Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. JANUÁR 27.

A béta-receptor blokkoló gyógyszerekről II. rész

KÉKES Ede

A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis in farctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.

HUN 1993;3(01)

Lege Artis Medicinae

1992. DECEMBER 23.

A cefalosporin antibiotikumok a kilencvenes években

GRABER Hedvig

A cefalosporin-csoport a 90-es években a legnagyobb és legtöbbet alkalmazott antibiotikum család. Népszerűségét széles spektrumának, jó farmakokinetikájának, atoxicitásának köszönheti. Az egyes származékokat antimikróbás aktivitásuk szerint három generációba sorolják. Magyarországon hét injekciós és három orális készítmény van jelenleg forgalomban, néhány újabb pedig törzskönyvezés alatt. Szerző ismerteti a cefalosporinok kémiáját, antimikróbás spektrumát, a bakteriális rezisztencia problémáit, bemutatja az egyes készítmények farmakokinetikáját, mellékhatásait, klinikai alkalmazását. Felhívja a figyelmet az egyes szerek előnyeire, illetve hátrányaira, tárgyalja diagnózisok szerinti indikációjukat. Hangsúlyozza a kritikus alkalmazás fontosságát.

HUN 1992;2(12)

Lege Artis Medicinae

1992. NOVEMBER 30.

A béta-receptor blokkoló gyógyszerekről I. rész

KÉKES Ede

A béta-receptor blokkoló gyógyszereket nem lehet a gyógyszerlistákról leszorítani a 60-as évek óta. Az angina szindróma, a magas vérnyomás betegség, a hipertrófiás cardio myopathia különböző formáiban folyamatosan alkalmazzák, illetve minden olyan kórformában szóba kerül adásuk, mikor a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivációjával találkozunk. Az elmúlt években bizonyítást nyert, hogy a béta-receptor blokkolók csökkentik a cardio vascularis morbiditást és mortalitást hypertonia betegségben és az akut myocardialis infarctust követő időszakban. Alkalmazásukat elősegíti, hogy könnyen és megbízhatóan tudjuk őket más hatástani csoportba tartozó szerekkel kombinálni. A béta-receptor blokkoló gyógyszereknek is van mellékhatásuk, de a risk/benefit arány jó irányba tolódik el. Ennek ellenére vannak olyan problémák (hemodinamikai profil, a lipid anyagcserére gyakorolt hatás), melyek ismerete fontos az orvos számára. Ennek eredménye, hogy az úgynevezett első generációs készítményeken túljutottunk és ma már a harmadik generációs termékek felé irányul a figyelem. Ez utóbbiak direkt vagy indirekt módon a béta blokád mellett vasodilatiot eredményeznek. A fentiek miatt igen fontos, hogy a béta-receptor blokkoló gyógyszereket alkalmazó orvos pontosan ismerje e szerek sajátos farmakológiai hatásait és farmakokinetikai tulajdonságait.

HUN 1992;2(11)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚNIUS 30.

A kálcium-antagonista verapamil, Alaptulajdonságok, farmakokinetika, interakciók, mellékhatások

KÉKES Ede, FARSANG Csaba

A calciumantagonista szerek családja igen nagy és ebben a verapamil (monofenilalkylamin) klasszikus lassú Ca csatorna blokkoló szer, mely a szívizomzatra, az ingerképző és ingervezető rendszerre kifejtett hatása mellett erőteljes általános vasodilatátor. Farmakokinetikájára jellemző a gyors felszívódás (oralis adagolás), a nagy mértékű máj metabolizmus (first-pass metabolizmus) és a lassú elimináció (T50 = 5–7 óra), mely a szer elhúzódó hatását biztosítja. Orális kezelésnél a verapamilt igen jól tűrik a betegek. Ritkán lépnek fel gyomor-bélpanaszok, székrekedés. Előfordulhat szédülés, fejfájás, arckipirulás és viszketés. Intravénás kezelés esetében a legkomolyabb gond a kialakuló hypotonia, ritkán AV vezetési zavar (blokk), vagy bradycardia. A verapamil együttes adását kerülni kell béta receptor blokkolóval, digitalissal és disopyramiddal (Palpitin).

HUN 1992;2(01 KLSZ)

Ideggyógyászati Szemle

1989. MÁJUS 01.

Az epilepszia műtéti kezelése

DR. HALÁSZ Péter, DR. VAJDA János, DR. TÓTH Szabolcs

A legutóbbi években a műtéti kezelés bizonyos fokú előtérbe kerülését tapasztalhatjuk az epilepszia kezelésében (3). Ez több okból is származik. Kiderült, hogy az epilepszia gyógyszeres kezelésének minden fejlődése (a terápia farmakokinetikai alapokra való helyezése, az epilepszia tipizálásának eredményei, új gyógyszerek stb.) ellenére az epilepsziák mintegy 25-30%-a terápiarezisztens maradt.

HUN 1989;42(05)

Ideggyógyászati Szemle

1989. FEBRUÁR 01.

Az epilepszia gyógyszeres kezelésének vérszintellenőrzése

SVEIN I. Johannessen

Az antiepileptikumok farmakokinetikája és a kinetikát befolyásoló tényezők ismerete rendkívül fontos ahhoz, hogy az epilepsziás betegeket a leghatékonyabban, legkevesebb mellékhatással kezeljük. Néhány antiepileptikum farmakokinetikai adatait az I. táblázat tartalmazza.

HUN 1989;42(02)

Ideggyógyászati Szemle

1988. OKTÓBER 01.

[Everiden Spofa Farmakokinetikai tulajdonságai és terápiás hatásai]

[Az EVERIDEN Spofa (EVD, nátrium-valproát) 300 mg-os tablettákban kiszerelt készítményt farmakokinetikája és biológiai hozzáférhetősége, valamint terápiás hatásai alapján vizsgálták mono- és politerápiában epilepsziás rohamokban szenvedő betegeknél.]

ENG 1988;41(10)

Ideggyógyászati Szemle

1985. MÁRCIUS 01.

Szérumszintvizsgálatok a korszerű antiepileptikus kezelés irányításában

RAJNA Péter, SZTANISZLÁV Dániel, BARACZKA Krisztina

A szerzők irodalmi adatok és az e vonatkozásban legjelentősebb két hazai laboratóriumban történt mérések tapasztalatai alapján elemzik az antiepileptikus szérumszintmeghatározások felhasználhatóságát az epilepsziaellenes kezelés vezetésében. Röviden vázolják a kinetikai szemlélet jelentőségét, bemutatják az alapvető farmakokinetikai mérőszámokat. Ezek alkalmazásával körvonalazzák a korszerű gyógyszeradagolás szabályait, a gyógyszerelés stratégiáját. Rámutatnak az egyéni, célzott kezelés lehetőségére és a korábbi politerápiás szemlélettel szemben a monoterápia ésszerűségére. Hangsúlyozzák a kezelésben a beteg együttműködési készségének jelentőségét, ennek befolyásoló tényezőit. Kitérnek a szérumszintvizsgálatok javallati körére, alapvető technikai feltételeire, a mérés korlátaira. A klinikai kép elsődlegességének hangsúlyozása mellett az antiepileptikum szérumszint mérést a gyógyszerek hatásának tökéletesebb kihasználása érdekében elengedhetetlennek tartják.

HUN 1985;38(03)