Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2006. OKTÓBER 18.

Haemangiomával szövődött epithelialis lépcysta

LÉVAY Bernadett, SZELECZKY Márton, MAKAI Gábor, HIDVÉGI Judit, TAMÁS Róbert, GAMAL E. Mohamed

A lép betegségeinek vezető tünete a változó mértékű splenomegalia. További tünetként fájdalom léphet fel a has bal felső kvadránsában; láz, sárgaság, vérzékenység fordulhat elő.

HUN 2006;16(10)

Lege Artis Medicinae

2006. FEBRUÁR 21.

A gyulladásos bélbetegségek genetikája

LAKATOS Péter László

A gyulladásos bélbetegségek kialakulásában különböző környezeti tényezők és faktorok (genetikai, epithelialis, immunmechanizmusok és nem immuntényezők) egyaránt szerepet játszanak.

HUN 2006;16(02)

Lege Artis Medicinae

2004. SZEPTEMBER 18.

Egy ritka uterusmalignoma: adenosarcoma endometrii

TARJÁN Miklós, SÁPI Zoltán, BENTZIK András, CSERNI Gábor

A Müller-féle adenosarcomák kevert tumorok, patológiai jellemzőjük, hogy benignus epithelialis és malignus mesenchymalis elemekből állnak. Ezek a ritkán előforduló daganatok rendszerint az endometriumból indulnak ki polipszerű elváltozás formájában.

HUN 2004;14(08-09)

Magyar Immunológia

2004. FEBRUÁR 15.

A Toll-receptorok és az epithelialis sejtek

SZEGEDI Gyula

A Toll-receptorok kutatása jelentõsen felgyorsult az elmúlt években. Ezek a receptorok ugyanis kapcsolatot teremtenek a fertõzés, a természetes immunitás és bizonyos autoimmun-gyulladásos mechanizmusok között.

HUN 2004;3(02)

Ideggyógyászati Szemle

1996. SZEPTEMBER 20.

Neuroepithelialis daganatok prognózisának vizsgálata sejtproliferációs szempontból

GYÖMÖRI Éva, MÉSZÁROS István, MÉHES Gábor, DÓCZI Tamás, PAJOR László

A daganatok sejtkinetikai analízise - prognosztikai indikátorként, valamint a terápia hatékonyságának vizsgálatára és követésére alkalmas módszerként – széles körben elterjedt a klinikai onkológiában. A neuroonkológia az agydaganatok biológiai természetének meghatározását főként a celluláris anapláziától függő besorolásra (grading) alapozza. A hisztológiai sajátságok mellett a DNS-tartalommal, a sejtproliferáció és a karyotypus abnormalitásaival is jellemezhetjük a neuroepithelialis tumorokat, bár a hisztológiai malignitás, a proliferaciós aktivitás és az aneuploiditás közvetlen kapcsolatára ellentmondásosak az irodalmi adatok. E referáló dolgozatban a sejtciklus-analízis (DNS-mennyiség eloszlás; DNS-index; S-fázis-frakció; proliferációs markerek (MIB 1 antitest, bromdeoxy-uridin jelölődési index, mitotikus index, nukleoláris organizációs régió meghatározás)] alkalmazásáról számolnak be a szerzők irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján. A neuroepithelialis tumorok közül a WHO szerinti II. és II. csoporthoz tartozó daganatok prognózisának megítélésében lehet jelentősége az áramlásos citometriás vizsgálatoknak és a proliferációs markerek kimutatásának. A recidiválódó agydaganatok általában már első megjelenésükkor felgyorsult sejtciklussal rendelkeznek, amely egyrészt magas proliferációs értékekben, másrészt aneuploid sejtklónok megjelenésében nyilvánul meg. Kedvezőtlen biológiai viselkedésűek (magas recidivahajlammal) azok a WHO szerinti II. és III. csoporthoz tartozó gliomák, amelyek DNS index-értéke 1+0,1-nél kisebb vagy nagyobb, az S-fázis frakció értéke 6%-nál magasabb, 10 nagy nagyítású látótérben 1-nél több mitózis látható, 1 nagy nagyítású látótérben pedig 2-3-nál több a MIB 1 jelölődő sejtek száma. Tapasztalataink alapján – további anyaggyűjtés után - lehetőség nyíl hat olyan malignitási index kidolgozására, amely a hisztológiai besorolással együtt a prognosztikai megítélésen túl az egyre fejlődő kombinált terápiás eljárások megtervezésében és eredményességének ellenőrzésében segíthet.

