Ideggyógyászati Szemle

Az „externalis” cholinesterase activitás eloszlása a házinyúl agytörzsében és telencephalonjában hisztokémiai vizsgálatok alapján

PAPP Mátyás1

1969. AUGUSZTUS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1969;22(08)

Gerebtzoff szerint módosított Koelle módszerrel a nyúl központi idegrendszerében is kimutatható, hogy az „externalis" cholinesterase aktivitású sejtcsoportok nagyjából azonosak Shute és Lewis patkánynál leírt, cholinesteraset tartalmazó rendszereinek (ascendáló cholinergiás reticularis rendszer, cholinergiás limbikus rendszer) végződési helyeivel. Pályasértés nélkül is megfigyelhető e cholinesterase tartalmú rendszerekhez tartozó néhány rostköteg.

AFFILIÁCIÓK

  1. Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. Neurologiai és Psychiatriai Klinika

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Seduxen antiepilepsiás hatásának vizsgálata (Chronikus Diazepam kezelés)

HALÁSZ Péter, MOLNÁR Gyula, HIDASI József

A Sx klinikai és EEG hatásának legszembetűnőbb vonása a kezdeti erős antiepilepsiás hatás, majd később az EEG romlásával egyidejűleg a rohamok visszatérése. Hasonló tapasztalatokról számol be Trolle (1965). Amennyiben a gyógyszerszedésben szünetet tartott, újabb adagolás esetén ismét a kezdetinek megfelelő jó effectust észlelt. EEG vizsgálataink leletei alapján nem egyszerűen chronikus szedés kapcsán kialakuló hatásvesztésről van szó, hanem arról, hogy egy idő után a Sx hatása megfordul és most már nem javítja, hanem a grand mal mechanismus (repetitiv tüskekisülések) irányában rontja az epilepsiás mechanismust. Ilyenfajta gyógyszerhatás mögött legnagyobb valószínűséggel a gyógyszer által kialakított pharmacologiai denervatio kapcsán jelentkező túlérzékenység feltételezhető. Erre vonatkozóan azonban még további vizsgálatok szükségesek. Tapasztalataink alapján PM. varians epilepsiás mechanismusnál a Sx igen jó hatású, amennyiben kivédi a tüske-hullám paroxysmusokat és az ezeknek megfelelő klinikai rohamokat. Minden olyan esetben azonban, ahol alvásban repetitiv gyors kisülések jelentkeznek, csak fenntartással alkalmazható, mivel az ilyenfajta kisülésekre való hajlamot a Sx növeli. A legjobb klinikai hatást egyéb gyógyszerelésre resistens temporalis epilepsiás betegeknél értük el, annak ellenére, hogy az EEG gócokat a Sx nem volt képes teljesen elnyomni. Valószínűleg éppúgy, ahogy a Valiumnál tapasztaltuk, a generalisatiós lehetőségeket szünteti meg. A Sx petit mal epilepsiára gyakorolt hatása 2 betegnél tapasztaltak alapján természetesen nem állapítható meg, azonban a többi epilepsia typusnál tapasztalt kezdeti jó effectus sem mutatkozott mindkét betegnél és a tüske-hullám mechanismus mindkét esetben grand mal mechanismus felé tolódott. A külföldi Valiummal egybevetve 6 esetben minőségileg teljesen hasonló hatást észleltünk. Egyeseknél az antiepilepsiás hatás per os alkalmazott Sx esetén — valószínűleg az egyenletesebb és tartósabb vérszint miatt – erősebbnek bizonyult mind az injectios Valiumé. Megállapítható tehát, hogy gyógyszer resistens súlyos epilepsiás betegeknél a Sx kb. 4 hétig adva igen hatásos antiepilepsiás adjuvansnak bizonyult. Valószínűnek tartjuk – s ez egybe vágna a denervatiós túlérzékenység kialakulásának feltételezésével -, hogy beiktatott gyógyszerszünetek tartásával a tartós kezelés során kialakuló kedvezőtlen effectus kivédhető lesz. Ennek ellenére a Diazepam indicatiós területét elsősorban más gyószerelésre resistens gyakori rohamok, halmozott rohamok, ill. status epilepticus kezelésében látjuk, i. V. lökés-therapia formájában.

