Lege Artis Medicinae

Haemangiomával szövődött epithelialis lépcysta

LÉVAY Bernadett1, SZELECZKY Márton1, MAKAI Gábor1, HIDVÉGI Judit2, TAMÁS Róbert3, GAMAL E. Mohamed4

2006. OKTÓBER 18.

Lege Artis Medicinae - 2006;16(10)

BEVEZETÉS - A lép betegségeinek vezető tünete a változó mértékű splenomegalia. További tünetként fájdalom léphet fel a has bal felső kvadránsában; láz, sárgaság, vérzékenység fordulhat elő. ESETISMERTETÉS - Huszonnégy éves nőbetegünknél a képalkotó vizsgálattal nem differenciálható hasűri terime hátterében a műtét során szokatlan nagyságú epithelialis lépcystát kórisméztünk. KÖVETKEZTETÉS - Összegezzük e ritka betegség patológiai hátterét, a diagnosztikus lehetőségeket, a választandó terápiát.

AFFILIÁCIÓK

  1. Nyírô Gyula Kórház, Sebészeti Osztály
  2. Nyírô Gyula Kórház, Patológiai Osztály
  3. Magyar Honvédség Központi Honvéd Kórház, Plasztikai Sebészeti Osztály
  4. Budaörsi Egészségközpont, Sebészeti Osztály

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Gastrointestinalis stromatumor és MALT-lymphoma együttes előfordulása Helicobacter pylori-negatív betegben

KOVÁCS Ferenc, GYÖKERES Tibor, TAKÁCS Imre Géza, PADÁNYI István, FEKETE Csaba, OROSZ Zsolt, PAP Ákos

BEVEZETÉS - A nyálkahártyához kapcsolódó nyirokszövet (mucosa associated lymphoid tissue - MALT) lymphomájának és a gastrointestinalis stromatumornak az együttes megjelenése Helicobacter pylori-negatív gyomorban korábban közlésre nem került, ritka konstelláció. ESETISMERTETÉS - A szerzők egy 78 éves férfi beteg esetét mutatják be, aki felső gastrointestinalis vérzés miatt sürgősséggel került kórházi felvételre. Urgens gasztroszkópia során a gyomor középső harmadában vérző fekélyt találtak. A kontrollgasztroszkópia a gyógyult fekély helyétől proximalisan kifekélyesedett polypoid képletet igazolt, amelyet választott időpontban sebészi úton eltávolítottak. A szövettani és immunhisztokémiai vizsgálat (c-Kit-pozitív) gastrointestinalis stromatumort igazolt. Később a beteg ismét felvételre került vérhányás miatt. A gasztroszkópia több, felszínes fekélyt írt le a korábbi hely környékén, a biopszia során nyert minták kórszövettani vizsgálata MALT-lymphomát igazolt. A Helicobacter pylori-negativitást ismételt szövettani vizsgálattal, szerológiai teszttel és ureakilégzési teszttel bizonyították. KÖVETKEZTETÉS - Az ismertetett kóreset - MALTlymphoma, gastrointestinalis stromatumor és Helicobacter pylori-negativitás együttes előfordulása - eddig nem közölt irodalmi ritkaság. Megfigyelések igazolják, hogy a gyomor malignus tumorainak kialakulása is összefüggésbe hozható a Helicobacter pylori-fertőzéssel. Az eset kapcsán a szerzők tárgyalják az esetleges más közös etiológia lehetőségét e két betegség kialakulásában.

Lege Artis Medicinae

A vastagbélrák kemoprevenciója

LAKATOS Péter László

A colorectalis rák az iparilag fejlett országokban a leggyakoribb halálozással járó rosszindulatú daganatok sorában a második helyen áll. Magyarországon a vastagbélrák mortalitása az elmúlt négy évtizedben közel háromszorosára nőtt. Csökkenését többirányú diagnosztikus, kezelési és gondozási elvek következetes megvalósításától várhatjuk, amelynek fontos eleme a prevenció. Primer prevenció alatt az átlagos kockázatú egyéneknél alkalmazott diétás, gyógyszeres és az életmódra vonatkozó eljárásokat értjük, amelyek csökkentik a daganat kialakulásának a kockázatát. A szekunder prevenció a fokozott kockázatúak, illetve a rákot megelőző állapotok profilaktikus kezelését, a tercier prevenció a colorectalis carcinomából gyógyultakban az újabb tumorok kialakulásának megelőzésére alkalmazott eljárásokat jelenti. Kemoprevenciónak nevezzük a carcinogenesis folyamatának késleltetését, blokkolását vagy visszafordítását gyógyszeres (vagy diétás) módszerekkel. A jelenleg ismert kemopreventív szerek közül legfontosabbak az acetilszalicilsav és a nem szteroid gyulladásgátlók. E gyógyszerek rendszeres és hosszú távú szedése csökkenti a colorectalis adenomák és carcinomák kialakulásának veszélyét, mind az átlagos, mind a fokozott kockázatú lakosságban. Úgy tűnik, hogy a profilaktikus hatás az alkalmazott dózissal és a szedés idejével arányosan fokozódik. A szerzők az egyéb kemoprofilaktikus szerek közül a kalcium, a folsav, az ösztrogének, az antioxidánsok, illetve colitis ulcerosában az 5-aminoszalicilátok adásának eddigi tapasztalatait tárgyalják az öszszefoglaló tanulmányban. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján a vastagbélrák kemoprevenciója mint szekunder prevenció ajánlható a fokozott kockázatú egyéneknek (familiaris adenomatosus polyposis, kiterjedt colitis ulcerosa stb.). A költség, kockázat, hatékonyság összevetése alapján ma még nem ismerünk olyan szert, amely a colorectalis carcinoma elsődleges megelőzésére az átlagos kockázatú lakosságban széles körben ajánlható lenne.

