Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 50

Hypertonia és Nephrologia

2023. SZEPTEMBER 13.

A krónikus vesebetegség mint cardiovascularis kockázati tényező

SIMONYI Gábor

A krónikus vesebetegség és a cardiovascularis betegségek közötti kapcsolatot több mechanizmus magyarázza, többek között az érfalmerevség, a gyulladás, az oxidatív stressz, az anaemia, a kalcium-foszfát anyagcsere zavara és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivációja. A jelen összefoglaló célja, hogy áttekintse a krónikus vesebetegség és a cardiovascularis betegségek közötti összefüggéseket.

Hypertonia és Nephrologia

2023. JÚNIUS 18.

Út a szívhez a vesén át. A residualis cardiovascularis rizikó csökkentésének újabb távlatai – a mesodermalis eredetű szervek kommunikációs útvonalai és mediátorai

MÁCSAI Emília, VÁRADY Tímea, SZLOVÁK Edina, DOLGOS Szilveszter

A cardiovascularis betegségek továbbra is magas morbiditási adatai a ”maradék” rizikótényezők feltárását indokolják. Az embrionális fejlődés folyamán a cardiovascularis szervek a mesodermából fejlődnek ki, a sejtvonalak között fennmaradó humorális és mechanikus kommunikáció részben magyarázatot ad a maradék cardiovascularis rizikó jelenségére, részben pedig új terápiás célpontok körvonalazódásához vezet.

Lege Artis Medicinae

2023. MÁJUS 31.

Az alacsony FODMAP étrend adaptációja funkcionális gastrointestinalis és gyulladásos bélbetegségben szenvedő diabetesesek táplálkozásterápiájában

SZÁLKA Brigitta, BÁLINT Levente

A diabetest az egyik vezető krónikus, nem fertőző betegségként és további betegségek rizikófaktoraként tartják számon a világban, amelynek kezelésében elengedhetetlen a megfelelően kialakított étrend. A cukorbetegség mellett a gastrointestinalis rendszert érintő megbetegedések közé tartozó gyulladásos bélbetegségek, továbbá a funkcionális gastrointestinalis betegségek is egyre növekvő tendenciát mutatnak.

Lege Artis Medicinae

2022. DECEMBER 20.

Felix D’Mello környezettoxikológiai kézikönyve I.

DARVAS Béla

Felix J. P. D’Mello 1968-ban helyezkedett el az Edinburgh School of Agriculture intézetében és kezdte meg ott kutatásait. Nyugdíjba vonulása óta is több kitűnő könyvet szerkesztett a CABI Publishing számára, köztük A Handbook of Environmental Toxicology: Human Disorders and Ecotoxicology című kiadványt is. A szóban forgó kötet 40 fejezetből áll, amit a bolygó különböző pontjain élő szakspecialisták írtak.

Lege Artis Medicinae

2022. OKTÓBER 28.

A Janus-arcú ACE2 fehérje szerepe és gyakorlati jelentősége

VARJAS Norbert, BENCZÚR Béla

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszernek kiemelt jelentősége van a szervezet homeosztázisának a fenntartásában, ugyan-akkor kóros túlműködésének jelentős szerepe van a hypertoniás szervkárosodások, valamint a szívelégtelenség kialakulásában. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer megfelelő egyensúlyának fenntartásában, szabályozásában egy karboxipeptidáz enzimnek, az ACE2-nek van központi szerepe.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

A GBA-asszociált Parkinson-kór klinikai jellemzői

MOLNÁR Mária Judit , GROSZ Zoltán, SZLEPÁK Tamás, BALICZA Péter, CSABÁN Dóra, BORSOS Beáta, ILLÉS Anett

A GBA gén biallelikus mutációi a Gau­cher-kórért felelősek, ezzel szemben a monoallelikus érintettség a Parkinson-kór igen erős rizikófaktora. Napjainakban egy új monogénes Parkinson-betegségnek tekintik a GBA-asszociált kórképeket. A Parkinson-betegek 5–10%-ánál azonosítható kóroki variáns a GBA génben.

