Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2011. FEBRUÁR 20.

A pioglitazon antiatheroscleroticus hatása - Első bizonyíték a triglicerid/HDL arány szerepére

CSÁSZÁR Albert

A kockázati tényezők párhuzamos fennállása exponenciális veszélyeztetettséget jelent, így diabetes mellitusban a cardiovascularis betegségek sokkal súlyosabbak. Napjaink egyik kihívása a több támadáspontú, jelen esetben a cukorháztartás kedvező befolyásolása mellett például antiatheroscleroticus hatással is rendelkező gyógyszerek alkalmazása.

HUN 2011;21(02)

Lege Artis Medicinae

2010. SZEPTEMBER 20.

Az antikoaguláció új korszaka

LOSONCZY Hajna

A kutatók mintegy „igyekeznek bepótolni” az elmúlt évtizedeket azzal, hogy olyan új antikoagulánsokat fejlesztenek ki, amelyek tulajdonságaikban nagyrészt megfelelnek az ideálisnak. Ezekről kapunk részletes áttekintést.

HUN 2010;20(09)

Lege Artis Medicinae

2006. ÁPRILIS 21.

Az endoszkópos és az intravénás protonpumpagátló kezelés jelentősége gastroduodenalis fekélyvérzés esetén

DÖBRÖNTE Zoltán

A felső tápcsatornai vérzések közel fele a gastroduodenalis fekélyekből indul ki, és az esetek 15-20%-ában a korai endoszkópos diagnosztika és a kezelés ellenére 72 órán belül újraindul. A recidív vérzések mortalitása nagy, 25- 30% körüli, ezért a fekélyvérző beteg gasztroenterológiai kezelésének legfontosabb célja a vérzés megállításán túl a recidíva megelőzése.

HUN 2006;16(04)

Lege Artis Medicinae

2001. JÚLIUS 10.

Primer haemostasis az atherothromboticus folyamatokban

UDVARDY Miklós

A koszorúér occlusiv eseményeinek 90%-a plakkruptura és thromboticus folyamat következtében lép fel, a stroke esetében ez az arány, illetve a thromboticus esemény mintegy 75%-nyit tesz ki. Az artériás occlusiv thromboticus események patogenezisében minden kétséget kizáróan fontos szerepet játszanak a koagulációs rendszer prothromboticus eltérései, a klasszikus értelemben vett primer haemostasis, a vérlemezke-érfal integrált működése, illetve annak zavara.

HUN 2001;11(06-07)

Ideggyógyászati Szemle

1998. JANUÁR 01.

Korai tapasztalataink MR-vezérelt stereotaxiás thalamotomiával a krónikus neurogén fájdalom kezelésében

BALÁS István, DÓCZI Tamás, HORVÁTH Zsolt, KÖVÉR Ferenc, VADON Gábor

A neurogén fájdalom a szomatoszenzoros rendszer bármely szintjének károsodásakor kialakulhat. A posteromedialis thalamusmagvak radiófrekvenciás termokoagulációja - a thalamotomia - a korábban gyógyszeres kezeléssel nem befolyásolható fájdalom teljes és végleges megszűnését eredményezheti.

HUN 1998;51(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1996. SZEPTEMBER 20.

Transoesophagealis echokardiográfia stroke után

NAGY Lajos, SÁMOCYI Marianna, TARJÁN Jenő, GARZULY Ferenc

A szerzők stroke miatt idegosztályra felvett 40 beteget vizsgáltak transoesophagealis echokardiográfiával és transthoracalis echokardiográfiával. A stroke-ot a klinikai kép és a koponya-CT alapján kórismézték. 39 betegnél történt carotis duplex scan. A 40 beteg közül transoesophagealis echokardiográfiával 19 esetében találtak cardialis emboliaforrást, melyek közül 7 kétségtelen, 12 lehetséges emboliaforrásnak felelt meg. A transthoracalis echokardiográfiával csak 8 esetben lehetett a szívben emboliaforrást kimutatni. Carotis duplex scannel 8 betegnél találtak jelentős stenosist, 8-nál sclerosist stenosis nélkül. Mindkét csoportban 4 esetben cardialis emboliaforrás is igazolódott. A 8 pitvarfibrilláló beteg esetében a bal pitvari thrombus és a spontán echokontraszt volt gyakoribb a szinuszritmusban lévő betegekhez képest. A transoesophagealis echokardiográfia 3 betegnél befolyásolta az antikoaguláns terápiát. A szerzők vizsgálataik alapján a transoesophagealis echokardiográfiát stroke-betegek vizsgálatában szükségesnek tartják.

HUN 1996;49(09-10)

Lege Artis Medicinae

1993. AUGUSZTUS 31.

Boston környéki antikoagulációs vizsgálat pitvarfibrilláció esetén

MATOS Lajos

Az első hónap kivételével a protrombin idő a vizsgálati időszak 83%-ban a kívánt határok között volt. A warfarin-csoportban két „stroke” fordult elő (0,41%/év), míg a kontroll csoportban 13 (2,98%/év). A warfarin-csoport összhalálozása 2,25% volt, a kontrolloké 5,97%. A warfarin kezelés során kisebb vérzés 38 betegben fordult elő, a kontrollok között 21 esetben. A kontrollcsoport későbbi elemzése aszerint, hogy szedtek-e aszpirint és milyen adagban, illetve hogy ez milyen mértékben védett az agyi történések ellen, azt mutatta, hogy a legtöbb agyi esemény a napi 325 mg aszpirint szedők között fordult elő (évi átlag 3,9%). A sem aszpirint, sem warfarint nem szedő csoportban a „stroke” gyakoriság évi 1,8% volt és a warfarinnal kezelt csoportban ez 0,45%-nak adódott.

HUN 1993;3(08)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚLIUS 29.

A disszeminált intravascularis coagulatio diagnózisának és kezelésének klinikai alapelvei

SAS Géza

A vérnek az ereken belüli alvadását az érfal, az alvadási rendszer inhibitorai és a keringés akadályozzák meg ép viszonyok között. Különböző patológiás történések hatására a vér alvadási tényezők diffúz aktiválódása disszeminált alvadék-képződésre (DIC) vezethet, és az erek elzáródása az érintett szervekben ischaemiát okoz, másrészt a véralvadási tényezők felhasználódása miatt véralvadási zavar következik be. A fibrinolitikus rendszer aktiválódása az előbbi folyamatot javítja, a másikat súlyosbítja. A DIC megelőzésében és kezelésében is elsődleges az alapbetegség hatásos gyógyítása. A DIC diagnosztikájában a klinikai tünetek gondos elemzése és a laboratóriumi vizsgálatok nyújtanak segítséget. A kezelés során heparin adására csak szűk korlátok közt kerülhet sor, ha a DIC hiperkoagulációs-consumptios formájával állunk szemben és a beteg aktuálisan nem vérzik. Az utóbbi években előtérbe került az anti trombin-koncentrátum adása, amely elősegíti az alvadásgátló rendszer restitúcióját anélkül, hogy a vérzékenységet fokozná. Antifibrinolitikus kezelésre (Gordox) csak ritkán, excesszív fibrinolízis-fokozódás esetén van szükség.

HUN 1992;2(07)