Ideggyógyászati Szemle

Endotheloidsejtes recidiváló meningitis

ORBÁN Tamás1

1954. SZEPTEMBER 02.

Ideggyógyászati Szemle - 1954;7(04)

Szerző egy eset kapcsán ismerteti a recidiváló endotheloidsejtes meningitist, felhívja a figyelmet gyakorlati és elméleti jelentőségére s azon sajátosságokra, melyek vizsgálata a továbbiakban a kórkép alaposabb megismeréséhez vezethet.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmekórtani Klinikája

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az anosognosia tünettana és pathologiája

MOLNÁR László, SIMONYI Gusztáv

A bénulásra vonatkozó anosognosiának tünettani szempontból különböző alakjait, ill. fokozatait különböztethetjük meg. A j. o. hátsó strialis artériák területébe eső gócok jellegzetesen anosognosiát okoznak. Ilyenkor sértett az insula és részben a centropartientalis, valamint temporalis vidék projectiós rostozata, de sértett associatios rostozat is. Az anosognosiás tünetcsoport tehát nincs kötve a thalamus, ill. a fali vidék pusztulásához. A felső temporalis tekervény, ill. rostozatának affectioja állandóan látszik s ezért ennek döntő jelentőséget tulajdoníthatunk.

Ideggyógyászati Szemle

Tudományos ülések előadásai, bemutatásai

9 darab tudományos előadás rövid összefoglalója.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]

Lege Artis Medicinae

Meningoencephalitis tuberculosa kisdedkorban

REISZ Zita, GÁL Péter, TAJTI Zsanett, TERHES Gabriella, URBÁN Edit, KISS Ildikó, BARZÓ Pál, KIS Dávid, SENONER Zsuzsanna, SZABÓ Nóra, SZAPPANOS Norbert, TISZLAVICZ László

BEVEZETÉS - Központi idegrendszeri szövődmény a tuberculosisban szenvedő betegek mindössze 1%-ánál alakul ki, azonban ennek mortalitása rendkívül magas, az esetek fele halállal végződik. ESETISMERTETÉS - Egyéves kisded tenebrosus állapotban került kórházi felvételre meningitis gyanúja miatt. MR-vizsgálat disszeminált encephalitist és tágult kamrarendszert írt le. A szérum- és liquorvizsgálatok nem hoztak diagnosztikus eredményt. Az agybiopsziás minta szövettani vizsgálata tuberculosus meningoencephalitis lehetőségét vetette fel, az agyszövetből végzett tenyésztés és PCR (polimeráz láncreakció) -vizsgálat Mycobacterium tuberculosis Beijing okozta meningoencephalitist igazolt. MEGBESZÉLÉS - A meningitis tuberculosa az extrapulmonalis tuberculosis rendkívül ritka, de súlyos szövődménye. A magas mortalitás miatt a korai felismerés és gyanú esetén az empirikusan adott antituberculoticus terápia jelentheti az egyetlen esélyt a gyógyulásra.

Hypertonia és Nephrologia

Beköszöntő

ALFÖLDI Sándor

Kedves Olvasó! Legújabb számunkban Simonyi Gábor és Bedros J. Róbert az elhízás kezelésének főbb irányait foglalja össze a VIII. Kardiovaszkuláris Konszenzus Konferencia tükrében. Fontos megállapítás, hogy az elhízás recidíváló krónikus betegség, ezért a hypertoniához hasonlóan élethosszig tartó gondozást igényel. Kiemelik, hogy az életmód-terápia mellett szükség lehet gyógyszeres kezelésre is, ezek közül jelenleg a liraglutid a leghatékonyabb. Az igazán hosszú távon sikeres testtömegcsökkentés a bariátriai műtétekkel érhető el.