Ideggyógyászati Szemle Proceedings

2022. JÚNIUS 16.

Genetika Parkinson-kórban: crescit audacia experimento

KLIVÉNYI Péter

Hagyományos értelemben az idiopathiás Parkinson-kór egy sporadikus előfordulású megbetegedés, habár az esetek családi halmozódása régóta ismeretes. A genetikai vizsgálatok előretörésével közel 20 monogénes öröklődésű kórformát, valamint számos rizikófaktorként szerepet játszó genetikai variánst is sikerült igazolni. Habár a monogénes formák ritkák, a genetikai rizikófaktorok gyakrabban fordulnak elő, de a pontos prevalenciájuk nem ismert.

Hypertonia és Nephrologia

2021. DECEMBER 20.

Nonproteinuriás diabeteses vesebetegség

LENGYEL Zoltán, SCHANDL László

A diabeteses nephropathia a krónikus vesebetegség egyik leggyakoribb oka. Az utóbbi években megfigyelték, hogy a klasszikus protein- uriával járó fenotípus mellett egyre gyakoribbá válik a betegség proteinuria nélkül, a vesefunkció progresszív beszűkülésével járó, úgynevezett nonproteinuriás formája. Ennek szövettani képe, kórélettani jellemzői és lefolyása is részben különbözik a proteinuriás fenotípustól. Az előbbi inkább az atheroscleroticus vesebetegség jegyeit mutatja mind szövettani, mind a társult cardiovascularis betegségek vonatkozásában, és progressziója lassabb, mint a proteinuriás formának. Mindez a szűrés, a terápia és a prognózis vonatkozásában is jelentőséggel bír. A nonproteinuriás diabeteses nephropathiáról relatíve kevés adat áll rendelkezésre, de mind a klinikumban, mind a tudományos kutatásban figyelmet érdemel.

Klinikai Onkológia

2021. JÚNIUS 30.

Az új generációs szekvenálás szerepe a klinikai onkológiában

KOTMAYER Lili, BÖDÖR Csaba

Az új generációs szekvenálás megjelenése az elmúlt évtizedben az onkológiai entitások molekuláris hátterének részletes megismeréséhez vezetett. A technológiai fejlődéssel párhuzamosan új célzott terápiás lehetőségek váltak elérhetővé az onkológiai betegek számára. A folyamat eredményeképpen a molekuláris diagnosztikai vizsgálatok, a prediktív biomarkerek vizsgálatának köszönhetően, mára a precíziós medicina alappillérévé váltak. A klasszikus monogénes vizsgálatok mellett az elmúlt években előtérbe kerültek a célzott terápiatervezést támogató, új generációs szekvenáláson alapuló multigénes genetikai vizsgálatok. Közleményünkben a multigénes új generációs szekvenálás alkalmazása és az eredmények interpretációja kapcsán felmerülő legfontosabb szakmai szempontokat tekintjük át.

Hypertonia és Nephrologia

2021. ÁPRILIS 29.

Diabetes mellitus: speciális teendők és szempontok krónikus dialíziskezelésben részesülő betegek esetében

NÉMETH Zsófia Klára

A krónikus veseelégtelenség leggyakoribb oka a diabetes mellitus (DM), az új esetek 44%-áért felelős. Az Egyesült Államokban, becslések szerint, több mint 29 millió ember szenved diabetesben, 21 millió betegnél diagnosztizálták a kórt, de mintegy 8,1 millió beteg még nem jutott el a diagnózisig. 2013-ban ebben a populációban több mint 53 ezer betegnél alakult ki újonnan vesekárosodás, és több mint 247 ezer embert regisztráltak ebben az évben diabeteses nephropathia következtében kialakult veseelégtelenséggel (1, 2).