Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1961. OKTÓBER 01.

Glutaminsav-oxálecetsav transaminase meghatározások csecsemő- és gyermekkori ideggyógyászati megbetegedésekben

SZÁSZ Gábor

Glutaminsav-oxálecetsav transaminase (GOT) aktivitás meghatározásokat végeztünk 12 akut meningitis és 2 pathologiás idegrendszeri tünetek visszamaradásával gyógyult meningitis ill. encephalitises esetünknél, összesen 42 alkalommal. Minden esetben emelkedett aktivitást észleltünk a liquorban az akut periódus kezdetén. A kezelés hatására az esetek egyrészénél az enzymaktivitás rohamosan csökkent. Huzamos ideig fennálló cerebrális gyulladásoknál az LGOT érték sem mutatott egyértelműen csökkenő tendenciát, sőt 2 idegrendszeri károsodással gyógyult esetünknél a későbbiekben is találtunk emelkedett enzymaktivitást.

HUN 1961;14(10)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚLIUS 01.

Elcsontosodott subduralis haematomák

ÁFRA Dénes

A szerző két, élőben diagnostisált és sikeresen operált chronicus, elmeszesedett és elcsontosodott subduralis haematomáról számol be. Irodalmi áttekintés után kiemeli a leletek rendkívüli ritkaságát, ugyanakkor felhívja a figyelmet a subduralis haematoma pathogenesisének kérdésében értékesíthető klinikai és kórbonctani megfigyelések jelentőségére. A két beteg kórlefolyásának, továbbá a műtéti és pathológiai lelet részletes ismertetése után elemzi az eseteket az irodalmi adatokkal összevetve klinikai és pathológiai szempontból. Az elcsontosodott subduralis haematomák szövettani vizsgálata a kötőszövetes organisatio alapján fokozatosan végbemenő degeneratív jelenségeket mutat, mely mind saját, mind irodalmi tapasztalatok alapján hosszú éveket igényel. A meszesedés és csontosodás folyamatára nincs specificus, sajátos elmélet, illetve magyarázat, hanem a szerző a folyamatot a dystrophiás meszesedések, illetve metaplasticus csontosodások közé sorolja. Mindez csak a haematoma sokéves fennállását mutatja — ugyanakkor kiegyensúlyozott intracranialis dynamika mellett. A haematoma valódi subduralis elhelyezkedése és a másodlagos organisatio melett szól többek között minden esetben ép dura és a csontos haematoma makro- és mikroszkópos függetlensége közvetlen környezetétől. Ezen megfigyelések inkább a gyulladásos, pachymeningitises theoria ellen, mint mellette érvényesíthetők.

HUN 1960;13(07)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚNIUS 01.

Koponyaűri érszűkítő folyamatot okozó, solitaer granuloma formájában megjelenő felnőttkori toxoplasmosis

KERESZTURY Sándor, GÁL Júlia

Fiatal felnőtt leányban, kezdetben psychés tünetekkel járó, időnként magas lázas állapotot okozó, két évig tartó, halálos kimenetelű acquirált toxoplasmosis esetét ismertettük. Jellegzetessége, hogy a klinikai tünetek a végstadiumban koponyaűri térszűkítő folyamatra utaltak és műtét kapcsán tumorszerű granulomát távolítottunk el a bal agyfélteke temporalis lebenyéből. Szöveti vizsgálattal az elváltozás toxoplasma pseudocystákat tartalmazó granulomának bizonyult, melyet „granuloma toxoplasmoticum solitarium cerebri” néven jelölünk. Betegünk ismertetése a toxoplasmosisnak eddig ismert neurológiai vonatkozásait gyarapítja, emellett megadja annak lehetőségét, hogy serdülő, vagy felnőtt korban jelentkező chronicus meningitisek, sőt toxicus delirosus állapotok hátterében toxoplasmosisra gondoljunk.

HUN 1960;13(06)

Ideggyógyászati Szemle

1959. AUGUSZTUS 01.

Az idegrendszer szövettani elváltozásai Coxsackie B 3 fertőzésnél csecsemőkorban

BOZSIK György

Coxsackie B 3 fertőzés következtében exitált 7 napos csecsemőnél súlyos myocarditist, az agyban enyhe meningitist, kifejezett spinalis meningitist és a gerincvelő thoracalis szakaszán súlyos gliás-mesodermás gyulladást találtunk. A gerincvelőben elsősorban a szürkeállomány betegedett meg, de a fehérállomány is jelentős mértékben résztvett a folyamatban. A halál utáni virus isolálásnál és virustitrálási kísérleteknél a szívizomzatban ezerszeres virusmennyiséget találtak a központi idegrendszerhez viszonyítva. Ezen adat és az eddigi irodalmi közlések értékelése alapján úgy látszik, hogy az idegrendszeri elváltozások kifejlődésében az egyes törzsek biológiai sajátsága mellett az időtényezőnek is jelentős szerepe van.

HUN 1959;12(08)

Ideggyógyászati Szemle

1959. ÁPRILIS 01.

Oligodendroglioma diffus liquortéri invasiója

BALAJTHY Béla

Oligodendrogliomás esetünkben a kórszövettani vizsgálat a tu. liquor utakon történő „,totalmetastatisatióját” mutatta ki. A subarachnoidealis térben való terjeszkedés folyamatában a kötőszövetes elemek aktívan vesznek részt és olyan izgalmi jelenségeket mutatnak, melyek feltételezésünk szerint összefüggésben vannak a reájuk ható blastomatosus ingerrel. A kép megjelölésére nem érdektelen a „tumoros meningitis” elnevezés. Hogy ez a jelenség oligodendrogliomás esetekben csak kivételesen jön létre, az azzal lenne magyarázható, hogy a tu-nak nem mindig sikerül legyőznie a meningxek ellenállását. A diffus subarachnoidealis terjeszkedés valószínűleg csak olyan körülmények közt jöhet létre, ahol a tu. kiterjedten eléri az agy felszínét és nagy felületen hat a meningxekre.

HUN 1959;12(04)

Ideggyógyászati Szemle

1954. SZEPTEMBER 02.

Endotheloidsejtes recidiváló meningitis

ORBÁN Tamás

Szerző egy eset kapcsán ismerteti a recidiváló endotheloidsejtes meningitist, felhívja a figyelmet gyakorlati és elméleti jelentőségére s azon sajátosságokra, melyek vizsgálata a továbbiakban a kórkép alaposabb megismeréséhez vezethet.

HUN 1954;7(04)