Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1992. JANUÁR 29.

Akut volumenterhelés hatása a pitvari natriuretikus peptid (ANP) elválasztására endokrin kórképekben

DE Chatel Rudolf, TISLÉR András, BARNA István, TÓTH Miklós, RUDOLF F. Lang

Az akut volumenterhelésre adott diuretikus választ és a pitvari natriuretikus peptid (ANP) plazmaszintjét vizsgáltuk endokrin kórképekben. A betegek és kontroll személyek 2000 ml sóinfúziót kaptak intravénásan 4 óra alatt. Az infúzió előtt és után vett vérminták ANP tartalmát radioimmunoassay-vel mértük. Sóterhelésre minden csoportban emelkedett az ANP plazmaszintje. Hypothyreosisban és csík-gonárd szindrómában szenvedő betegeink nyugalmi ANP szintje alacsonyabb (p<0,001) volt a kontrollokénál és az infúzió után is szignifikánsan elmaradt a kontrollok átlagánál (p< 0,001); az alacsony ANP szintek ellenére mind két csoportban jelentősen nőtt a Na- és vízürítés. Ca-anyagcserezavarban szenvedő betegeinknél a létrejött ANP változás összefüggést mutatott a nyugalmi Ca szinttel (r=0.674, p<0.025). Diabetes mellitusos betegeink ANP szintjei infúzió előtt nem különböztek a kontrollokétól, a NIDDM csoportban az infúzió hatására az ANP szint nagyobb mértékben növekedett (p<0,05) mint az IDDM betegekben vagy a kontrollokban, ugyanakkor a Na- és vízürítés kevésbé fokozódott. Eredményeink szerint az ANP a volumenterhelésre adott diuretikus válasz egyik mediátora. Extrém plazma Ca értékek esetén a szív endokrin aktivitása függ a Ca koncentrációtól, NIDDM-ban a szív endokrin válaszkészsége fokozott, a periféria érzékenysége csökkent. Hypothyreosisban és csík-gonad szindrómában a szervezet - a szív csökkent endokrin aktivitása ellenére – képes a többletfolyadék kiválasztására.

HUN 1992;2(01)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

Metoprolol kezelés dilatativ cardiomyopathiában

DÉKÁNY Miklós, NYOLCAS Noémi, FIÓK János, VÁNDOR László, SEREG Mátyás, BALOGH Ildikó

A szerzők 20 dilatativ cardiomyopathiás beteget kezeltek metoprolollal. A betegek szívelégtelensége NYHA beosztás szerint II-IV, az átlag 2,5 volt. A metoprolol kezelést előzőleg beállított digitális, diureticum, vasodilatator terápia mellett alkalmazták. Összehasonlították a szer alkalmazása előtti és végleges adagjának elérése után 2-4 héttel (rövidtávú hatás), valamint 3-6 hónappal (középtávú hatás) nyert klinikai és noninvaziv adatokat. Három esetben korai intolerancia lépett fel: fokozódó szívelégtelenség (2 beteg), ill. panaszt okozó hypotonia (1 beteg). Az aktuálisan kezelt 17 beteg vizsgálati paramétereinek átlagos változását értékelve, a szívelégtelenség klinikai jeleinek szignifikáns mérséklődését, az ejectiós funkciós paraméterek kedvező, bár nem minden esetben szignifikáns változását, a becsült bal pitvari töltőnyomás csökkenését észlelték. A kedvező változások rendszerint csak a középtávú kezelési periódusban jöttek létre, ill. értek el szignifikáns mértéket. A szer hatásaként a cardialis beta-1 receptorok „down-regulációja", a toxikus myocardialis katecholamin hatás, valamint a szívizom oxigénigénye csökken, ugyanakkor a szívizom vérellátása javul. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján – elsősorban kardiológiai cent rumokban – javasolják a metoprolol kezelés megkísérlését dilatativ cardiomyopathiában, ha a korábbi kezelés ellenére súlyos szívelégtelenség észlelhető.

