Klinikai Onkológia

A kezelések sorrendje áttétes colorectalis rákban

MODEST D. P.1, PANT S.2, SARTORE-BIANCHI A.3

2020. FEBRUÁR 28.

Klinikai Onkológia - 2020;7(01)

Az áttétes colorectalis rák (mCRC) a legtöbb esetben gyógyíthatatlan állapot, de a beteg élettartama a korszerű kemoterápiás és célzott gyógyszeres kezelésekkel meghosszabbítható. Ugyanakkor nem teljesen tisztázott, hogy ezeket a gyógyszereket a kezelés különböző vonalaiban milyen optimális sorrendben kellene használni. A tanulmányban számba veszik a jelenleg rendelkezésre álló kezeléseket és az optimális kezelési sorrendet az mCRC első, második és harmadik választású ellátása során, de érintik a kezelési sorrendet és a kezelések átértékelését befolyásoló biológiai aspektusokat is. A hatásos első vonalú kezelés kulcsszerepet játszik a betegség végső kimenetelének alakulásában, ezért a különböző klinikai faktorok és biológiai markerek – mint a RAS és a BRAF – ismeretében kell azt megválasztani. A második vonalban alkalmazandó kezelés az első vonalban adott szisztémás kezeléstől függ. A legtöbb betegnél antiangiogén kezelések (például bevacizumab, ramucirumab és afl ibercept) bevezetése is indokolt, míg az epidermalis növekedési faktor receptor (EGFR-) gátlás alkalmazása a második vonalban nem hosszabbítja meg az élettartamot. Harmadik vonalban nagyon fontos a molekuláris profi l ismerete, a vad típusú RAS-t mutató daganatos betegeknél EGFR-gátlókat (cetuximab vagy panitumumab) tartalmazó regorafenib és trifl uridin/tipiracil kezelést alkalmaznak. A pembrolizumabbal vagy nivolumabbal ± ipilimumabbal végzett immunkezelést szükséges megfontolni a magas mikroszatellita-instabilitást mutató betegségben. A HER2/neu amplifi kációt megcélzó kezelések sikeresek lehetnek az ilyen abnormitást mutató colorectalis tumoros esetekben. A kezelések sorrendjének eldöntését tovább bonyolítják a kezeléseknek a daganatos progresszió eltérő jellege miatt szükségessé vált megszakításai vagy beszűkítései. Jelenleg is vizsgálják mCRC-s betegeken a kezelések optimális sorrendjét és azok optimális ütemezését. A molekuláris profi lok megismerésével új targeteket lehet kijelölni, ráadásul egyre jobban kezdjük megérteni a daganatoknak a gyógyszerhatások alatt bekövetkező folyamatait, amelyek végül befolyásolhatják a kezelési sorrendet is.

AFFILIÁCIÓK

  1. Department of Medicine III, University Hospital, LMU Munich, Germany
  2. Department of Investigational Cancer Therapeutics, The University of Texas M.D. Anderson Cancer Center, Houston, TX, USA
  3. Niguarda Cancer Center, Grande Ospedale Metropolitano Niguarda; Department of Oncology and Hemato-Oncology, University of Milano, Milan, Italy

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Klinikai Onkológia

A lokalisan előrehaladott es a metasztatikus gyomorrak kezelese

SIPŐCZ István

A gyomorrák kezelésében az utóbbi időben ugyan jelentős előrelépés történt, de a túlélési eredmények még mindig meglehetősen szerények. Az összefoglaló közlemény célja áttekinteni a lokálisan előrehaladott és a metasztatikus gyomorrák kezelésének történetét és bemutatni a jelenlegi kezelési standardokat. Kiemelten foglalkozik a perioperatív kezelésben a közelmúltban bekövetkezett változásokkal, csakúgy, mint az áttétes betegek kezelésének átalakulásával. Részletesen elemzésre kerül a palliatív kemoterápiák többvonalbeli használata, és az elérhető célzott kezelések helye az áttétes daganatokban. Az immunellenőrzőpont- gátlók egyre szélesebb körben történő alkalmazásai és jövőbeni felhasználási lehetőségei is tárgyalásra kerülnek. A gyomorrák molekuláris altípusairól mint a terápiaválasztás lehetséges indikátorairól is szó esik. Végül pedig olyan terápiás javaslatokat kíván adni, ami

