Részletes keresés

Hypertonia és Nephrologia

2021. FEBRUÁR 24.

A magasvérnyomás-betegség előfordulása és kezelése frissen diagnosztizált familiáris hypercholesterinaemiás betegekben

NÁDRÓ Bíborka, DIÓSZEGI Ágnes, KOVÁCS Beáta, PARAGH György, PÁLL Dénes, HARANGI Mariann

A familiáris hypercholesterinaemia (FH) a koleszterinanyagcsere veleszületett zavarával járó kórkép, amelyet jelentősen emelkedett összkoleszterinszint (TC) és low density lipoprotein koleszterinszint (LDL-C), ennek következtében a szív- és érrendszeri betegségek korai megjelenése jellemez. A magas vérnyomás előfordulási gyakorisága FH-s betegekben nem tisztázott, de jelenléte független kockázati tényezője a cardiovascularis betegség kialakulásának. Megfelelő terápiája ezért kiemelt fontosságú ebben a nagy kockázatú betegcsoportban. Célul tűztük ki 86, szakrendelésünkön először megjelent, frissen diagnosztizált, lipidcsökkentő kezelésben még nem részesülő heterozigóta FH-s beteg (27 férfi, 59 nő, átlagéletkoruk 53,6±13,4 év) esetén a lipidszintek, valamint a dokumentáció alapján a magas vérnyomás előfordulásának és kezelésének értékelését. Az FH diagnózisát a Dutch Lipid Network kritériumrendszer alkalmazásával állítottuk fel. A betegek átlagos TC-szintje 8,49±1,7 mmol/l, átlagos LDL-C-szintje 6,11±1,5 mmol/l, átlagos high density lipoprotein koleszterin (HDL-C) szintje 1,62±0,5 mmol/l, míg a lipoprotein-(a)-szint mediánja 301 mg/l volt. Mindössze 33 beteg esetén diagnosztizáltak korábban magas vérnyomást (38,4%). Béta-blokkolót 23, ACE-gátlót 13, ARB-t 12, kalciumcsatorna-blokkolót 9, HCT-t 11 beteg kapott. 11 beteg részesült monoterápiában, 10 beteg kettős, 11 beteg hármas, míg 1 beteg négyes kombinált kezelést kapott. Az eredmények alapján a magasvérnyomás-betegség ebben a betegcsoportban valószínűleg aluldiagnosztizált, a javasolt kezelés pedig sem az alkalmazott szer típusát, sem annak módját tekintve nem felelt meg az aktuális terápiás irányelveknek. A magasvérnyomás-betegség szűrése és korszerű kezelése, tekintettel az FH esetén kialakuló korai érelmeszesedésre, jóval nagyobb figyelmet érdemel ebben a kiemelt kockázatú betegcsoportban.

HUN 2021;25(01)

Trombózismenedzsment

2020. DECEMBER 26.

Gastrointestinalis vérzés és colorectalis daganatok kockázata pitvarfibrillációban szenvedő, véralvadásgátló kezelésben részesülő betegeknél

Eredeti közlemény: Gastrointestinal bleeding and the risk of colorectal cancer in anticoagulated patients with atrial fibrillation Rasmussen PV, Dalgaard F, Gislason GH, Brandes A, Johnsen SP, Grove EL, Torp-Pedersen C, Dybro L, Harboe L, Münster AB, Pedersen L, Blanche P, Pallisgaard JL, Hansen ML. Eur Heart J 2020 Feb 7;ehz964.

HUN

Klinikai Onkológia

2020. AUGUSZTUS 28.

A fej-nyaki daganatok komplex kezelése – áttekintés

DÁNOS Kornél, TAMÁS László

A fej-nyaki laphámsejtes daganatok (head and neck squamous cell carcinoma – HNSCC) kezelése rendkívül komplex feladat, amely megkívánja a fej-nyak sebész, sugárterápiás szakember és klinikai onkológus szoros együttműködését. Elsődleges célnak a jó tumorkontrollt kell tekintenünk, de a terápia megválasztásánál szem előtt kell tartanunk az onkológiai radikalitás mellett az elfogadható életminőséget, ismervén, hogy a legtöbb lokális terápia nagyban befolyásolja a betegek légzés-, nyelés- és/vagy beszédfunkcióját. A megfelelő diagnosztikus vizsgálatok alapján a betegséget besorolhatjuk korai stádiumba, lokálisan/regionálisan előrehaladott stádiumba, illetve távoli áttétes és/vagy kiújult stádiumba. Kategóriánként eltérő terápiás modalitások jönnek szóba, amelyeket tovább bonyolít a primer tumor, az áttétek elhelyezkedése, a beteg állapota, társbetegségei, a daganat biológiai viselkedése. Jelen áttekintő közleményben a szerzők összefoglalják a fej-nyaki laphámrákok terápiájának alapelveit.

