 cm3-es céltérfogathoz képest. A második esetben a kontroll-MR-vizsgálaton mért tumortérfogat 0,29 cm3 volt, amely a besugárzás tervezésekor mért 1,27 cm3-es céltérfogat 77%-os zsugorodását jelentette. Következtetés - A két beteg esetében azért döntöttek a biopszia és a 125-jód-brachytherapia egy ülésben történõ elvégzése mellett, mert így a szövettani diagnózis ismeretében betegeiket meg tudták kímélni egy második stereotaxiás beavatkozástól. Az alkalmazott CT- és képfúzió-vezérelt 125-jód-brachytherapia dozimetriailag jól tervezhetõ, sebészetileg biztonságosan és pontosan kivitelezhetõ eljárás.

Ideggyógyászati Szemle

Agytumorok képfúzióval vezérelt brachyterápiája

JULOW Jenő

A recidiváló cystás craniopharyngeomák intracavitalis ittrium- 90 kolloidbesugárzásával és a gliomák, pinealomák, agytörzsi tumorok, meningeomák, szolid craniopharyngeomák és metasztázisok jód-125 interstitialis besu-gárzásával kapcsolatos közleményeinket tekintettem át. Az eredmények következetesen mutatják a képfúzió hasznát az izotópmagok és a katéterek verifikálásában, összehasonlíthatóvá teszi a jód-125 sztereotaxiás brachyterápia és a LINAC sugársebészeti módszerek hatását a fizikai dóziseloszlásra és a radiobiológiai hatékonyságra, továbbá alkalmazhatóságát a gliomák interstitialis besugárzása utáni volumetriás változások elemzésekor. Az immunhisztokémiai vizsgálat eredményei megmutatják a microglia/macrophag rendszer szerepét a cerebralis gliomák jód-125 interstitialis brachyterápiájára adott szöveti válaszban. Gazdasági okok miatt sok országban és idegsebészeti intézetben nem áll rendelkedésre gamma-kés és LINAC. E módszerek hiányában igazoltuk, hogy a brachyterápia alternatív megoldást jelenthet az inoperábilis és recidív agyi tumorok különböző típusainak a kezelésében. A megfigyelt eredmények LINAC és gamma-késes besugárzás mellett is megfigyelhetőek.

Ideggyógyászati Szemle

A szövetközi 125-jód-brachytherapia következményeként kialakuló „hármas gyűrű” időbeli változása, dinamikája új, polinomillesztésen alapuló módszerrel

KOLUMBÁN Zsuzsa, VIOLA Árpád, MAJOR Tibor, BAJZIK Gábor, JULOW Jenő

Bevezetés - Tanulmányunk célja 20 inoperábilis (részben irreszekábilis, részben inoperábilis), szövettanilag jól differenciált (low grade) glioma 125I-os szövetközi besugárzása következményeként kialakuló tumornekrózis, reaktív zóna, illetve ödéma térfogat-paraméterei időbeli változásának leírása. Módszerek - A „hármas gyűrűt” alkotó régiók, azaz a tumornekrózis, a reaktív zóna és az ödéma térfogatait CT/MR képfúzióval 24 hónapig követtük. A tumor felszínére eső sugárterhelés (GTV) 50-60 Gy volt. A képfúziót és a dozimetriai tervezést a BrainLab Target 1.19 szoftverrel, míg a matematikai és a statisztikai számításokat a Matlab numerikus analitikai és vizuális programcsomaggal végeztük el. A kontrollképeket a rajtuk megfigyelhető hármas gyűrűvel fuzionáltuk a sugártervezés képeivel, illetve az izodózisgörbékkel. Eredmények - Kiszámítottuk és az időtartományban ábrázoltuk az egyes betegekhez tartozó - a referenciadózis által kijelölt - referencia-térfogattal normalizált térfogatértékeket. Az így normalizált adatokból meghatároztuk az egyes hónapokhoz tartozó átlagokat, végül az átlagértékekre polinomot illesztettünk. Számításaink hitelességét statisztikai úton igazoltuk. Következtetések - Az új „polinomillesztésen alapuló prognózisgörbe”, amely képfúziót felhasználva írja le a tumornekrózis, a reaktív zóna és az ödéma térfogatparamétereinek az időbeli változását, hasznos információt nyújthat 1. az ideális betegkezelés kialakításához, 2. a betegkövetéshez és 3. az esetlegesen szükséges brachytherapiás reirradiáció vagy reoperáció (a besugárzott és kiújult daganat eltávolítása craniotomiából) tervezéséhez.

Ideggyógyászati Szemle

Akusztikus neurinoma kezelése képfúzió-vezérelt szövetközi 125-jód-izotóp-besugárzással - Új műtéti eljárás

VIOLA Árpád, MAJOR Tibor, VALÁLIK István, SÁGI Sarolta, MANGEL László, SPELLENBERG Sándor, HÁVEL János, JULOW Jenő

Az akusztikus neurinoma (vestibularis schwannoma) kezelésére a műtéti eltávolítás mellett elterjedt a gamma-késsel és a multileaf kollimátoros Linackal történő besugárzás. Ahol ilyen eszközök nem állnak rendelkezésre, elvégezhetőnek tartjuk a daganat 125-jód-izotóppal történő szövetközi besugárzását. Betegeink idősek, rossz általános állapotúak voltak, elsősorban csökkent műtéti teherbíró képességük miatt döntöttünk a fenti eljárás alkalmazása mellett. A daganat besugárzását konformálisan három dimenzióban terveztük. Kontrasztanyag alkalmazásával készített CT-képek elemzésével az erek kikerülhetők a biopszia alkalmával vagy a katéterek behelyezésekor. Műtéteinket helyi érzéstelenítés mellett végeztük, a betegeket másnap mobilizáltuk. A követési idő a három beteg esetében 2002 márciusáig 40, 23, illetve öt hónap volt. A követési idő végén elvégzett audiometriai vizsgálat az első két esetben mérsékelt hallásjavulást állapított meg. A kontroll-MR-felvételeken mért daganatzsugorodás az első esetben 21%, a második esetben 42% volt. A harmadik esetben a daganat belsejében a daganattérfogat 17%-át kitevő posztirradiációs ciszta alakult ki. A gamma-kés és a multileaf kollimátoros Linac több idegsebészeti intézet, sőt, ország részére anyagi okokból nem elérhető. A fent említett sugársebészeti eljárások mellett az akusztikus neurinoma 125-jód-izotópos brachytherapiáját mint új műtéti és besugárzási megoldást mutatjuk be.