Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1991. JANUÁR 12.

Az ischaemiás szívbetegség patomechanizmusának koncepciója

A primer atherosclerotikus plaque hosszú időn keresztül változatlan kiterjedésű maradhat és meg-felelő méretű szűkület esetén stabil angina pectorist eredményez.

HUN 1991;1(01)

Ideggyógyászati Szemle

1990. DECEMBER 01.

Az agyi érbetegségek korszerű szemlélete

DR LEEL-ŐSSY Lóránt

Sántha Kálmán professzorra való emlékezés és tisztelgés után az agyi érbetegségek epidemiológiáját közelíti meg a szerző a közel 100 OOO lakosú terület kórházi agyi érbeteg morbiditásának és mortalitásának az ismertetésével, 1986. és 1987. évekből. Ez a felmérés évi 404 heveny agyi ictusos beteg felvételét állapítja meg 100 OOO lakosra, azzal a megjegyzéssel, hogy nálunk növekvőben van az agyi érbetegek száma. Részletezi az agyi érbetegek korszerű kivizsgálásának menetét, de kihangsúlyozza a lelkiismeretes klinikai vizsgálat fontosságát is. Az utóbbi tíz évben végzett kutatásokról számol be, amelyek valamiképpen kapcsolódnak az agyi érbetegségek pathológiájához. Ilyenek az intracranialis artériás dissectiók, az artériás atheromás plaque-ok bevérzései és az agyvérzések szövettanának az MR- és CT-módszerrel végzett összehasanliltó vizsgálatai. Lényeges, megállapítás, hogy a vasa vasorumok nem tűnnek el a basalis nagy artériák falából és forrásai lehetnek a dissectiós vérzéseknek. Az aneurysmás érfalelváltozások arra utalnak, hogy az aneurysmás betegek nagy részénél kiterjedt kóros érfalelváltozások vannak. Az angiomáknál gyakori epilepsziás rohamokat nemcsak a shunt-ös funkcionális keringési zavar, hanem súlyos, szövettani elváltozások is magyarázzák. A hazánkban alig vizsigált vascularis myelopathiák különböző formáinak rövid összefoglalása után, nagyszámú agy vizsgálata során a corpus amylaceumok gyakori és kóros megjelenése az agyi gátrendszerek zavarán és az astrocyták degenerációs elváltozásán kívül biokémiai tényezőkkel is magyarázható. Végül az ischaemiás „penumbra" különböző formáival, eloszlásávail foglalkozik és az ischaemiás ödémával való kapcsolatát hangsúlyozza ki, ami a klinikai gyakorlatban a terápia szempontjából igen lényeges.

HUN 1990;43(12)

Ideggyógyászati Szemle

1990. NOVEMBER 01.

A B-mode ultrahangos vizsgálat szerepéről az a. carotis stenosisos elváltozásainak diagnosztikájában

DR CSIBA László, DR BERECZKI Dániel, DR VALIKO - VICS Attila, DR KOLLÁR József, DR SIKULA Judit

A szerzők saját vizsgálataik és az irodalom alapján ,áttekintik a nagyfeloldású B-mode ultrahang jelentőségét az a. carotis stenosisos megbetegedéseinek diagnosztikájában. Az angiogrammokkal összehasonlítva a B-mode-vizsgálataik érzékenysége 83%, fajlagossága 76%, ,teljes pontossága 78% volt, de az elzáródásoknak csak 36%-át tudták diagnosztizálni. Megállapították, hogy a B-mode ultrahang egyedül alkalmazva korrektül jelzi a kis- és közepes fokú stenosisokat (egyes vélemények szerint pontosabban, mint az angiopraphia), de kevésbé megbízható a súlyos stenosisok és elzáródások diagnosztikájában. Alkalmas a plaque összetételének vizsgálatára, a mozgó, vagy leszakadni készülő thrombus diagnosztizálására. Ha a B-mode-vizsgálatot kiegészítjük olyan eljárással, mely hemodinamikai zavarok felderítésére alkalmas (erre a B-mode kevésbé jó), akkor sokkal jobb diagnosztikus pontossághoz jutunk. Kiegészítő vizsgálatként a periorbitalis ereik bidirekcionális ultrahangos vizsgálata jön szóba. A carotisrendszer ,komplex ultrahangos tanulmányozásának pontossága már kielégítő, szükségtelenné tesz veszélyes beavatkozásokat (angiographia) ,alkalmas szűrésre és tetszőleges számú vizsgálatra. A diagnosztika fejlődésével ma joggal elvárható, hogy több, nem-invazív eljárás párhuzamos alkalmazásával, angiopraphia mellőzésével jussunk diagnózishoz, illetve az angiographia veszélyét csak indokolt esetben vállaljuk.