HUN 1991;1(18)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

Az ideiglenes pacemaker terápia újabb szempontjai: a pitvari ingerlés

SZÉKELY Ádám, KISS Róbert

A széles körben használt kamrai pacemaker kezelés nem ritkán hemodinamikai zavart, ún. „pacemaker syndromát" okoz. A pitvari ingerlés kedvezőbb hatású, ezt az ideiglenes ingerlés kapcsán is kihasználhatjuk. 11 beteg (>2 nap) ideiglenes pitvari pacemaker kezeléséről számolunk be. Négy betegnél definitív pitvari (AAI) pacemaker implantáció előtt, három betegnél acut infarctushoz társuló bradyarrhythmia miatt, további négy esetben a gyógyszeres kezelésre nem reagáló ritmuszavar megszüntetése végett végeztük a pitvari ingerlést. A hemodinamikailag károsodott, bradyarrhythmiás infarctusos betegeknél a keringési paraméterek javultak a kamrai ingerléshez viszonyítva. A tartós szapora pitvari ingerlés hatásosan supprimálta a refracter supraventricularis és a „torsade de pointes" kamrai arrhythmiákat. A pitvari elektródákat általában röntgen-ellenőrzés nélkül sikerült elhelyezni. A speciális „J" formájú elektródák a fülcséből kevésbé mozdulnak ki, biztonságosak voltak. A definitív fiziológiás pacemaker implantációk analógiájára - válogatott esetekben – az ideiglenes ingerlésben is előnyös a pitvart (is) ingerlő módszerek bevezetése.

HUN 1991;1(18)

Lege Artis Medicinae

1991. FEBRUÁR 09.

Pitvari daganatok operált esetei

NAGY Zsolt, HOLOMAY Miklós, VASZILY Miklós, SZÉCSI János, HORVÁTH Ambrus, PÉTERFFY Árpád

A szerzők 1986. novembere és 1989. júliusa között pitvari daganat miatt operált öt betegükről számolnak be. Két betegnél az anamnesisben nagyvérköri embolisatio szerepel, két beteg cardialis panaszok miatt került kivizsgálásra, ötödik betegüket pedig szűrővizsgálat alkalmával észlelték. Az echocardiographiával nyert diagnózist négy esetben angiocardiographiával is megerősítették. Négy esetben bal pitvari, egy esetben jobb pitvari daganatot távolítottak el. Három betegnél egyszerű resectiot végeztek, egy betegnél a pitvari septum, egynél pedig a környező pitvarfal egy részével együtt távolították el a tumort. A szövettani vizsgálat négy esetben bal pitvari myxomát igazolt, egy esetben az eredmény jobb pitvari thrombus volt. Mind az öt beteg gyógyultan távozott a klinikáról. Az utánkövetési idő alatt recidivát nem észleltek.

HUN 1991;1(03)

Ideggyógyászati Szemle

1990. NOVEMBER 01.

A B-mode ultrahangos vizsgálat szerepéről az a. carotis stenosisos elváltozásainak diagnosztikájában

DR CSIBA László, DR BERECZKI Dániel, DR VALIKO - VICS Attila, DR KOLLÁR József, DR SIKULA Judit

A szerzők saját vizsgálataik és az irodalom alapján ,áttekintik a nagyfeloldású B-mode ultrahang jelentőségét az a. carotis stenosisos megbetegedéseinek diagnosztikájában. Az angiogrammokkal összehasonlítva a B-mode-vizsgálataik érzékenysége 83%, fajlagossága 76%, ,teljes pontossága 78% volt, de az elzáródásoknak csak 36%-át tudták diagnosztizálni. Megállapították, hogy a B-mode ultrahang egyedül alkalmazva korrektül jelzi a kis- és közepes fokú stenosisokat (egyes vélemények szerint pontosabban, mint az angiopraphia), de kevésbé megbízható a súlyos stenosisok és elzáródások diagnosztikájában. Alkalmas a plaque összetételének vizsgálatára, a mozgó, vagy leszakadni készülő thrombus diagnosztizálására. Ha a B-mode-vizsgálatot kiegészítjük olyan eljárással, mely hemodinamikai zavarok felderítésére alkalmas (erre a B-mode kevésbé jó), akkor sokkal jobb diagnosztikus pontossághoz jutunk. Kiegészítő vizsgálatként a periorbitalis ereik bidirekcionális ultrahangos vizsgálata jön szóba. A carotisrendszer ,komplex ultrahangos tanulmányozásának pontossága már kielégítő, szükségtelenné tesz veszélyes beavatkozásokat (angiographia) ,alkalmas szűrésre és tetszőleges számú vizsgálatra. A diagnosztika fejlődésével ma joggal elvárható, hogy több, nem-invazív eljárás párhuzamos alkalmazásával, angiopraphia mellőzésével jussunk diagnózishoz, illetve az angiographia veszélyét csak indokolt esetben vállaljuk.