Klinikai Onkológia

Húgyhólyagdaganat neoadjuváns és palliatív gyógyszeres ellátása

MARÁZ Anikó

Az izominvazív, lokális hólyagtumoros betegek túlélése kedvezőbb, ha a cystectomiát neoadjuváns vagy adjuváns platinatartalmú kemoterápia egészíti ki. A neoadjuváns ciszplatinbázisú kemoterápia hatására, metaanalízisek alapján, 5-16%-os ötéves túlélési benefi t érhető el. A neoadjuváns kemoterápiára jól reagáló betegeknél (patológiai komplett remisszió aránya 12-50%) még kedvezőbb a kimenetel. A cystectomia három hónapon túli késlekedésének nincs kedvezőtlen hatása a túlélésre, ha a műtét előtt kemoterápia történik. Az adjuváns fázis III vizsgálatok és metaanalízisek eredményei kevésbé egyértelműek, de összességükben kedvező trend észlelhető a kemoterápia hatására a túlélésben, különösen pT 3/4 és/ vagy N+ (valamint high grade vagy margin pozitív) esetekben. A platinabázisú kemoterápiás kezelés utáni progresszió esetén másod- és többed-, valamint ciszplatinra alkalmatlan betegeknél PD-L1-expresszió esetén első vonalban is alkalmazható immunterápia hatására a betegek túlélésének és a tumorválasz időtartamának eredményei igen biztatóak, hatékonyabbnak látszanak az adott stádiumokban eddig alkalmazott kemoterápiás szerek publikált adatainál. A legújabb irányokban az immunterápia neoadjuváns, adjuváns, valamint kemoterápiával kombinált alkalmazása is klinikai vizsgálatok értékelése alatt áll, amelyek korai adatai kiemelkedően perspektivikusnak tűnnek.

Klinikai Onkológia

Petefészekrákban szenvedő betegek nem sebészi kezelése

PIKÓ Béla, LACZÓ Ibolya,, MARIK László

A petefészekrákban szenvedő betegek kezelésében alapvető a kellően radikális műtét, amely az egyéb módszerek eredményességét is meghatározza. Az ezt követően, egy ülésben végzett hyperthermiás intraperitonealis kemoterápia 40,5–42,5 Celsius-fokos citosztatikus oldat perfúziójával történik. A szisztémás kezelések megválasztásában a hat hónapos progressziómentesség a mérföldkő, ezentúl platinaszenzitív, ezen belül -refrakter vagy -rezisztens betegségről van szó. A citosztatikus kezelés fejlődése az alkilálószerektől a platinaszármazékokon át a paklitaxel alkalmazásáig terjed, különféle kombinációkkal, egyre jobb eredményekkel és mind kevesebb mellékhatással. A célzott terápiában az érújdonképződés-gátlók (főleg a bevacizumab) és a DNS-hibák javítását megakadályozó, PARP-gátlók a legjelentősebbek; ez utóbbiak esetében általában a platinaérzékenység feltétel, míg a BRCA-mutáció már nem mindig követelmény. Az utóbbi időben az immunterápiával kapcsolatban is ígéretes vizsgálatok folynak. A hormonkezelés fő előnye a jó tolerálhatóság. A gyógyszerek alkalmazásának sikerei mellett visszaszorulni látszik a sugárterápia, pedig a teljes peritonealis felszín ellátása – különösen a korszerű besugárzási technikák alkalmazása mellett – a kemoterápia alternatívája lehet, a palliatív irradiáció pedig a tünetek csökkentése mellett a gyógyszermentes időszakot is megnyújthatja, s a kombinálás lehetőségei további távlatokat nyitnak meg.

Klinikai Onkológia

A gyulladás szerepe a daganatok kialakulásában

KOPPER László, TÍMÁR József

A krónikus gyulladás (például pancreatitis, colitis, bronchitis) számos daganatféleség esetében a karcinogenezis fontos előmozdítója és a keletkező genetikai hibák egyik okozója is, az ismert karcinogének mellett. Az érintett szövetek hámjának folyamatos regenerációja mellett a krónikus gyulladás olyan intra- és extracelluláris környezetet teremt, amely kedvez a malignus transzformációnak és blokkolja az esetleges immunválasz kialakulását is. Legújabb ismereteink szerint a szolid daganatok maguk is intenzív krónikus gyulladást generálnak teljesen függetlenül attól, hogy magának a daganatnak a kialakulásában ez a folyamat szerepet játszott-e. Ennek kiváltó okai a daganatos necrosis és a daganatszövet által termelt gyulladásos citokinek. A daganatindukált gyulladásos reakció blokkolja a daganat elleni hatékony immunválaszt, és egyes elemeinek monitorozása a daganatos progresszió klinikai markere lehet.