HUN 1990;43(11)

Ideggyógyászati Szemle

1986. JANUÁR 01.

A nyaki carotis elágazódás scleroticus plaquejainak scanning elektronmikroszkópos vizsgálata

DR HORVÁTH Zoltán, DR BODOSI Mihály, DR MÉREI F. Tibor, DR STEFANIST János

A szerzők 24 féltekei tüneteket okozó proximalis carotis plaque scanning elektronmikroszkópos vizsgálatáról számolnak be. Az angiographiával sima felszínűnek ítélt scleroticus plaque-on számos olyan elváltozást észleltek, melyeket embólia forrásnak tartanak. Ezért indokoltnak vélik a haemodynamikailag nem számottevő szűkületet okozó, de tünetképző scleroticus plaqueok műtéti eltávolítását is.

HUN 1986;39(01)

Ideggyógyászati Szemle

1984. MÁRCIUS 01.

A carotis bifurcatio sclerotikus eredetű stenosisainak jelentősége és kezelése

DR. BUDOSI Mihály, DR. MÉREI F. Tibor

A szerzőknek 1976-1983 között a nyaki carotis megbetegedése miatt operált 194 betege közül 100-nál a múló ischaemiás roham patológiai hátterét a carotis bifurcatiójánál sclerotikus eredetű. stenosis képezte. A corticalis artédák gondos angiográfiás elemzése alapján úgy vélik, hogy e betegeknél a múló, vagy maradandó idegrendszeri tünetek oka többnyire embolizáció, még hemodinamikailag jelentős szű.kületek esetén is. A 70%-os szűkületet el nem érő, egyenetlen felszínű. plaque-ok patogenetik:ü jelentőségét növeli, ha embolia-forrásként is szerepelhetnek. A mütéti kezelés eredményességére hívják fel a figyelmet.

HUN 1984;37(03)

Ideggyógyászati Szemle

1968. NOVEMBER 01.

A plexus chorioideus öregkori elváltozásairól

HORÁNYI Béla, SZENDRŐI Mária

Szerzők 30 esetben vizsgálták a plexus chorioideus hámsejtjeinek és stromajának időskori elváltozásait. Minden esetben találtak változó intenzitású plexus sclerosist. 21 esetben észlelték a plexus hámsejtjeiben ezüst-impregnatióval kimutatható Biondi-féle képződményeket. Foglalkoznak ezen képződmények morphológiai sajátságaival. Anyagukban összevetették a plexus chorioideus eltéréseit az agy egyéb öregkori elváltozásainak, azaz a senilis plaque-oknak és az Alzheimer-féle fibrillum elváltozásnak az előfordulásával.

HUN 1968;21(11)

Ideggyógyászati Szemle

1964. ÁPRILIS 01.

Senilis plaqueok vizsgálata phasiscontrast mikroszkóppal

DR EPSTEIN Ottó

Mindezekből az ábrákból megállapítható, hogy azokon a területeken, ahol a Braunmühl eljárással rések, szövethiányok mutatkoznak, a natívkészítményben az ún. primitív plaqueoknál a sértetlen struktúra, a durva plaqueoknál pedig egy többé-kevésbé megváltozott struktúra található.

HUN 1964;17(04)

Ideggyógyászati Szemle

1962. SZEPTEMBER 01.

A nucleus amygdaleus szövettani elváltozásai a seniumban

DR. DOMBAY Margit

A központi idegrendszer szövettani szerkezetében általánosan ismert elváltozások jelentkezhetnek a seniumban. Ezen senilis elváltozásoknak a jelenléte és súlyossági foka az agy egyes területein nem teljesen azonos jellegű és mértékű (Braunműhl 1957). Így a senilis plaqueok szempontjából általában a nagyagykéreg a legsúlyosabban érintett, a törzsdúcokban a számuk már sokkal kevesebb (Stief 1924), a gerincvelőben nem is fordulnak elő, a corpus pinealéban sem találhatók sohasem (Horányi 1959).

HUN 1962;15(09)