HUN 2020;7(3)

Klinikai Onkológia

2020. AUGUSZTUS 28.

A másodlagos májáttét eltávolításának indikációja – új terápiás megközelítések

LUKOVICH Péter, PŐCZE Balázs

A májsebészetben jelentős fejlődés volt megfi gyelhető az utóbbi évtizedekben: a műtét mortalitása rendkívüli mértékben csökkent, és az új technikák alkalmazásával a korábban technikailag nem műthető esetek váltak operálhatóvá. A máj a daganatok áttéteinek leggyakoribb helye, így a modernizáció a metasztázisok sebészetében is változásokat hozott. A műtéti mortalitás jelentős csökkenésével olyan szervek esetében is felmerült a májáttétek eltávolításának lehetősége, amelyeknél korábban nem tartottak műtétet indokoltnak (gyomor, pancreas). Az új technikák (laparoszkópia, portaembolisatio) alkalmazása óta eltelt idő alatt megjelent tanulmányok már lehetőséget adnak arra, hogy felmérjük onkológiai szempontból is az eredményeket. A laparoszkópos technika már nemcsak a primer tumorok, hanem a májáttétek kezelésében is teret nyert: a rövid és hosszú távú hatások, illetve az onkológiai eredmények szintén megfelelnek a nyitott műtétekének. Bár erre nagy esetszámú közlések nincsenek, a colorectalis daganatok szimultán májáttéteinek egy ülésben végzett reszekciójának növekedése várható a laparoszkópos technika alkalmazásától. A kiterjedt májáttétek esetében az érreszekcióval végzett májműtétek, elégtelen posztoperatív residualis májfunkció miatt végzett portaocclusio után végzett májreszekciókkal is jobb eredmény érhető el, mint az onkológiai kezeléssel. A májáttétek esetében az onkológus és a sebész közös döntése szükséges a megfelelő terápiás terv felállításához.

HUN 2020;7(3)

Járványügy

2020. MÁJUS 05.

A COVID-19 epidemiológiája és terjedése Kína Sencsen tartományában 391 igazoltan fertőzött és 1286 közvetlen kontakteset retrospektív kohorsz-vizsgálata alapján

A Lancet tudományos folyóiratban megjelent közlemény a kínai Vuhan városban (Sencsen tartomány) a járvány legkorábbi időszakában összegyűjtött adatokat dolgozta fel. A szemlézőnek nem célja a tanulmány összes adatsorának részletes bemutatása és külön-külön értelmezése, sokkal inkább a munka következtetéseit szándékozik röviden összefoglalni.

HUN

Klinikai Onkológia

2020. ÁPRILIS 30.

A hepatocellularis carcinoma immunterápiája

DEMETER Gyula

A HCC szisztémás kezelésében a szorafenib magánya csaknem tíz éven át tartott. Az utóbbi két-három évben számos újabb molekula igazolta hatékonyságát fázis III klinikai vizsgálatban. Az immunterápiák közül az immunellenőrzőpontgátló-vizsgálatok is sikerrel begyűrűztek a HCC szisztémás kezelésébe. A nivolumabot és pembrolizumabot az NCCN és ESMO klinikai útmutatók már másodvonalban ajánlják fázis II vizsgálatok eredményei alapján. Egy fázis III vizsgálatban a nivolumab első vonalban ugyan jobbnak bizonyult a szorafenibnél, de a különbség nem szignifikáns és további elemzések még folyamatban vannak. (Ha ez egy non-inferiority vizsgálat lett volna, úgy a lenvatinibhez hasonlóan lehetne még egy első vonalas lehetőségünk.) Az atezolizumab/bevacizumab kombinációja viszont sokkal jobbnak ígérkezik a szorafenibnél egy folyamatban lévő fázis III klinikai vizsgálat elsődleges elemzése alapján, amely miatt az NCCN-útmutató első vonalban javasolja. Számos egyéb immunellenőrzőpontgátló-vizsgálat van még folyamatban monoterápiában vagy kombinációban egyéb molekulákkal.