Klinikai Onkológia

Daganatos betegeket támogató online lehetőségek és kihívások

B. PAPP László

Az onkológiai ellátás online támogatása növelheti a betegek adherenciáját, ezáltal hozzájárulhat a kezelés eredményességéhez, az életminőség és az orvos-beteg kommunikáció javításához, a betegség feletti kontroll érzésének növeléséhez is. Az online támogatás révén a betegek és családtagjaik információkat kaphatnak arról, mit tehetnek önmaguk az állapotjavulásuk érdekében, hogyan ismerhetik fel a mellékhatások és szövődmények alarmírozó tüneteit, milyen életmódbeli változásokat érdemes követniük, hogyan csökkenthetik a distressz mértékét. A pozitív hatások sok esetben valószínűsíthetők, de a témában megjelenő beszámolók igen jelentős része nem elégíti ki az evidenciákra vonatkozó követelményeket. Az onkológiai ellátás internetes támogatása számos lehetőséget rejt, ám tovább növelheti az esélyegyenlőtlenséget: a tudatos, az egészségműveltség magasabb szintjén lévő – rendszerint iskolázottabb, jobb anyagi körülmények között élő – betegek többet profi tálhatnak belőle, míg a digitális szakadék mélyén lévők hátrányát növelheti. A hazai internetes lefedettség és elérés technológiailag lehetővé teszi a szélesebb körű online támogatást, ám a hatékonyságnak akadálya lehet a humán készségek hiányossága. Kihívás olyan platformokat kialakítani, amelyek a lehető legszélesebb körben használhatók, azaz érthetők az alacsonyabb iskolázottságú betegek és hozzátartozók számára, de kielégítőek a magasabb elvárásokat támasztó betegek és családtagjaik részére is.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Klinikai Onkológia

Áttetes colorectalis daganatos betegek Masodvonalbeli kezelest kovető tovabbi kezelese: Szisztematikus attekintes

D. Arnold, G. W. Prager, A. Quintela, A. Stein, S. Moreno Vera, J. Taieb

Háttér: Az áttétes colorectalis daganatos (mCRC) betegek másodikvonalbeli kezelése utáni optimális kemoterápiás kezelés kérdése még nem tisztázott. Anyag és módszer: A szerzők szisztematikusan kikeresték a Cochrane Database of Systematic Reviews-ban, az EMBASEben és a Medline-ban 2002. január és 2017. május között a témában megjelent publikációkat, valamint átnézték a 2014. január és 2017. június között tartott kongresszusok adatbázisait. A hatásosság, a biztonságosság és a betegek beszámolói alapján válogatták ki a monoterápiákat és kombinált kezeléseket, tekintet nélkül arra, hogy az mCRC betegség második vonalbeli kezelés utáni kezelése milyen dózisokkal és hány ciklusban történt. A tanulmányokat azok kialakítása és minősége szerint választották ki, és az adatokat minőségük szerint összesítve kísérelték meg a különböző kezeléseknek a teljes túlélésre és az egyéb, daganatos megbetegedésekkel összefüggő jellemzőkre gyakorolt hatását megérteni. Eredmények: A kutatás során 938 tanulmányt találtak a témában, amelyek közül 68 volt alkalmas minőségi összesítésre. Csak elég korlátozott bizonyítékokat találtak a kemoterápia, a célzott terápia vagy mindkettő újraindítására (a rechallenge-re). A trifl uridin/tipiracil (TAS-102 néven is ismert) kombináció, illetve a regorafenib kezelés a placebóhoz képest hosszabb teljes túléléssel járt előzetesen konvencionális kemoterápiával, vagy célzott terápiával kezelt betegeknél. Ugyanakkor ezen kezelések hatásossága között nem lehetett különbséget igazolni. Ilyen helyzetben a megfelelő kezelés kiválasztásához a betegek elvárásait és az életminőséget is fi gyelembe kell venni. Következtetések: Ezek a megfi gyelések alátámasztják másodikvonalbeli kezelésekre nem reagáló mCRC-ben az olyan törzskönyvezett kezelések használatát, mint a trifl uridin/tipiracil vagy a regorafenib.

Ideggyógyászati Szemle

Új lehetőség az agyi áttétek sugárkezelésében: együttesen alkalmazott teljeskoponya-besugárzás és integrált sztereotaxiás sugársebészeti ellátás

KALINCSÁK Judit, LÁSZLÓ Zoltán, SEBESTYÉN Zsolt, KOVÁCS Péter, HORVÁTH Zsolt, DÓCZI Tamás, MAGNEL László

