Multiple sclerosis (MS) is an inflammatory demyelinating disease of unknown origin. It is the most common neurological disease among young Caucasian adults, primarily in women. The risk factors for MS include genetic and environmental influences. The diagnosis of MS is mainly clinical, based on the symptoms and clinical course of the disease.

A Bayer cég 2003-ban bejelentette, hogy kizárólagossági jogot szerzett az angol GW Pharmaceuticalstól a cég új készítménye, a Sativex® forgalmazására Európában és más régiókban is. A Sativex sublingualis spray, a cannabis extractumából készül; a pontosabb adagolás elősegítésére - és a visszaélések lehetőségének csökkentésére - elektro-nikus adagolóval látták el. Az extractumot THCre (tetrahidrokannabinolra) és CBD-re standardizálják. Az új analgetikumot a sclerosis multiplexet kísérő izomspasmusok és fájdalmak, valamint az opioidokra és más ismert fájdalomcsillapítókra rosszul reagáló neurogén fájdalmak enyhítésére ajánlják. A nemrég felismert kannabinoid receptorrendszeren keresztül ható, tehát újszerű hatásmechanizmusú gyógyszer reális terápiás lehetőségeket nyújt. A holland kormány csaknem azonos időben engedélyezte a gyógyszer minőségű Cannabis herba gyógyszertári forgalmazását Hollandiában, orvosi felírás alapján. Az új standardizált gyógyszer megjelenése azonban szükségtelenné, indokolatlanná teheti a herba felírását egyedi igények alapján a neurogén fájdalmak miatt, sclerosis multiplexben, az úgynevezett AIDS waisting szindrómában szenvedő betegek részére. Ennek ellenére ma úgy tűnik, hogy az öreg „kaméleonnövény”, a cannabis ismét kezdi visszanyerni régi helyét a terápiában és a gyógyszerkincsben. Fontos megjegyezni, hogy amíg a cannabis és egyes cannabistermékek, hatóanyagok szabályozás szempontjából a kábítószerek közé tartoznak, az új cannabiskészítmény is csak orvosi indoklással és az orvos felügyelete mellett alkalmazható terápiásan.

Az utóbbi évtizedben a molekuláris genetika fejlődésével az autoszomális domináns módon öröklődő ataxiák esetén több mint 20 alcsoportot különítettek el. Ezekben a betegségekben a genetikai mutáció különböző géneket érint. A betegség kialakulásának patomechanizmusa - csakúgy, mint a gén termékeinek funkciója - nem teljesen ismert. A spinocerebellaris ataxiában szenvedő betegeknél a vezető klinikai tünet a mozgáskoordináció zavara. Emellett más tünetek is jelentkezhetnek, azonban nincs olyan klinikai jel, amely az egyes altípusokat klinikailag elkülöníthetővé tenné. Ezért szükséges a genetikai diagnózis. Ebben a közleményben a szerzők a gyakrabban előforduló spinocerebellaris ataxiák klinikai tüneteit és genetikai alapjait foglalják össze.

Bevezetés - A gondolkodást igénylő feladatok végzésekor az arteria cerebri mediában transcranialis Dopplervizsgálattal véráramlássebesség-változások mérhetők. A szerzők egészséges egyéneken végzett számolási és szóalkotás-tesztvizsgálatok során meghatározták az arteria cerebri mediában kialakuló véráramlássebességváltozásokat és a kezességtől függő oldalkülönbséget. Vizsgálati személyek és módszerek - Tizenkét egészséges (nyolc jobbkezes, négy balkezes) egyént vizsgáltak, akik fejben számoltak, és megadott betűvel szavakat alkottak tízszer egymás után. A véráramlás sebességét transcranialis Doppler-vizsgálattal szimultán regisztrálták mindkét oldali arteria cerebri mediában; mérték a pulzusszámot, valamint 16 csatornán EEG-t vezettek el. Kiszámolták a véráramlássebesség-lateralitási indexét. A mérési adatokat párosított Wilcoxon statisztikai próbával elemezték. Eredmények - A kognitív feladatok alatt háromfázisú véráramlássebesség-változás alakul ki. A feladatra felhívó jel hatására 5-8 másodperc alatt mindkét oldali arteria cerebri mediában 6-8%-kal nőtt a véráramlás sebessége. A két oldal közötti véráramlássebességkülönbség 5-13 másodperc után jelenik meg, balkezeseknél következetesen később. Kognitív feladatok alatt a véráramlási sebesség maximális oldalkülönbsége 2,6-4,7%. A szerzők kidolgoztak egy módszert a lateralitási index számítására. A szókeresés során a late-ralitási index a 12-ből kilenc esetben egyezett a kezességgel, a számolás alatt csak hat esetben. Három személynél találtak ellentmondást a számolás és szókeresés alatt számított lateralitási index között. Következtetés - Gondolkodási erőfeszítést kívánó feladatok kezdetén a véráramlás-sebesség latencia nélkül növekszik az aa. cerebri mediában, ez gyors neurogén reguláció következménye lehet. A szóalkotás a számolási feladattól eltérő véráramlássebesség-változást okoz. A véráramlássebességlateralitási indexének elemzése alapján a szókeresésteszt a számolásnál érzékenyebb a domináns félteke meghatározásában. A szerzők eredményei viszonyítási alapot szolgáltatnak a gondolkodászavarban szenvedő betegek vizsgálatához.

Az elmúlt évek során jelentős szemléletváltás következett be az addiktológiában. Ennek ellenére az idetartozó kórképek neurobiológiai mechanizmusaival kapcsolatban továbbra is nyitott számos kérdés. A kognitív idegtudományok fejlődésével lehetőség nyílt olyan egyszerű, klinikailag is alkalmazható tesztek kidolgozására, amelyek viszonylag körülhatároltabb idegrendszeri mechanizmusokat képesek vizsgálni. Ennek megfelelően elkülönülten vizsgálhatók a döntéshozatali mechanizmusok figyelmimemória-komponensei és affektív vonatkozásai. Ezek a tesztek - állatkísérletes modellekkel és funkcionális képalkotást alkalmazó megközelítésekkel kiegészülve - egy olyan komplex idegrendszeri hálózat szerepét vetették fel az addiktológiai kórképek patomechanizmusában, amely magában foglalja a ventromedialis prefrontális cortexet és az amygdala-accumbens rendszert. A szerzők e rendszer jelentőségére világítanak rá.