HUN 2020;7(2)

Klinikai Onkológia

2020. ÁPRILIS 30.

Daganattúlélők nőihormon-pótló kezelése – Irodalmi áttekintés

DELI Tamás, OROSZ Mónika, JAKAB Attila

Az onkológia gyors fejlődése az onkológiai betegek mind hosszabb túléléséhez vezet. Közülük egyre többen érik el a természetes menopauzát, vagy onkoterápiájuk mellékhatásaként idő előtt tapasztalják a gonadalis funkciók megszűnését, vazomotoros tünetekkel és hosszú távú negatív cardiovascularis és csontrendszerre gyakorolt hatásokkal. Egyre növekvő számban kérnek ilyen betegek endokrinológiai segítséget hormonpótló terápia (HRT) formájában. A WHI (Women’s Health Initiative) tanulmány eredményeinek téves értelmezése irracionális félelemhez vezetett a nőihormon-pótlás tekintetében mind a betegek, mind az orvosok körében. Számos orvos számára logikus és biztonságos következtetésnek tűnik a HRT elkerülése, feltételezve, hogy ez a hozzáállás biztosan nem okoz kárt, míg az ösztrogén önmagában vagy gesztagénekkel történő alkalmazása onkológiai és thrombemboliás kockázatokat hordoz, szövődmények esetén pedig peres eljárásokhoz is vezethet. Ugyanakkor már a WHI-tanulmány eredményei előtt is ismert volt, hogy a korai menopauza és hypogonadismus a skeletalis és a cardiovascularis hatások révén évekkel csökkenti a nők várható élettartamát, és ez a negatív hatás korrelál a hypoestrogenaemiás időszak hosszával. HRT-ről való döntés esetén ezeket a pró és kontra érveket kell mérlegelni úgy, hogy a HRT onkológiai kockázatát rendkívül nehéz objektíven felbecsülni. Összefoglaló tanulmányunkban áttekintjük a témával kapcsolatos legfrissebb evidenciákat az in vitro kísérletektől a klinikai vizsgálatokig, mind nőgyógyászati, mind nem nőgyógyászati daganatok túlélőinek vonatkozásában. Ez alapján a következő csoportokat határoztuk meg: a „HRT előnyös” (például I-es típusú endometriumcarcinoma, méhnyak-adenocarcinoma, malignus hematológiai betegségek, lokális melanoma malignum, colorectalis carcinoma, hepatocellularis carcinoma); a „HRT neutrális” (például BRCA 1/2 mutációt hordozóknál tumoros megbetegedés nélkül, II-es típusú endometriumcarcinoma, méhcarcinosarcoma és adenosarcoma, egyes ovariumtumorok, méhnyak-, hüvelyi és vulvalaphámrák, prolactinoma, veserák, hasnyálmirigyrák, pajzsmirigyrák); a „HRT relatíve ellenjavallt” különféle okok miatt (például leiomyosarcoma, bizonyos petefészekrákok, agydaganatok, előrehaladott metasztatikus malignus melanoma, tüdőrák, gyomorrák, húgyhólyagrák esetén); a „HRT kedvezőtlen hatású, ezért ellenjavallt” (például emlőrák, endometrium-, stromasarcoma, meningioma, glioma, hormonreceptor-pozitív gyomor- és hólyagrák).

HUN 2020;7(2)

Járványügy

2020. ÁPRILIS 29.

Antitest alapú tesztek a COVID-19 betegség diagnózisára - ígéretek és veszélyek

Március végén a koronavírus-betegség (COVID-19) kellős közepén Colorado állam San Miguel megyéjében a lakók vérvételre várva, a két méter távolságot betartva türelmesen álltak sorban a Telluride iskola tornaterménél. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy kialakult-e szervezetükben az immunválasz a vírussal szemben. Ez volt az Egyesült Államok első közösségi szintű tesztelési kampánya, melyben mintegy 8000 lakos szűrését végezték el két hét leforgása alatt.