Háttér és célkitûzések – A központi idegrendszeri (KIR) daganatok kezelése mindig sajátos szereppel bírt, számtalan sugárterápiás technológiai újítás, mint például a precíziós betegrögzítés, a non-koplanáris mezőelrendezés, a konformalitás, az ívbesugárzás, a fokuszáltan magas dózisok kiszolgáltatása, azaz a sugársebészet, a képfúzió-besugárzás tervezésbe vonása, vagy a re-irradiáció az agydaganatok gyógyítása során került elsők között a klinikai gyakorlatba. Módszerek és beteganyag – A Pécsi Tudományegyetemen két éve indult el a klinikai üzemmód egy korszerû multifunkcionális besugárzó készülékkel, a Novalis TX rendszerrel. A „real-time” 3D képvezérlés, a dinamikus ívbesugárzás, az ultrakonformalitás további fejlődési lehetőséget biztosítanak a KIR tumorok gyógyításánál is. Ilyen előrelépés lehet az agyi áttétek kezelése kapcsán alkalmazható szimultán teljeskoponya-besugárzás és frakcionált sztereotaxiás „sugársebészeti” vagy „integrált boost” ellátás, mely eljárás nemcsak szoliter vagy oligo-, hanem nagyobb számú (4–9) metasztázis és nem típusosan sugárérzé-keny szövettanú alapbetegség esetén is lehet az optimális kezelési forma. Ezt a módszert négy klinikai eset kapcsán mutatjuk be. Eredmények – A kezelést minden esetben komplettálni tudtuk, a másfél–három hetes terápiás időszak, illetve önmagában a néhány perces kezelések a betegeinknek megterhelést nem jelentettek. Három esetben látványos klinikai állapotjavulás mutatkozott, a képalkotó kontrollvizsgálatok remissziót, illetve stabil betegséget jeleztek. Következtetések – Első tapasztalataink szerint az eljárás könnyen reprodukálható, biztonságos és eddig reménytelennek tartott kórállapotok esetén is biztosíthatunk definitív dózisú ellátást betegeinknek.

Klinikai Onkológia

A mikrobiom szerepe a daganatos betegségek kialakulásában és kezelésében

SCHWAB Richárd, BACSUR Emese, TORDAI Attila, PETÁK István

A mikrobiom gyulladásos és daganatos megbetegedések kialakulásában, illetve progreszsziójában játszott kóroki szerepére vonatkozó kísérletes adatok évek óta gyűlnek. Ezek közül fontos mérföldkő volt az a megfi gyelés, hogy az APC-mutáns egerekben steril körülmények között nem alakul ki a familiáris adenomatosus polyposis (FAP) típusú vastagbélrák. Ugyanebben a kísérletes modellben igazolni lehetett az Enterobacteriaceae és Fusobacteriaceae baktériumcsaládok közvetlen kóroki szerepét. Ismert a kemoterápia toxikus hatása a bélfl órára, ugyanakkor ma már az is felmerül, hogy ez a korábban csupán mellékhatásnak tartott jelenség része a daganatellenes hatásnak, különösen az adjuváns kezelések esetében. A személyre szabott onkológiai prevenció és terápia területén biztosra vehető, hogy a mikrobiom állapotának, mintázatának ismerete és célzott módosítása fokozatosan a terápiás eszköztár részévé válik. Már ma rendelkezésre állnak a mikrobiom molekuláris diagnosztikájának az első reprodukálható módszerei. Nagyszámú klinikai vizsgálat mellett egyre inkább a molekuláris patomechanizmussal kapcsolatos új ismeretekre és a „real-world” klinikai tapasztalatokra támaszkodhatunk a mikrobiom klinikai interpretációjakor. A jelen áttekintés a rutin klinikai gyakorlat szempontjából összegzi a terület kutatási eredményeit és ennek transzlációs lehetőségeit.

Klinikai Onkológia

Új lehetőségek a tüdőrák kezelésében

SZONDY Klára, BOGOS Krisztina

Az utóbbi években az onkológia területén hatalmas kutatás folyik és ennek eredményeként lényegesen hosszabb túlélést láthatunk az orvoslás ezen területén. A tüdőrák, ha nem is vált gyógyítható betegséggé, kezd a krónikus betegségek családjába tartozni. Mind a sebészeti bravúrok, mind a sztereotaxiás radioterápia és a gyógyszeres kezelésben bekövetkezett változások eredményeként ma már az áttétes tüdődaganatos betegcsoportban sem ritka az ötéves túlélés, relatíve hosszú progresszióig eltelt idő mellett. Nagy túlélési előnyt jelentett a korábbi, harmadik generációs citotoxikus kombinációk után a hozzáadott, érnövekedés- gátló (VEGF-gátló) maintenance kezelés vagy a folyamatos pemetrexed citotoxikus kemoterápia. Az első igazi áttörést, a hosszú progressziómentes túlélést a célzott kezelés hozta, amely ismert driver mutációk mellett bizonyult hatékonynak. A másik nagy eredményt, különösen az éveken át „mostoha” laphámsejtes karcinómánál, az immunterápia, az immunellenőrző pontok gátlása jelentette, amelynek hatékonysága adenocarcinomában is igazolódott. Számos kutatás folyik az immunterápia adjuváns, neoadjuváns, valamint kombinált alkalmazásával (akár sugárterápiával, akár citotoxikus kemoterápiával kombinálva).