HUN 1996;49(09-10)

Lege Artis Medicinae

1994. AUGUSZTUS 31.

A Langerhans-sejtek szerepe a méhnyakrák kialakulásában

PETE Imre, SÁPI Sándor, GONDA Gábor

A méhnyakrák mortalitása csökkent a 45 év feletti korosztályban, a 35 év alatti betegek között azonban emelkedik. Ennek a pontos oka nem tisztázott. Analitikai tanulmányok próbálták a jelenséget elemezni, és az okokat felderíteni. Különféle kockázati tényezőket vizsgáltak (életkor, családi állapot, az első közösülés ideje, a szexuális partnerek száma, a közösülések gyakorisága, circumcisio, a menstruációs ciklus típusai, a fogamzásgátlás típusa, dohányzás, vírusinfekciók, szociális körülmények), de a betegség kialakulása és a rizikófaktorok közötti valódi kapcsolatot nem sikerült megtalálni. Egyre inkább úgy tűnik, hogy nem egy tényező okozza a betegség kialakulását, hanem hatások sorozatáról van szó, amelyek akkor érvényesülhetnek leginkább, ha helyileg gyengített immunológiai környezetben hatnak. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy cervicalis intraepithelialis neoplasiában jelen lévő vagy a tumorszövetet infiltráló macrophagok képesek befolyásolni mind az előbbi kórfolyamat progresszióját, mind pedig az invazív cervixrákos beteg prognózisát. A szerzők a jelen dolgozatban a macrophagok egy speciális csoportjának, az antigént bemutató Langerhans-sejteknek lehetséges szerepét vizsgálták irodalmi adatok alapján a cervicalis intraepithelialis neoplasia kialakulásában, illetve a meglévő elváltozások progressziójában. Amennyiben megértjük az antigént bemutató macrophagok külső tényezők hatására bekövetkezett változásait, talán közelebb juthatunk a cervixrák kialakulásának megértéséhez is.

HUN 1994;4(08)

Ideggyógyászati Szemle

1967. OKTÓBER 01.

Liquorcytologiai problémák idegrendszeri carcinománál

PÉTER Ágnes, SZEGEDY László, HUSZÁR Ilona

Szerzők 3 idegrendszeri carcinoma esetet ismertetnek, ahol a liquorban daganatgyanús sejteket találtak. 1. esetükben bronchuscarcinoma agyi áttéténél normális sejtszám mellett lymphocytákhoz hasonló tumor-sejteket mutattak ki. 2. betegünknél az agyhártyákat is infiltráló, rosszindulatúan elfajult plexus papilloma klinikailag chronikus meningitist okozott és a liquorcytologiai kép utalt csak a kórfolyamat daganatos eredetére. 3. betegünknél cervix-carcinoma áttéte cauda syndromát eredményezett. A liquorban rosszindulatúság jeleit mutató epithelialis sejteket észleltek. Szerzők a liquor daganatsejtjei döntő sajátságainak a polychromasiát, az anisocytosist, illetve anisonucleosist és a polymorhpismust jelölik. A liquor sejtkép gyulladásos és daganatos elváltozásainak differential-diagnosztikus jellegzetességeit elemzik és képanyaggal demonstrálják.

HUN 1967;20(10)

Ideggyógyászati Szemle

1967. MÁJUS 01.

A myasthenia gravisban előforduló thymus-elváltozásokról

SZOBOR Albert, SZEGEDY László

A myasthenia gravis és thymus-elváltozások irodalmának rövid áttekintése után szerzők beteganyaguk alapján foglalkoznak a kérdéssel. A lymphoid és epithelialis thymus-hyperplasia jelentősége a myasthenia vonatkozásában; a kevert hyperplasia gyakorisága. - A thymus-tumorok sajátosságai; a malignus szöveti szerkezetű tumorok viszonylagosan benignus jellege.

HUN 1967;20(05)

Ideggyógyászati Szemle

1963. FEBRUÁR 01.

Hemihypertrophia EEG és szemészeti vonatkozásai

TOMKA Imre, REMENÁR László

Szerzők 8 és féléves- az egész j.o.-i testfélre kiterjedő- hemihypertrophiás fiúgyermeken a következő szemészeti, neurológiai és EEG. elváltozásokat találták: A j. szem neroepithelialis eredetű szöveteinek fejlődési zavara (sphincter, dilatator pupillae sérülés, peripapillaris és macula coloboma, Bergmeister pupilla). Phakomatosisnál megszokott segmentális bőrtumorok. Imbecillitás; ritkán jelentkező b. o.-i facio-brachialis clonisálással járó eszméletvesztéses epilepsiás rohamok. A PEG-en a hemihypertrophiás oldalon az oldalkamra tágabb és parietalis irányban kihúzott volt. Az éber állapotban végzett EEG. felvételeken a j. o.-i temporalis, parietalis és occipitalis területén állandó 2,5-3 c/s magas amplitúdójú sinusoid delta-tevékenység, amelyet a szemnyitás gátolt. Evipan-natrium adásakor a j. félteke felett 0,35-0,38 g evipan-natrium hatására diffusan periodusosan ismétlődő teljes depressiós szakaszok "elektromos csendek" alakultak ki, amelyek a b. o.-on csupán 0,20 g.mal később 0,55-0,58 g evipan-natrium hatására kezdtek kialakulni, azaz a károsodott j. félteke több, mint 50%-kal fokozott barbiturát érzékenységet mutatott. A szemészeti fejlődési rendellenességek alapján a hemihypertrophia valódi embryopathia, amely a fejlődés igen korai stadiumában keydődik. Jelen esetben a központi idegrendszer fejlődési sérülése folyamatos volt az intrauterin élet egész ideje alatt a hemihypertrophiás oldalon. A klinikai tünetek és irodalmi adatok a vegetatív idegrendszer féloldali sérülésének szerepére is felhívják a figyelmet.

HUN 1963;16(02)