Részletes keresés

Ca&Csont

2007. FEBRUÁR 14.

Csontanyagcsere-zavarok 1-es típusú diabetesben

KERÉNYI ZSUZSA, TAMÁS GYULA, TABÁK Gy. Ádám, SPEIZER SZABINA, SPEER Gábor, MÉSZÁROS SZILVIA, LAKATOS Péter, HORVÁTH CSABA

Ellentmondó adatokkal találkozunk 1-es típusú diabetesben (T1DM) a csont ásványianyag- tartalmáról (BMD) és a csontanyagcsere-rendellenességek gyakoriságáról. Célul tűztük ki az elfogadhatóan beállított, T1DM-ben szenvedő betegek BMD-vizsgálatát és a csontanyagcsere-zavarok egyéb demográfiai és metabolikus paraméterekkel összefüggésének elemzését. Mivel a kvantitatív csontultrahang (QUS) a csont minőségéről a BMD-től eltérő információt (is) ad, és csak igen ritkán vizsgálták alakulását T1DM-ben, vizsgáltuk az ultrahangos csontparaméterek meghatározóit is.

HUN 2007;10(01)

Lege Artis Medicinae

2006. NOVEMBER 30.

Egyedi előnyök indapamidkezelés során

NAGY Viktor

A vérnyomáscsökkentésnek a nagy cardiovascularis betegségek kockázatára kifejtett haszna egyértelműen tisztázott. A thiazidok a vérnyomáscsökkentő kezelés első vonalbeli szerei. Az indapamid thiazidszerű és vasodilatator hatásokkal egyaránt rendelkezik.

HUN 2007;17(02 klsz)

Lege Artis Medicinae

2005. JÚNIUS 20.

Fitoterápia okozta nephropathia és tanulságai

KAKUK György

A modern, hivatalos medicina tudományosan bizonyított tényeken nyugszik, ellentétben az eredetét tekintve ősibb irányzattal, az úgynevezett komplementer alternatív medicinával. Az alternatív gyógyászat végigkíséri az orvoslás történetét, és egyre nagyobb népszerűségnek örvend a lakosság körében. Több ágazata és módszere ismert, de ezek nagy részének gyógyhatása vitatható a meggyőző tudományos bizonyítékok hiányában, mi több, veszélyei is vannak.

HUN 2005;15(06)

Lege Artis Medicinae

2003. DECEMBER 20.

A vesebiopszia indikációja cukorbetegségben

NAGY Judit, DEGRELL Péter, EKNOYAN Garabed, WITTMANN István

Világszerte folyamatosan nő a veseelégtelenségben szenvedő, vesepótló kezelést igénylő betegek száma. Amerikában és Nyugat-Európában - valamint előrejelzések szerint hamarosan Magyarországon is - elsősorban a diabeteses veseelváltozások felelősek jelenleg a végstádiumú veseelégtelenség kialakulásáért.

HUN 2003;13(08)

Lege Artis Medicinae

2002. SZEPTEMBER 20.

Az angiotenzinreceptor-gátlók hatása diabeteses nephropathiában

BÍBOK György

A renin-angiotenzin rendszer hatásának gyógyszeres befolyásolása az angiotenzinreceptorokon keresztül történő gátlással új terápiás lehetőséget teremtett több betegség, így a hypertonia, a szívelégtelenség és a cukorbetegséghez társuló nephropathia kezelésében is.

HUN 2002;12(09)

Lege Artis Medicinae

2000. SZEPTEMBER 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(09)

Ideggyógyászati Szemle

2000. JÚLIUS 01.

Fiatal neurológusok XIV. fóruma

2. rész

HUN 2000;53(7-8)