HUN

Klinikai Onkológia

2020. FEBRUÁR 28.

A kezelések sorrendje áttétes colorectalis rákban

MODEST D. P., PANT S., SARTORE-BIANCHI A.

Az áttétes colorectalis rák (mCRC) a legtöbb esetben gyógyíthatatlan állapot, de a beteg élettartama a korszerű kemoterápiás és célzott gyógyszeres kezelésekkel meghosszabbítható. Ugyanakkor nem teljesen tisztázott, hogy ezeket a gyógyszereket a kezelés különböző vonalaiban milyen optimális sorrendben kellene használni. A tanulmányban számba veszik a jelenleg rendelkezésre álló kezeléseket és az optimális kezelési sorrendet az mCRC első, második és harmadik választású ellátása során, de érintik a kezelési sorrendet és a kezelések átértékelését befolyásoló biológiai aspektusokat is. A hatásos első vonalú kezelés kulcsszerepet játszik a betegség végső kimenetelének alakulásában, ezért a különböző klinikai faktorok és biológiai markerek – mint a RAS és a BRAF – ismeretében kell azt megválasztani. A második vonalban alkalmazandó kezelés az első vonalban adott szisztémás kezeléstől függ. A legtöbb betegnél antiangiogén kezelések (például bevacizumab, ramucirumab és afl ibercept) bevezetése is indokolt, míg az epidermalis növekedési faktor receptor (EGFR-) gátlás alkalmazása a második vonalban nem hosszabbítja meg az élettartamot. Harmadik vonalban nagyon fontos a molekuláris profil ismerete, a vad típusú RAS-t mutató daganatos betegeknél EGFR-gátlókat (cetuximab vagy panitumumab) tartalmazó regorafenib és trifl uridin/tipiracil kezelést alkalmaznak. A pembrolizumabbal vagy nivolumabbal ± ipilimumabbal végzett immunkezelést szükséges megfontolni a magas mikroszatellita-instabilitást mutató betegségben. A HER2/neu amplifikációt megcélzó kezelések sikeresek lehetnek az ilyen abnormitást mutató colorectalis tumoros esetekben. A kezelések sorrendjének eldöntését tovább bonyolítják a kezeléseknek a daganatos progresszió eltérő jellege miatt szükségessé vált megszakításai vagy beszűkítései. Jelenleg is vizsgálják mCRC-s betegeken a kezelések optimális sorrendjét és azok optimális ütemezését. A molekuláris profilok megismerésével új targeteket lehet kijelölni, ráadásul egyre jobban kezdjük megérteni a daganatoknak a gyógyszerhatások alatt bekövetkező folyamatait, amelyek végül befolyásolhatják a kezelési sorrendet is.

HUN 2020;7(1)

Klinikai Onkológia

2019. DECEMBER 30.

A cholangiocellularis carcinoma gyógyszeres kezelése

ANDRÁS Csilla, ÁRKOSY Péter

Az epeúti tumorok ritka daganatok, rossz prognózissal. Sok beteget előrehaladott stádiumban fedeznek fel, amikor műtét már nem jön szóba. Amennyiben műtétet végeznek is nagy a kiújulás rizikója, emiatt szükség van műtét után utókezelésre. Standard adjuváns kezelés a BILCAP study eredményei alapján a kapecitabin terápia, amely a túlélési mutatókat nagymértékben javította. A metasztatikus vagy előrehaladott stádiumú betegeknél első vonalban a standard terápia még mindig a gemcitabin és ciszplatin kombináció, van japán adat egyenértékű gemcitabin + S1-re is. A gemcitabin + ciszplatin kezelés utáni progresszió esetére 2019-ig nem volt evidencián alapuló kezelés, az ABC-O6 vizsgálat eredménye alapján az mFOLFOX protokoll javasolható most már. MSI-H/dMMR betegekben immunterápiát kell alkalmazni. A molekuláris célpontokra ható kezelések egyre inkább előtérbe kerülnek, az FGFR és IDH új targetek cholangiocellularis tumorokban, a kezdeti vizsgálati eredmények ígéretesek. A személyre szabott terápia molekuláris profi l alapján tekinthető a jövő útjának.

HUN 2019;6(04)