Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2001. JÚLIUS 10.

Thrombocytaaggregációgátló kezelés a koszorúér-betegség prevenciójában „Fontolva haladás?”

NAGY Viktor

A thrombocyták meghatározó szerepet játszanak az instabil angina pectoris, az akut szívinfarktus és a percutan coronariaintervenciókat követő szövődmények patofiziológiájában. Jelen ismereteink szerint a thrombocytaműködést három gyógyszercsoport gátolja megfelelő mértékben: acetilszalicilsav, tienopiridinek, thrombocytaglükoprotein (GP) IIb/IIIa-receptor-gátlók.

HUN 2001;11(06-07)

Lege Artis Medicinae

2001. MÁRCIUS 20.

Transmyocardial revascularization with CO2 laser in patients with refractory angina pectoris Clinical results from the Norwegian Randomized Trial

MATOS Lajos

Lézerkezelés 800 W CO2-lézerrel, dobogó szíven; a feltételezett ischaemiás és életképes myocardiumban négyzetcentiméterenként átlagosan egy furatot készítettek (48±7).

HUN 2001;11(03)

Lege Artis Medicinae

2000. MÁRCIUS 01.

A coronariarevascularisatio szerepe a szisztolés szívelégtelenség és balkamra-diszfunkció kezelésében

LENGYEL Mária

A krónikus szisztolés szívelégtelenség és a súlyos szisztolés balkamra-diszfunkció mintegy 70% ban ischaemiás eredetű. Az ischaemiás szívelégtelenség prognózisa rosszabb, mint a nem ischaemiás eredetűé, és a korszerű gyógyszeres terápia ezt csak kismértékben javítja. További javulás a revascularisatiós műtéttől akkor várható, ha a balkamra-diszfunkció reverzibilis, amit élet képességnek nevezünk. Az életképesség kórélettani alapja krónikus balkamra-diszfunkció esetén a hibernáció. A revascularisatiót követő balkamrafunkció-javulás előrejelzésére a képalkotó módszerek közül a kis dózisú dobutaminnal végzett terheléses echokardiográfia a legalkalmasabb, a myocardialis kontraszt-echokardiográfia tovább javíthatja a dobutaminteszt értékét. Az életképesség vizsgálatára, diagnosztikájára használt izotópos módszerek hátránya az alacsony specificitás. A revascularisatiós műtét megfelelő mennyiségű életképes myocardium esetén javítja a balkamra-funkciót és a túlélést. A nem revascularisált, életképes myocardium viszont instabil állapotot jelent, amely rontja a prognózist. Randomizált vizsgálatok ugyan még nincsenek, a revascularisatiós műtét indikáltnak tekinthető súlyos szisztolés balkamra-diszfunkció miatt, ha életképesség és operábilis coronariabetegség igazolható, akár angina pectoris hiányában is. A revascularisatio feltételeinek igazolására képalkotó vizsgálatok (elsősorban kis adagú dobutaminnal végzett terheléses echokardiográfia) és koronarográfia szükséges.

HUN 2000;10(03)

Lege Artis Medicinae

1993. NOVEMBER 30.

Svéd angina pectoris aszpirin vizsgálat

MATOS Lajos

Az elsődleges végpontok (szív izominfarctus, hirtelen halál bekövetkezése) szempontjából a sotalol + aszpirin csoport 34%-os csökkenést mutatott a sotalol + placebo csoporthoz képest (p = 0,003). A másodlagos végpontok (vascularis események, vascularis halál, szélütés, összhalálozás) terén az aktív vizsgálati szerrel történő kezelés 22–32%-os csökkenést eredményezett. Mellékhatások miatt az aszpirin + sotalol csoportból 109 beteg, a placebo + sotalol csoportból 100 beteg esett ki. A sotalol antianginás alapkezeléshez adott kis dózisú aszpirin stabilis angina pectorisban szenvedő betegekben jelentősen csökkentette a szív izominfarctus bekövetkezésének előfordulását és általában a cardiovascularis események megjelenését.

HUN 1993;3(11)

Lege Artis Medicinae

1993. NOVEMBER 30.

Véletlenszerű beavatkozással járó angina pectoris kezelésének vizsgálata

MATOS Lajos

A PTCA csoportban 16, a CABG csoportban 18 haláleset fordult elő. A szívizom infarctus gyakoriságában már volt a két kezelési mód között különbség (PTCA: 33, CABG: 20), de ez nem bizonyult statisztikailag szignifikánsnak. A PTCA-val kezeltek 4%-a szorult a beavatkozás sürgős megismétlésére, és a követési idő során további 15%-nál kényszerültek CABG műtétre. Két éven belül a PTCA-val kezeltek 38%-ában, az operáltak 11%-ában volt szükség revascularisatióra. A koronarográfiát négyszerte többször kellett megismételni a PTCA csoport betegein, mint a CABG csoport tagjain (31% versus 7%, p<0,001). Az angina is gyakoribb volt hat hónappal a PTCA után (32%), mint a műtétet követően (11%), és a tágítással kezeltek több antianginás gyógyszert szedtek. CABG után egy hónappal viszont a betegek fizikai teherbírása kisebb volt, mint PTCA-t követően, bár ez a különbség később eltűnt. A műtét után a betegeknek hosszabb rehabilitációs időre volt szüksége, mint PTCA után, viszont az operáltak között két éven belül szignifikánsan ritkább az angina, és ritkábban van szükségük további diagnosztikus vagy terápiás beavatkozásra.