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

A microalbuminuria vizsgálatának gyakorlati vonatkozásai diabetes mellitusban

JERMENDY György, FARKAS Klára, NÁDAS Judit, DARÓCZY Atilla, PÉTERFALI Éva

BEVEZETÉS – A microalbuminuria meghatározása nagy jelentőségű a cukorbetegség késői szövődményeinek minél korábbi felismerése szempontjából. Nincs egységes álláspont, hogy milyen vizeletmintából történjen a laboratóriumi mérés. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - Az albuminürítés vizsgálatának gyakorlati vonatkozásait megítélendő 192 felnőtt cukorbeteg (136 férfi, 56 nő; 1-es típus/2-es típus: 90/102, életkor: 51,4-10,8 év; diabetes mellitus fennállásának tartama: 15,3+9,1 év; testtömegindex: 27,9+4,6 kg/m2; HbAlci 8,54+1,46%; aktuális vérnyomás: 138+14/82+8 Hgmm; szérumkreatinin: 94+20 umol/l; X+SD) gyűjtött és egyszeri vizeletmintájának felhasználásával, ismételt (három héten belül háromszor elvégzett), párhuzamos méréssel meghatároztuk az időegységre vonatkoztatott albuminürítést, a reggeli első vizelet albuminkoncentrációját és az albumin-kreatinin hányadost. EREDMÉNYEK - Az időegységre vonatkoztatott albuminürítés értéke alapján a betegek egyharmada (három méréssor: 31,2-30,7-34,4%) normoalbuminuriásnak (<30 mg/nap), több mint fele (55,8-57,3-53,6%) microalbuminuriásnak (30–300 mg/nap), fennmaradó részük (13,0-12,0 12,0%) macroalbuminuriásnak (>300 mg/nap) bizonyult. Az első-második és a második-harmadik mérési sorozatok eredményei között jó korrelációt tudtunk igazolni (időegységre vonatkoztatott albuminürítés: K=0,64, K=0,67; albuminkon centráció: K=0,60, K=0,62; albumin-kreatinin hányados: K=0,54, K=0,61). Az egymást követő mérések során az időegységre vonatkoztatott albuminürítés értékét tekintve a betegek 79,7–81,2%-ánál, az albuminkoncentráció értéke szerint a betegek 77,1–77,6%-ánál, míg az albumin-kreatinin hányados alapján a betegek 74,5-78,6%-ánál az albuminuria ugyanazon stádiumát tudtuk megállapítani. A három mérési sorozat eredményei alapján az időegységre vonatkoztatott albuminürítés jó korrelációt mutatott az albuminkoncentráció értékével (K=0,54, 0,54, 0,57), illetve az albumin-kreatinin hányadossal (k=0,49, 0,47, 0,54). Az időegységre vonatkoztatott albuminürítést összehasonlítási alapnak tekintve, az összesített mérési sorozat alapján az albuminkoncentráció szenzitivitása 79,3%, specificitása 69,5%, az albumin-kreatinin hányados szenzitivitása 74,6%, specificitása 68,8% volt. KÖVETKEZTETÉS - A standard módszernek tekinthető, gyűjtött vizeletet igénylő, időegységre vonatkoztatott albuminürítés meghatározása mellett az egyszerűbben kivitelezhető mérési módszerek (reggeli első vizeletből albuminkoncentráció vagy albumin-kreatinin hányados meghatározása) is hasznosíthatók a cukorbetegek gondozásában, a nephropathia diabetica korai felismerése érdekében.

HUN 2000;10(06)

Lege Artis Medicinae

2000. FEBRUÁR 01.

Magyar szerzők külföldi szakfolyóiratokban publikált közleményeinek kivonatai

HUN 2000;10(02)

Lege Artis Medicinae

1993. ÁPRILIS 28.

A mikroalbuminuria gyakorisága hypertoniás inzulin-dependens cukorbetegekben

BIBOK György, TAMÁS Gyula, KERÉNYI Zsuzsa, BALÁZS Ottó, TÓTH Jenő

Szerzők 60 év alatti, hypertoniás, inzulin-dependens cukorbetegekben vizsgálták az albuminuria előfordulását. 469 rendszeres gondozás alatt álló beteg közül 76 volt hypertoniás (16,2%). Közülük 62 beteg vizelet albumin ürítését vizsgálva (3x24 órás vizelet, immunoturbidimetriás módszer) 15 betegnél (24%) találtak mikroalbuminuriát (albumin exkréciós ráta (AER) 30–300 mg/die), 11 betegnél (18%) makroalbuminuriát (AER>300 mg/die); 36 beteg esetében (58%) nem találtak kóros albumin ürítést (AER<30 mg/die). Nem volt szignifikáns különbség az egyes csoportok között a betegek korában, a betegség időtartamában, valamint szénhidrát-anyagcseréjük beállításában (HbA1c). A hypertonia-tartam a normoalbuminuriás csoportban volt – nem szignifikáns módon – a leghosszabb. A hypertonia miatt kezeltek/nem kezeltek aránya a normoalbuminuriás csoportban 23/13, a mikroal buminuriásban 12/3, a makroalbuminuriásban 11/ O volt. A makroalbuminuriás csoportban mért maximális systolés és diastolés vérnyomásérték mégis szignifikánsan meghaladta a normoalbuminuriás csoportét (p<0,01). A normoalbuminuriás hypertoniás betegek egyharmadának nem volt szemfenéki eltérése. A proliferatív retinopathia és a vakság előfordulási gyakorisága és súlyossága az albuminuria fokával arányosan nőtt. Eredményeik arra utalnak, hogy az inzulin-dependens diabetes mellitusban kialakuló hypertonia patogenetikailag heterogén. Az betegek jelentős részében a hypertonia nem követi, hanem megelőzi a nephropathia kialakulását. A mikroalbuminuria nélküli hypertonia inzulin-dependens diabetes mellitusban valószínűleg jobb prognózisú, esszenciális hypertonia forma.

HUN 1993;3(04)