Lege Artis Medicinae

A mediáció lélektana

FERENCZI Andrea

Az élő kapcsolat nem más, mint konfliktusok keletkezésének és megoldásának folyamata - összegezhetnénk egyetlen mondatban a brit szerzőpáros, Freddie Strasser és Paul Randolph: Mediáció. A konfliktusmegoldás lélektani aspektusai című, múlt év végén megjelent könyvének alapmotívumát.

Lege Artis Medicinae

A medicina hatalma és kiszolgáltatottsága

BÁNFALVI Attila

Némelyek számára a medikalizáció fogalma csak olyan tematikát nyithat meg, amelyben főként két tézist lehet felállítani és taglalni: - A medicina hatalmi ággá növi ki magát. Fő aktorai, az orvosok pedig „jogosulatlan” és olykor ártalmas fennhatóságot gyakorolnak az átlagpolgárok legszemélyesebb testi-lelki élete felett. - A medikalizáció olyan diskurzust nyit meg, amely szükségszerűen a medicina „megsemmisítő” kritikáját célozza meg, és amely az orvosok munkáját általában véve rossz színben tünteti fel; ezért a medikalizáció kifejezés használata medicina- és orvosellenességet von maga után.

Lege Artis Medicinae

Az erőszak ciklusa alkoholbetegek életében

GEREVICH József, BÁCSKAI Erika

BEVEZETÉS - Az erőszak ciklusa, vagyis amikor a fizikai bántalmazást elszenvedő gyermek felnőttkorában „visszaüt”, bántalmazza családtagjait, régóta ismert jelenség. Nem vizsgálták még, hogy ez a ciklus megfigyelhető-e az alkoholbetegek életútjában. Jelen kutatás annak a kérdésnek a megválaszolására irányult, hogy a gyermekkorban elszenvedett fizikai bántalmazás hajlamosít- e felnőttkori agresszív viselkedésre. MÓDSZEREK - A vizsgálati mintát 235, klinikailag kezelt alkoholbeteg alkotta. A vizsgálat mérőeszközei az európai addikciósúlyossági index (ASI), a Buss- és Perry- agresszió-kérdőív, valamint a Janus-kérdőív voltak. EREDMÉNYEK - A legfontosabb eredmények azt mutatták, hogy akiket szüleik fizikailag bántalmaztak gyermekkorukban, azok esetében nagyobb a valószínűsége, hogy ők is megütöttek, megvertek valakit életük során (χ2=9,79, p<0,001). A legerőszakosabb csoportban 18%- ot képviselnek a gyermekkorukban nem bántalmazottak, míg 81%-ot a bántalmazottak (χ2=13,25, p<0,001). Ha a pácienst tettleg bántalmazták, megütötték, megverték, ő is bántalmazott, megütött, megvert valakit (Pearson r=0,397). KÖVETKEZTETÉS - Az eredmények felhívják a figyelmet az agresszió kezelésének fontosságára klinikai kezelésbe került alkoholbetegeknél.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Peritonealis carcinosist utánzó kiterjedt retroperitonealis extramedullaris haematopoesis

KŐVÁRI Bence, DONKÓ Veronika, PIUKOVICS Klára

BEVEZETÉS - Az idült myeloproliferativ neoplasiák (MPN) egyik típusa a myelofibrosis, amelynek egyik jellemző következménye az extramedullaris vérképzés. Ezen jelenség általában a lépet és a májat érinti; amennyiben más szervek is érintetté válnak, nem hepatosplenicus extramedullaris vérképzésről beszélünk. Nem hepatosplenicus manifesztáció előfordulási esélyét korábbi splenectomia fokozhatja. ESETISMERTETÉS - Öt éve primer myelofibrosissal kezelt, splenectomián átesett 66 éves nő nyolc hónappal a halála előtt re­cidív ascites, hasűri teltségérzés és dyspnoe miatt került kórházi felvételre. Képalkotó vizsgálatok pancreasterületi térfoglaló fo­lyamatot írtak le, a peripancreaticus nyi­rok­csomók megnagyobbodásával. Az elő­rehaladott hasnyálmirigy-carcinomának véleményezett folyamat progrediált és a beteg elhunyt. A kórboncolás során végzett szövettani vizsgálat alapján a térfoglaló folyamat extramedullaris vérképzésnek bizonyult. KÖVETKEZTETÉSEK - Myelofibrosisban szenvedő betegek esetében újonnan jelentkező térfoglaló folyamatok esetén második primer elváltozás mellett érdemes nem he­patosplenicus extramedullaris vérképzésre is gondolni, különösképpen akkor, ha az anamnézisben lépeltávolítás is szerepel.