HUN 1993;3(11)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁJUS 26.

Angioplasztika az orvostudományhoz képest

MATOS Lajos

PTCA ténylegesen 100 betegen történt, közülük 80-ban volt eredményes (az átlagosan 76%-os szűkület 36%-ra csökkent). Két betegnek volt szüksége azonnali sebészeti beavatkozásra. Fél éven belül a PTCA-t 16 betegnél kellett megismételni. Szívizom infarctus a PTCA csoportban 5 esetben, a gyógyszerrel kezeltek között 3 esetben következett be. Hat hónap után a PTCA therapiában részesülteknek 64%-a (61/96) anginamentes volt, a gyógyszerrel kezelt csoportból ez 46%-nak adódott (47/ 102; p<0,01). Az intervenciós csoport tagjainak terhelhetősége jobban növekedett (p<0,001) és tovább bírták a terhelést (p<0,01). A PTCA után gyorsabb volt az angina-mentesség kialakulása és jobb lett a terhelhetőség, mint a gyógyszeres therapia mellett, de az intervenció költségesebbnek bizonyult és több volt a szövődmény.

HUN 1993;3(05)

Lege Artis Medicinae

1993. JANUÁR 27.

A béta-receptor blokkoló gyógyszerekről II. rész

KÉKES Ede

A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis in farctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.

HUN 1993;3(01)

Lege Artis Medicinae

1992. NOVEMBER 30.

A béta-receptor blokkoló gyógyszerekről I. rész

KÉKES Ede

A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis infarctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.

HUN 1992;2(11)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

Intravénás verapamil alkalmazása hipertóniás krízisekben

NAGY Viktor, ISKUM Miklós

A hipertóniás krízis klinikailag két jól elkülönülő formában jelenik meg. Életveszély esetén a kezelést azonnal meg kell kezdeni, míg a közvetlenül nem életveszélyes esetekben a helyzet kevésbé fenyegető, de hosszabb távon súlyos szervi károsodásokhoz vezethet a kezelés halogatása. Szerzők intravénásan 5 mg verapamilt adtak 3 perc alatt 46 életveszélyes hipertóniás krízisben szenvedő betegnek (átlagéletkor 65,7 év, 31 nő, 15 férfi). A kiindulási 226/126 Hgmm-es vérnyomás 193/97 Hgmm-re, a 98/perc szívfrekvencia 81/percre csökkent az injekció beadása után 3 perccel (p < 0,01 mindkét parameter esetében). A vérnyomás és a szívfrekvencia ezután 30 percen keresztül szignifikáns mértékben nem változott. Mellékhatásként 2 esetben észleltek kipirulást. Az irodalom és saját tapasztalataik alapján szerzők – amennyiben EKG készítésére mód van - angina pectorissal és cerebrovascularis keringészavarral járó, életveszélyes hipertóniás krízisek esetén az intravénás verapamilt az első választandó szernek ajánlják.

HUN 1992;2(01 KLSZ)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

Dobutamin stressz teszt alkalmazása a restenosis előjelzésére coronaria angioplastica után

VÉRTES András, KOLONICS István, NAGY András, HANKÓCZY Judit, PALIK Imre, KELTAI Mátyás

A szerzők emelkedő dózisban (5–40 ug/kg/ min) dobutamin infúziót (DST) adtak angina pectorisban szenvedő betegeknek, valamint kerékpár terheléses vizsgálatot végeztek sikeres coronaria angioplastica előtt és után, a restenosis kialakulásának előrejelzésére. A vizsgálatban tíz, coronarographiával igazolt érbeteg vett részt. A betegek átlagélet kora 55,9 + 8,3 év (38–66) volt. A DST a PTCA előtt 10 beteg közül 9 esetben volt pozitív. Hasonló volt az eredmény a kerékpár terheléses vizsgálat során is. Sikeres PTCA után a DST egy esetben negatív maradt, 4 betegnél negatívvá vált, és 5 betegnél pozitív maradt. A PTCA (és DST) utáni nap ismételt coronarographia történt, amely szignifikáns residualis szűkületet, vagy restenosist egy esetben sem mutatott. Egy betegnél, akinél a korai DST pozitív volt, 3 nappal a PTCA után restenosis alakult ki. 9 betegnél végezték el a PTCA után 6 hónappal az utánkövetéses coronarographiát, amely 2 esetben szignifikáns restenosist, egy esetben a coronaria betegség progresszióját igazolta. Ezeknél a betegeknél a korai DST pozitív volt. Akiknél restenosist nem találtak, a korai DST minden esetben negatív volt. A szerzők DST-t alkalmasnak tartják a szívizom ischaemia detektálására 1-ér betegségben. A DST-t biztonságosnak találták közvetlenül PTCA után is, továbbá sikeres PTCA utáni restenosis kialakulásának valószínűsége alacsonynak bizonyult azoknál a betegeknél, akiknél a korai DST negatív, míg magasnak akiknél az pozitív volt.

HUN 1992;2(06)