Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1970. ÁPRILIS 01.

HELYREIGAZÍTÁS

Az Ideggyógyászati Szemle 1969. 10-12. számában megjelent „Elektromyographiával controllált relaxatio, és Nivalin decurarisatio" című közleményben a 485. oldalon sajnálatos értelemzavaró hiba fordul elő, a következő mondatban: A nem-depolarisáló izomrelaxánsok mind gátolják a cholinesterase enzimet, ezáltal lehetővé teszik az acety lcholin molekulák felgyülemlését és javítják az inger áttevődését a neuromuscularis véglemezen. A mondat helyesen így hangzik: A nem-depolarisáló izomrelaxánsok antidotumai mind gátolják a cholinesterase enzimet, ezáltal lehetővé teszik az acetylcholin molekulák felgyülemlését és javítják az inger áttevődését a neuromuscularis véglemezen.

HUN 1970;23(4)

Ideggyógyászati Szemle

1969. AUGUSZTUS 01.

Az „externalis” cholinesterase activitás eloszlása a házinyúl agytörzsében és telencephalonjában hisztokémiai vizsgálatok alapján

PAPP Mátyás

Gerebtzoff szerint módosított Koelle módszerrel a nyúl központi idegrendszerében is kimutatható, hogy az „externalis" cholinesterase aktivitású sejtcsoportok nagyjából azonosak Shute és Lewis patkánynál leírt, cholinesteraset tartalmazó rendszereinek (ascendáló cholinergiás reticularis rendszer, cholinergiás limbikus rendszer) végződési helyeivel. Pályasértés nélkül is megfigyelhető e cholinesterase tartalmú rendszerekhez tartozó néhány rostköteg.

HUN 1969;22(08)

Ideggyógyászati Szemle

1967. ÁPRILIS 01.

Az amyotrophiás lateralsclerosis pathogenesisének problémájáról

GEORGIEV Iván

Szerző az amyotrophiás lateralsclerosis (ALS) pathogenesisére vonatkozó hypothesisét a következő tényezőkre alpítja: 1. Arra a tényre, hogy a kórfolyamat az idegrendszer bizonyos rendszereit érinti és dystrophiás jellegű. 2. A tri-ortho-kresyl-phosphat (TOCP) mérgezés anatómiai-klinikai syndromájával való analógiákra. 3. Bizonyos, a két folyamatban egyaránt észlelhető biochemiai adatra. Egéren, nyúlon és kutyán kísérletes subacut és chronikus TOCP mérgezést hoztak létre. Histologiai, histochemiai és biochemiai vizsgálatokat végeztek az agyszövetben és a serumban. Vizsgálták továbbá a serumfehérjék összetételének változásait elektrophoresissel. Az eredmények amellett szóltak, hogy a TOCP intoxicatio pathogenesisében a cholinesterase aktivitás irreversibilis gátlásán kívül számos különböző, hiányosan tanulmányozott tényező is résztvesz. A TOCP mérgezés kórbonctani-klinikai képe idegrendszeri systemás laesio kísérletes modelljét képviseli, amelynek az amyotrophiás lateralsclerosissal való analogiája kétségtelen. Ez az analogia nem exogen toxikus tényezőn alapszik, vagyis az ALS nem egyszerűen TOCP neurotoxicosis. A két folyamat hasonló pathogenesisét kell feltételeznünk. Az ALS pathogenetikai szemléletében bizonyos congenitális enzymbiochemiai anomaliáknak tulajdoníthatunk szerepet. Ezek között talán a cholinesterase természetűek vagy az acetyl-cholin -cholinesterase biochemismusával kapcsolatos enzymeknek van a legnagyobb jelentősége. A betegek serumában észlelt cholinesterase aktivitás csökkenése hypothesis mellett szóló adat. A TOCP mérgezés pathogenesisével analóg módon az ALS pathogenesisében is valószínűleg több enzymláncban fennálló bonyolultabb zavarról van szó, amelyek közül a legfontosabbak a kórfolyamat enzymopathiás jellegét biztosítják.

HUN 1967;20(04)

Ideggyógyászati Szemle

1965. MÁRCIUS 01.

Összehasonlító vizsgálatok macska és nyúl alsó agytörzsi formatio reticularisának cholinesterase activitásáról

PAPP Mátyás, BOZSIK György

A szerzők módosított Koelle módszerrel vizsgálták az alsó agytörzs FR sejtcsoportjainak specifikus és nem specifikus ChE activitását. A histochemiai készítményekben e sejtcsoportokban az AChE activitás nagyobb intenzitással az idegsejtek perikaryonjában, dendritekben és a sejthártya mentén volt megfigyelhető. A sejthártyához közel elhelyezkedő (extracellularis) AChE activitás macskánál már alacsonyabb (5,0), míg az intracellularis AChE activitás csak magasabb (6,0) pH-n jelentkezett a FR sejtcsoportjainak nagyobb részében. A macska és nyúl alsó agytörzsi FR-hoz tartozó idegsejtcsoportok specifikus és macskánál nem specifikus ChE activitásának intenzitása és eloszlása alapján a nyúltvelő és híd FR három caudooralis irányban elhelyezkedő sejtoszlopra osztható. Ezek a raphe magok oszlopa, a FR mediális kétharmadát elfoglaló sejtoszlop (n. oblongatae centrális, n. gigantocellularis és paragigantocellu larisok, n. pontis centrális caudalis és oralis) és lateralis sejtoszlop, melynek egy részét az utóbbi magok lateralis széle, a másik részét a n. parvocellularis foglalja el. Ezenkívül negyedik sejtcsoportot képez a n. lateralis reticularis, n. paramedium reticularis és n. reticularis tegmentipontis. Ez utóbbi csoport specificus és nem specificus ChE activitásának intenzitása és egy sejtcsoporton belüli eloszlása alapján eltér a három orocaudalis elhelyezkedésű, minden valószínűséggel az ascendáló activáló és descendáló reticularis rendszer anatómiai substratumát képező sejtcsoportoktól. A lateralis sejtcsoport, melynek az eddigi ismeretek alapján receptív és associativ működést tulajdonítanak igen gyenge enzymactivitású, míg a hosszú le- és felszálló reticularis rostok kiinduló helye, a mediális sejtcsoport idegsejtjeinek AChE activitása a gyenge és erős között változik. A raphe magok AChE activitásának eloszlása eltér a mellettük lévő mediális sejtcsoportétól. A fenti sejtcsoportok specificus és nem specificus ChE activitásának sajátosságai functionalis különbözőségeiket tükrözhetik. Megállapítható volt az is, hogy a két állat alsó agytörzsének FR-t képező neuroncsoportok AChE és ChE activitásában bizonyos különbségek vannak.

HUN 1965;18(03)

Ideggyógyászati Szemle

1963. AUGUSZTUS 01.

Subduralis haematomák cholinesterase activitása

ÁFRA Dénes, WOLLEMANN Mária

A szerzők operált subduralis és intracerebralis haematoma-tartalmak cholinesterase enzym aktivitási vizsgálatairól számolnak be. A műtétkor nyert folyadék cholinesterase és acetylcholinesterase aktivitásának meghatározásával kíséreltek meg párhuzamot vonni az enzym-aktivitás és a haematoma fennállásának ideje között. Az eredmények azt mutatták, hogy a tokos haematomák folyadéktartalma nem tekinthető stabilnak, a keletkezés idejétől számítva. A két vizsgált enzym aktivitásának változása arra a lehetőségre enged következtetni, hogy a folyadéktartalom – feltehetően transsudatio útján - folyamatosan kiegészül.

HUN 1963;16(08)