HUN 1990;43(11)

Ideggyógyászati Szemle

1988. OKTÓBER 01.

A pitvari natriuretikus hormon (ANP) szerepe a vér-agy-gát nátriumtranszportjának szabályozásában

BODOSI M.

A szerzők a pitvari natriuretikus hormon (ANP) szerepét vizsgálták a vér-agy-gát nátrium permeabilitásának a szabályozásában a „brain uptake index” (intracaroticus kettős radioaktív izotóppal jelzett bolus injectio, BUI) módosított módszerével.

HUN 1988;41(10)

Ideggyógyászati Szemle

1964. OKTÓBER 01.

Az artéria cerebelli inferior posterior elzáródásának tüneteivel jelentkező artéria vertebralis thrombosis esetei. Az artéria vertebralis elzáródásáról

DR DÉNES László

Két esetben az a. vertebralis IV. szakaszának thrombosisos folyamata következtében klasszikus Wallenberg-syndroma (hangszalag-paresissel) keletkezett. Az első esetben a thrombus nem terje'dt rá az azonos oldali a. spinalis anteriorra, így paramedián-tünet nem keletkezett. A második esetben anatómiai variáció következtében (csak ellenoldalon volt a. spinalis anterior) nem jöhetett létre paramedián laesio. A nemzetközi irodalom és saját eseteink alapján le kell szögeznünk, hogy a laterális oblongata syndroma az esetek döntő többségében az a. oerebelli inferior posteriorban bekövetkezett keringési insufficientia eredménye. Ez független attól, hogy az a. vertebralis záródott el, vagy maga az a. cerebelli inferior posterior.

HUN 1964;17(10)

Ideggyógyászati Szemle

1959. JÚNIUS 01.

Neuropathologiai elváltozások az arteria carotis interna elzáródása kapcsán

GALLAI Margit

A szerző 9 egy- és 1 kétoldali carotis interna elzáródás esetéből egy emboliás eredetű, hét scleroticus és kettő sclerosissal szövődött thrombangitis obliterans volt. Ezek vizsgálata alapján úgy véli, hogy a carotis interna elzáródáson kívül az egyidejűleg jelenlevő általános érmegbetegedés jelentősen hozzájárul a klinikai tünetek, a necrosisok létrejöttéhez és helyének meghatározásához. Különösen a Willis-kör átjárhatósága, ennek fejlődési rendellenességei és kóros elváltozásai lényegesek. A basalis collateralis keringés akadályozottsága megkönnyíti friss carotis elzáródásban a thrombus folytatólagos felterjedését a média és anterior törzsébe. Continuus felterjedést csak friss elzáródáshoz csatlakozva talált, feltételezi, hogy ez a friss thrombus a circ. art. Willisiiben és attól distalisan, az embolusokhoz hasonlóan, később recanalisalódhat helyenként organisált thrombusrészeket hagyva hátra. A széttöredező friss thrombusból microembolusok juthatnak a peripheriás kis erekbe, foltos ischaemiás elváltozásokat okozva. A 10 esetben 11 carotis interna volt elzárva. Ezzel azonos oldalon levő média terület minden esetben károsodott. 3 esetben, amelyekben circ. art. Willisii révén való compensatio anatómiailag akadálytalan volt, csak microscoposan. Az anterior terület lágyulása esetén mindig teljesen vagy részlegesen elzárt volt az a. cer. ant.-nak az a. communicans ant.-tól distalis törzse. Az a. cer. post. terület kielégítő vérellátását a basilaris rendszer biztosítja olyankor is, amikor az vastagabb ággal ered a carotisból. Ha azonban a posterior törzs a Willis körtől distalisan záródik el, az egész ellátási terület sérül. Carotis interna elzáródás ellenére macroscoposan ép maradt a hemispherium két esetben, amikor anatómiailag kifogástalan basalis és pialis collateralis keringés lehetősége állt rendelkezésre.

HUN 1959;12(06)