Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 38

Ideggyógyászati Szemle

1991. SZEPTEMBER 01.

A CT -vezérelt stereotaxiás agyi biopsia hazai alkalmazásáról

DR. TARJÁNYI János, DR. HEINER Lajos, DR. KUNCZ Ádám

A szerzők CT-vezérelt stereotaxiás agyi biopsia módszerét ismertetik. Bemutatják a Riechert-Mundinger-féle stereotaxiás készülék computer - ­compatibilis változatával szerzett tapasztalatokat 15 beteg 19 beavatkozása kapcsán. Irodalmi utalások alapján körvonalazzák az eljárás előnyeit s egyúttal felhívják a figyelmet a lehetséges tévedésekre, azok okaira, valamint az esetleges szövődményekre.

Ideggyógyászati Szemle

1988. ÁPRILIS 01.

A disszeminált nekrotizáló leukoencephalopathia („Methotrexat encephalopathia”) klinikai és patológiai jellemzői

DR GARZULY Ferenc, DR BRITTIG Ferenc, DR GYENES Éva, DR MASÁT Péter, TÓTH Sándor

A szerzők disszeminált nekrotizáló leukoencephalopathia két, boncolás során kórismézett esetét ismertetik. A ritka, irreverzibilis cerebralis károsodás Methotrexat kezeléssel kombinált cranialis besugárzás következménye. Betegeiket hátsó scala daganat, illetve malignus lymphoma meningealis recidivája miatt kezelték. Az alkalmazott terápia hatására az alapbetegség meggyógyult, a betegek azonban a kiterjedt iatrogen idegrendszeri károsodás miatt meghaltak. Áttekintik az alattomos szövődmény klinikai és neuropatológiai jellemzőit és foglalkoznak a megelőzés kérdésével.

Ideggyógyászati Szemle

1985. JANUÁR 01.

Szikla Gábor (1928-1983)

CSANDA Endre

A Szent Anna Kórház stereotaxiás és functionális idegsebészeti osztályán egy évet töltöttem Talairach professzor intézetében. Az intézet lelke és motorja Szikla Gábor régi ismerősöm volt – a Budapesti Anatómiai Intézetben az én hajdani asztalomat örökölte, később az Idegsebészeti Intézetben gyakran bejárt hozzám a neuropathológiai laboratóriumba — most én jöttem Párizsba tőle tanulni. És nemcsak szakmát tanultam tőle, hanem francia és európai kultúrát is, amelyet oly csillogóan és szívesen tudott átadni.

Ideggyógyászati Szemle

1969. JANUÁR 01.

A myasthenia gravis autoimmun vonatkozásairól

SZOBOR Albert, BOZSÓKI Sándor, GÁSPÁRDY Géza

A myesthenia gravis patomechanizmusában az újabb kutatások szerint autoimmun folyamatnak is szerepe lehet. Saját vizsgálatainkban 45 myastheniás beteg serologiai vizsgálatait végeztük el harántcsíkolt izom ellen termelődő antitestek, továbbá anti-gammaglobulin factor és pajzsmirigy elleni antitestek szempontjából, 46,6%-ban izom elleni antitesteket találtunk. 52 kontroll-betegen izom elleni serologiai reactio nem volt kimutatható. Az izom elleni immun-reactiók pozitivitása nem mutat összefüggést a beteg korával, nemével, klinikai statusával, prognosisával, thymus műtét vagy besugárzás tényével. A myestheniában észlelt immun-pozitivitás értelmezésére több lehetőség kínálkozik. Egyik ilyen lehetőség a légúti fertőzéssel kezdődő myasthenia kérdése, aminek százalékos aránya kb. megegyezik a pozitív immun-reactiók és az izomban található lymphorrhagiák előfordulási arányával. A thymoma hangsúlyozott szerepe az immun-activitás megindításában nem volt megállapítható. A somatikus mutatio lehetőségét mérlegelve a szóba vehető folyamatok immunstimulatiós szerepe nem verificálható. A myastheniához társuló, immun-serologiailag pozitív betegségek szerepe, az irodalom és saját anyagunk alapján vizsgálva, hangsúlyozott, de a betegség-associatio alapján sem nyerünk magyarázatot a myasthenia immunológiai vonatkozásaira. Vizsgálataink alapján vázoljuk elméletünket, ami szerint a myasthenia immunbiológiai kapcsolata nem causalis és közvetlen, hanem a thymuson keresztül megvalósuló közvetett mechanismus.