Ideggyógyászati Szemle

Ritka komplikáció ritka betegségben: stroke relapszusos polychondritis következtében

KILIC COBAN Eda, XANMEMMEDOV Elimir, COLAK Melek, SOYSAL Aysun

A polychondritis recidivans (PR) a porcszövetnek egy időnként fellángoló, progrediáló gyulladásos megbetegedése. Diagnosztikája elsősorban klinikai jellemzőkön alapul, úgymint laboratóriumi paraméterek és biopszia. Neurológiai szövődmények az esetek 3%-ában fordulnak elő, ugyanakkor az egyik legfőbb halálozási oka. A cranialis érintettség a leggyakoribb, de hemiplegia, ataxia, myelitis, polyneuritis, zavarodottság, hallucináció és fejfájás szintén előfordulhatnak. A központi idegrendszer érintettségének etiológiája még mindig nem ismert. Továbbá szórványosan előfordulhat stroke is ezekben a betegekben. A stroke felismerése kihívást jelent, az ezek közt a betegek közt előforduló ritkasága okán. Talán a vasculitis nevezhető meg a közös fő mechanizmusnak. Meningitis és encephalitis is lehet a PR lefolyása során. Egy 44 éves nőbeteg került felvételre váratlanul fellépő bal oldali hemiparesissel, kipirosodással, izzadással és a jobb kéz metacarpophalangialis és interphalangialis ízületeinek és a porcszöveteknek az érzékenységével. A fehérvérsejtszám, a C-reaktív protein (CRP) és a vérsüllyedés értékei emelkedést mutattak. A vasculitis biomarkerei normálisak voltak. A carotis és a vertebralis artéria doppleres ultrahangvizsgálati és a cranialis és cerebralis MR angiográfiai eredményei normálisak voltak. Az echokardiográfia enyhe mitralisbillentyű-prolapszust és regurgitációt mutatott. Betegünknek auricalis polychondritisre jellemző anamnézise volt, melyet korábban nem diagnosztizáltak nála. Mivel a PR kritériumainak teljesen megfelelt, így biopsziát nem tartottunk szükségesnek. A beteget per os prednisolonnal (80 mg/nap) és acetilszalicilsavval (300 mg/nap) kezeltük és jelenleg 10 mg prednisolont és 150 mg azathioprint szed naponta. Két hónap elteltével a fizikai és neurológiai jellemzők normálisak lettek.

Klinikai Onkológia

A fej-nyak daganatok modern kezelése

KATONA Csilla, LANDHERR László

A fej-nyak daganatok világszerte jelentős egészségügyi problémát jelentenek. A terápiás modalitások nagymértékű fejlődése ellenére prognózisa az utóbbi évtizedekben nem változott. Kialakulásában a klasszikus rizikófaktorok, az alkoholfogyasztás és dohányzás játszanak szerepet, azonban a szájgaratdaganatok jelentős részét HPV-infekció okozza, amelyre jellemző egy új betegcsoport, jobb prognózis és terápiás válasz. A kivizsgálás magába foglalja a stagingvizsgálatokat (CT, MR, FDG-PET), amelyek alapján oncoteam szükséges a terápiás döntéshez. Ezt a beteg preferenciája jelentősen befolyásolhatja. Korai vagy lokálisan előrehaladott daganatokban a terápia multimodális, műtét, sugárkezelés, kemoirradiáció, kemoterápia, illetve ezek kombinációja jön szóba. A target terápiák közül az EGFR-gátlók használata hasznos, részben recidiváló/metasztatikus vonalban, részben sugárterápiával kombinálva. Az immunellenőrzőpontgátlók egy új terápiás lehetőséget jelentenek előkezelt, recidiváló/metasztatikus betegségben, szerepüket vizsgálják korábbi terápiás vonalakban is. A HPV-pozitív daganatok esetében több klinikai vizsgálat irányul a kezelés dezintenzifi kálására. Molekuláris genetikai vizsgálatokkal alcsoportokat próbálnak meghatározni a kezelés individuálisabb megtervezésére. Tekintettel arra, hogy a betegség és a kezelés jelentős funkcionális és esztétikai károsodással járhat, a szupportív kezelésnek, rehabilitációnak kiemelkedő szerepe van.