Lege Artis Medicinae

Svéd angina pectoris aszpirin vizsgálat

MATOS Lajos1

1993. NOVEMBER 30.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(11)

Kigyógyít

Az elsődleges végpontok (szív izominfarctus, hirtelen halál bekövetkezése) szempontjából a sotalol + aszpirin csoport 34%-os csökkenést mutatott a sotalol + placebo csoporthoz képest (p = 0,003). A másodlagos végpontok (vascularis események, vascularis halál, szélütés, összhalálozás) terén az aktív vizsgálati szerrel történő kezelés 22–32%-os csökkenést eredményezett. Mellékhatások miatt az aszpirin + sotalol csoportból 109 beteg, a placebo + sotalol csoportból 100 beteg esett ki. A sotalol antianginás alapkezeléshez adott kis dózisú aszpirin stabilis angina pectorisban szenvedő betegekben jelentősen csökkentette a szív izominfarctus bekövetkezésének előfordulását és általában a cardiovascularis események megjelenését.

AFFILIÁCIÓK

  1. Országos Kardiológiai Intézet

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

A spontán pneumothorax kezelésének irányelvei

A C Miller, J E Harvey

Magyarázó jegyzetekkel ellátott egyszerű folyamatábrákat állítottunk össze, hogy a sürgősségi osztályokon spontán pneumothoraxszal jelentkező betegek azonnali és későbbi ellátásához segítséget adjunk. Ezek az alábbi kérdésekben segítik a döntéshozást: mely betegeknél indokolt a kórházi felvétel; van-e szükség drenálásra, ha igen, mi a megfelelő módszer (beleértve a technikai részleteket is); a kórházi ápolás; tüdőgyógyászati konzílium kórházi betegek esetében; a követés megszervezése. Az irányelvek, melyeket úgy terveztünk meg, hogy a sürgősségi és egyéb osztályok kézikönyveibe illeszthetők legyenek, már több területi általános kórház gyakorlatában értékesnek bizonyultak és a továbbképzés alapjául szolgálhatnak.

Lege Artis Medicinae

Végtagsérülések szakorvosi ellátása katasztrófahelyzetekben

CZIFFER Endre

A szerző ismerteti a végtagsérülések rendkívüli körülmények között való ellátásának sajátosságait, a békeidős kezeléstől eltérő jellegzetességeket taglalja. A háborús és civil katasztrófák során a sérülések között a végtag sérülések aránya gyakran a 60%-ot is elérheti. A katasztrófák egészségügyi felszámolásához szükséges eszközrendszer, gondolkodásmód és szervezési intézkedések ugyancsak eltérnek a hagyományos sebészi rutintól, ezért erre békeidőben rendszeres gyakorlással kell felkészülni. A kompromisszumos medicina követelményeibe illő eszközök mellett nélkülözhetetlen szerep jut az intuíciónak, az improvizációnak, hiszen nincs két egyforma katasztrófahelyzet. A köznapi tevékenység felbomlik és a kompromisszumok halmaza veszi át az uralkodó szerepet. A törések rögzítésére a külső rögzítés a választandó módszer olyan eszközökkel, amelyek a szakmai elvek mellett respektálják a katasztrófaellátás logisztikai (hadtáp) és financiális lehetőségeit is.

Lege Artis Medicinae

A citokinterápia alkalmazása hematológiai betegségekben

PÁLÓCZI Katalin, PETRÁNYI Győző

A szerzők a haemopoeticus rendszer szabályozásában szerepet játszó citokinek klinikai alkalmazását összegzik. A lehetséges klinikai felhasználás négyféle stratégiát követhet: 1. Az immunválasz stimulálása, a daganat elleni védekezés serkentése. 2. A daganatterápiával kapcsolatos, vagy a daganat által indukált immun- és myelo szuppresszió csökkentése, a szervezet nem specifikus védelmének fokozása. 3. A daganat elpusztításához szükséges, maximálisan tolerálható dózisú kemoterápia bővítése. 4. A tumorsejt növekedésének és differenciálódásának direkt befolyásolása citosztatikus, citotoxikus, vagy egyéb reguláló mechanizmusok révén. Az interferonok, a klinikai gyakorlatban alkalmazásra vagy kipróbálásra került interleukinek, az erythropoetin és a három fő kolónia stimuláló-faktor kerül ismertetésre. E szerek potenciális klinikai hasznosságát és a hatás megítélésének nehézségeit is összefoglalják.

Lege Artis Medicinae

Természetes humán alfa interferon alkalmazása oralis vírusfertőzésekben és következményes betegségekben

KÖVESI György, ONÓDY Klára, PÁLÓCZY Katalin, FEKETE Béla

A szerzők 35 betegen egy magyar előállítású, természetes alfa interferonkészítmény hatását vizsgálták. A betegek a szájban előforduló vírusfertőzésekben (gingivostomatitis herpetica, krónikus recidiváló herpes), illetve vírussal kapcsolatos betegségekben (herpetiform ulceratio, krónikus recidiváló aphtha, Sutton aphtha és postherpeti cuserythema exsudativum multiforme) szenvedtek. Napi 1 illetve 2 millió NE alfa interferont kaptak (im.), 10 napon át. A kezelés előtt és után 10 nappal laboratóriumi vizsgálatokat, majd 1 és 3 hónap múlva klinikai ellenőrzést végeztünk. A rutin laboratóriumi vizsgálatok mellett meghatároztuk az LGL sejt és abszolút lymphocytaszámot, az azonnali és a teljes rozettaszámot, valamint 10 esetben a felszíni markerek expressziójának változásait. Az alfa interferon kezelés hatására nem változtak a szokványos laboratóriumi paraméterek. Az LGL, az azonnali és teljes rozettaképző sejtek száma szignifikánsan emelkedett. Szignifikánsan emelkedett a CD 8, CD 11b, CD 14, CD 25 és a CD 45R felszíni markerek expressziója is. A betegek 72,7%-a gyógyult, 15%-a javult, és eddig csak három esetben alakult ki recidiva. A kezelés során nem fordult elő olyan mellékhatás, amely miatt a kezelést meg kellett volna szakítani. Az eredmények alapján úgy látszik, hogy az alfa interferon sikeresen alkalmaz ható az oralis vírusos és vírussal kapcsolatos betegségek kezelésében.