Ideggyógyászati Szemle

1968. NOVEMBER 01.

Parkinson-os betegek stereotaxiás kezelése

HULLAY József

A szerző 35 Parkinson-os beteg 40 stereotaxiás műtéte kapcsán szerzett megfigyeléseit ismerteti. Új stereotaxiás módszert dolgozott ki, amely a lehetőség szerint maximálisan alkalmazkodik a kamra- és a structura-variációkhoz, és ennek megfelelően a pontos célzás mellett a műtéti történések in vivo localizalását, dokumentálását és interpretálását is lehetővé teszi. Új módszerével laesio-elemzést végezve a tremorra és tonusra hatásos laesiók tömörülését a thalamusban a V.o 1. p. és V. im., ill. V. o. a. határán, a subthalamusban pedig a Z. i. és a Ra. prl., I, határán észlelte. A subthalamikus tömörülés helyének megfelelő célpontban az EMG-san követett elektród-bevezetéskor tartós tremor leállást észlelt, s az itt ejtett egyetlen kis laesio (40 mm) mind a tonus, mind a tremor szempontjából igen jó hatásúnak bizonyult. A műtéti eredményeket a laesio-ejtés helyének megfelelően értékelve azt találta, hogy a VL mag és subthalamus kombinált laesiója jobb eredményt adott, mint a pallidum laesio, de a legjobb eredményt subthalamus, Z. i., Ra. prl. laesio után észlelte. Nemkívánatos psychés melléktünetet leggyakrabban a VL mag és subthalamus laesio-kombinációnál észlelt. A psychés kép pozitiv alakulása és a legkevesebb melléktünet subthalamikus laesio után mutatkozott. A somatomotoros javulásban, ill. annak megőrzésében a psychomotilitas javulását fontos tényezőnek tartja.

Ideggyógyászati Szemle

1963. JÚLIUS 01.

Gliomák viselkedése szövettenyészetekben III. In vivo besugárzott gliomák összehasonlító vizsgálata

ZOLTÁN László, PÁLYI Irén, ÁFRA Dénes

1. Négy glioma összehasonlító vizsgálatát végeztük el első és recidív műtét kapcsán. A műtéti anyagból egyidejűleg szövettenyésztést is végeztünk. 2. Két glioblastoma multiforme és egy astrocytoma malignum diagnosissal operált beteg az első műtét után röntgen besugárzásban részesült, míg egy astrocytoma malignum diagnosissal műtött beteg nem kapott sugár kezelést. 3. A besugárzás eredményeképpen szövettenyészetben csökkent a tumor sejtek hosszabb ideig való tenyészthetősége, mely már a bekövetkező degeneratióban nyilvánult meg. A besugárzott tumorsejtek biológiai aktivitásának csökkenése a sugárhatás következményének tekinthető. 4. Egy esetben a nem besugárzott tumorszövetben recidív műtét alkalmával malignus irányban történő elváltozást figyeltünk meg szövettani feldolgozás után. 5. Egy esetben az első műtétkor eltávolított tumor szövet aktivitása tenyészetben már a malignus astrocytoma képét mutatta, mely a második műtétkor eltávolított szövetben talált malignus elváltozást előre jelezte.

Ideggyógyászati Szemle

1963. MÁRCIUS 01.

Gliomák viselkedése szövettenyészetben

PÁLYI Irén, TÓTH Géza, CSÁKY László, ÁFRA Dénes, ZOLTÁN László

1. Gliomák szövettenyészeteiben egyszeri nagy sugárdózis 6000 r. után foszforanyagcsere vizsgálatot végeztünk a besugárzás után 6 és 22 órával. 2. A glioma tenyészetek besugárzás után a savban oldódó foszfor frakcióban magasabb aktivitást mutattak, mint a kontrollok. A lipid és DNA frakció viszont kisebb aktivitású a kontrollhoz viszonyítva. 3. A normál szövetek egyszeri nagy sugárdózis után nem mutatnak konzekvens elváltozásokat foszfor anyagcseréjükben.

Ideggyógyászati Szemle

1959. AUGUSZTUS 01.

Beszámoló

FARAGÓ Lajos

Szerző beszámol a stereotaxiás agyi műtétekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatairól hathetes freiburgi tanulmányútján.