Lege Artis Medicinae

TNF-alfa-ellenes antitest-terápia Crohn-betegségben

LAKATOS Péter László

A Crohn-betegség krónikus gyulladásos kórkép, amely a gastrointestinalis traktus bármely területét érintheti. A betegség patogenezise csak részben ismert, különböző környezeti és egyéni (például genetikai, epithelialis, immun- és nem immun-) tényezők együttesen vezetnek a krónikus gyulladásos folyamat elindításához, amelyben egyaránt jelentős szerepe van a pro- és antiinflammatorikus citokineknek és a lamina propria T-sejtjei defektív apoptózisának. A proinflammatorikus citokinek közül Crohn-betegségben a TNF-α játssza az egyik legfontosabb szerepet. Az utóbbi években a Crohn-betegség patogenezisének pontosabb megismerése számos új, specifikus (köztük TNF-α és TNF-α-receptorellenes) biológiai szer kifejlesztéséhez vezetett. A szerzők az anti-TNF-α-kezeléssel kapcsolatos eredményeket foglalják össze.

Ideggyógyászati Szemle

Zonisamid: az elsőként választandó antiepileptikumok között fokális epilepsziában

JANSZKY József, HORVÁTH Réka, KOMOLY Sámuel

Az epilepsziás rohamok megjelenése nélkül, megelőzésképpen nem indokolt krónikus antiepileptikum-kezelés beállítása. Más a helyzet, ha a betegnek már lezajlott élete első spontán epilepsziás rohama. Ilyenkor az epileptogén potenciálokat mutató EEG, fokális neurológiai jelek és a képalkotó vizsgálatokkal is kimutatható epileptogén laesio jelentősen megnöveli a második roham kockázatát. Kockázati tényezők nélkül egyetlen spontán epilepsziás roham után a második roham valószínűsége 30% körül van, míg a rizikófaktorok jelenléte esetén (például poststroke-, poszttraumás, postencephalitises betegek első rohama után) ez elérheti akár a 70%-ot is. Éppen ezért a Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga (ILAE) kimondta, hogy az epilepsziabetegség akkor is megállapítható, ha az első epilepsziás roham után a roham ismétlődésének tartósan nagy a veszélye. Ez a definíció megengedi, hogy egyetlen spontán (tehát nem provokált) roham után is (de nem roham nélkül!), indokolt esetben tartós antiepileptikus védelmet kezdjünk el. „A” evidenciaszinttel négy antiepileptikum tartható elsőnek választandónak: carbamazepin, phenytoin, levetiracetam és a zonisamid. Tanulmányunkban elsősorban a zonisamidra fokuszálunk. Mivel a zonisamidot elég napi egy alkalommal bevenni, ezért ideális gyógyszer lehet a compliance megtartásában, illetve olyan betegeknél, akinél jelentős a hiányos együttműködés veszélye (például tinédzserek, fiatal felnőttek). A viszonylag alacsony interakció-készség miatt a zonisamid biztonságos és hatékony az időskori epilepszia kezelésében. Testsúlycsökkentő hatása miatt ideális választás obesitassal szövődött epilepsziában.

Lege Artis Medicinae

A gyulladásos bélbetegségek genetikája

LAKATOS Péter László

A gyulladásos bélbetegségek kialakulásában különböző környezeti tényezők és faktorok (genetikai, epithelialis, immunmechanizmusok és nem immuntényezők) egyaránt szerepet játszanak. A patogenezisben fontos a genetikai tényezők szerepe, a betegség ismereteink szerint poligénes természetű. Úgy tűnik, hogy egyes gének általában a gyulladásos bélbetegségekre való fogékonyságot hordozzák, mások ezen belül a colitis ulcerosára vagy a Crohn-betegségre való hajlamot, illetve a betegség fenotípusát (enyhe vagy súlyos, agresszív, lokalizált vagy kiterjedt stb.) befolyásolják. Ebben az összefoglaló közleményben az elmúlt néhány év genetikai újdonságait foglaljuk öszsze: a gyulladásos bélbetegségekkel kapcsolatba hozható megismert új kromoszómarészleteket, a NOD2/CARD15, az SLC22A4/A5, illetve a DLG5 szerepét. A genetikai ismeretanyag bővülése egyelőre elsősorban a patogenezis jobb megértését segíti, ez alapul szolgálhat új terápiás támadáspontú gyógyszerek kifejlesztésében. A jövőben elképzelhető, hogy szerepe lesz a diagnózis pontosításában, a betegség lefolyásának pontosabb előrejelzésében.