Lege Artis Medicinae

Az ultrahangvizsgálat szerepe a csípőizületi pseudoarthrosis infekciójának kimutatásában

FÖLDES Károly, BÁLINT Péter, LAKATOS Tamás, BÁLINT Géza

Csípőízületi pseudoarthrosisban fellépő nyugalmi fájdalom hátterében az álízület synovitise állhat, amely lehet fertőzött. A szerzők célja az volt, hogy megvizsgálják, milyen segítséget nyújthat az ultrahangvizsgálat pseudoarthrosisban jelentkező nyugalmi fájdalom okának tisztázásában a hagyományos képalkotó eljárások mellett. 14 Girdlestone-féle arthroplasticán átesett, nyugalmi fájdalomról panaszkodó és 12 nyugalmi fájdalomról nem panaszkodó betegnél készült hagyományos medence röntgenfelvétel és ultrahangvizsgálat, 2 esetben primeren, 24 esetben szekunderen kialakított pseudoarthrosisban. A nyugalmi fájdalomról panaszkodó betegcsoportban 12 esetben észleltek synovitist ultrahangvizsgálattal, a kontrollcsoportban pedig 2 alkalommal. 12 esetben végeztek álízületi aspirációt, amelynek során 8 esetben nyertek synovialis folyadékgyülemet. Közülük 2 esetben igazolódott infekció. Synovitis fennállását 4 alkalommal artrográfiával igazolták. Combfej-rezekciós arthroplastikán átesett beteg nyugalmi fájdalma esetén végzett ultrahangvizsgálat segíthet az álízületi infekció ki mutatásában, jelentős segítséget nyújtva a helyes terápiás stratégia felállításához.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Ideggyógyászati Szemle

Mi történik a szédülő beteggel a sürgősségi osztály elhagyása után?

MAIHOUB Stefani, MOLNÁR András, CSIKÓS András, KANIZSAI Péter, TAMÁS László, SZIRMAI Ágnes

Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.

Ideggyógyászati Szemle

[Parkinson-betegek körében az alexithymia kognitív zavarral jár együtt ]

SENGUL Yildizhan, KOCAK Müge, CORAKCI Zeynep, SENGUL Serdar Hakan, USTUN Ismet

[A kognitív zavar a Parkinson-kór gyakori nem motoros tünete. Az alexithymia a Parkinson-kór még ma is kevéssé megértett neuropszichiátriai jellegzetessége. A kog­nitív zavar (különösen a visuospatialis és a végre­hajtó funkciók zavara) és az alexithymia hátterében ugyanazon neuroanatómiai struktúrák patológiája áll. Hipo­tézisünk szerint e neuroanatómiai kapcsolat követ­kez­tében összefüggésnek kell lennie a kognitív zavar és az alexithymia mértéke között. Cél – A vizsgálat célja az volt, hogy megvizsgáljuk, van-e összefüggés az alexithymia és a neurokognitív funkciók között Parkinson-betegek körében. A vizsgálatba 35 Parkinson-kóros beteget vontunk be. A Torontói Alexithymia Skálát (TAS-20), a Ge­riátriai depresszió-kérdőívet (GDI), valamint részletes neuropszichológiai vizsgálatokat alkalmaztunk. A magasabb TAS-20-pontszámok negatív összefüggésben álltak a Wechsler Intelligenciateszt felnőtt­változatának (WAIS) Similarities alskálájának pontszá­mai­val (r = –0,71; p-érték: 0,02), az órarajzolási teszt (CDT) pontszámaival (r = –0,72; p=0,02) és a verbális fluencia (VF) mértékével (r = –0,77; p<0,01). Az érzelemazonosí­tási alskála pontszámai negatív összefüggésben álltak a CDT-pontszámokkal (r = –0,74; p=0,02), a VF-pontszá­mok­kal (r = –0,66; p=0,04), valamint a vizuális emléke­zet azonnali előhívását mérő alksála pontszámaival (r = –0,74; p=0,01). A VF-pontszámok az érzelemleírás ne­héz­ségét mérő alskála (DDF) pontszámaival is összefüggést mutattak (r = –0,66; p=0,04). Fordított irányú összefüggés volt kimutatható a WAIS Similarities és a DDT alskálák pontszámai (r = –0,70; p=0,02), valamint a külső orientáltságú gondolkodás alskála pontszámai (r = –0,77; p<0,01) között. Összefüggés volt kimutatható a végrehajtó funkció Z alskála és a TAS-20-pontszámok középértéke (r = –62; p=0,03), valamint a DDF alskála pontszámai között (r = –0,70; p=0,01). Összefüggés volt kimutatható az alexi­thy­mia és a visuospatialis, valamint a végrehajtó funkciókat mérő tesztek eredménye között. Az alexithymia és a dep­resszív tünetek között szintén szignifikáns összefüggést találtunk. Az alexithymia megléte fel kell hívja a klinikus figyelmét a párhuzamosan fennálló kognitív zavarra.]