Ideggyógyászati Szemle

A mentalis hygiéné (lelki egészségvédelem) szervezésének néhány kérdéséről

PANETH Gábor

A lakosság egészségügyi ellátásának psychiatriai szektorában akkor beszélhetünk korszerű színvonalról, ha szemléletünket és szervezésünket mentál hygiénés (m. h.-s) szintre állítjuk be. Ez meglehetősen nagy feladatot jelent részben szemléleti elmaradottság, több évtizedes mulasztások, súlyos káder gondok miatt, részben pedig e területen jelentkező problémák nagymérvű megszaporodása következtében. Ezen áttekintő tanulmányban általánosságban arról lesz szó, hogy a területen dolgozó, mentalis hygiénikussá fejlődő elme orvos milyen problémákkal találkozik, milyen tények és elképzelések foglalkoztatják; speciálisan pedig arról, hogy mindebből viszonylag kedvező körülmények között Csepelen mit valósítunk meg.

Ideggyógyászati Szemle

Az essentialis familiaris myoclonus

ZONDA Tamás, SZABÓ Endre

Szerzők ismertetik az essentialis familiaris myoclonus kórképének irodalmát és a kórkép fogalmának alakulását. Közlik saját észlelt eseteiket egy családon belül. A kórképpel kapcsolatos diagnostikus nehézségekről és a differential diagnosisról szólnak. Ismertetik családjuk öröklődés-menetét.

Ideggyógyászati Szemle

Az idegbeteggondozó intézetek 1967. évi működése

SIMEK Zsófia

1. Az I. I.-k elé állított feladatok csak akkor valósíthatók meg, ha az elkövetkező években a helyi közigazgatási szervek lehetővé teszik, hogy minden 40—50 000 lakosra l elmeorvos jusson (gondozóban). Ezt az állapotot jelenleg Debrecen és Budapest közelítik meg legjobban, a legtöbb megyében (különösen, ahol nincs elmeágy) ennek elérése nagy probléma. E terv megvalósításához kb. 250, a gondozói hálózatban dolgozó elmeorvosra volna szükség. 1968. kezdetén (a kórházi dolozókat is beleszámítva) 210 volt az elmeszakorvosok száma. Tekintetbe véve, hogy ugyanezen idő alatt az elmeágyak számát is növelni kell, a szakemberek képzése nélkülözhetetlen. Segítségül lehetne hívni ideiglenesen a rendelőintézetekben dolgozó ideggyógyászokat, akik rendelésük jelentős részében jelenleg is neurotikus betegeket látnak el. Az összes idegszak orvosok száma 1968 kezdetén 292 volt. 2. Szükséges olyan szervezési-működési szabályzat kidolgozása, amely lehetővé teszi, hogy az I. I.-ben a jelenlegi keretek között dolgozó elmeorvosok tisztán lássák feladataikat és ezeket egységesen értelmezzék mind a városi, mind a falusi lakosság ellátásában. 3. A gondozói munka tartalmi részének magasabb színvonalra emelése. Az általánosan előforduló szakmai és egyéb problémák megoldása továbbképzés, módszertani levelek és más írásos anyag formájában. 4. Szükséges az I. I.-k és kórházi osztályok szoros functionális együttműködésének megvalósítása. 5. A meglevő ideggondozókból kiindulva fel kell készülni a jövő complex feladatainak megoldására, megfelelő helyiség és szakemberek biztosításával.

Ideggyógyászati Szemle

Elektrophysiologiai változások az agy localis elektronbesugárzása után

PÁSZTOR András, TOMKA Imre, SARKADI Ádám

Macskaagy somatosenzoros területét Van de Graaf generatorból nyert elektronsugárral besugároztuk. A besugárzást követő elektroencephalographiás változásokat chronikus epiduralis és mélyelektródák segítségével tanulmányoztuk. 1. 50-210 Krad sugártartomány határain belül minél nagyobb sugárdosist alkalmaztunk, annál hamarabb lépett fel az irritativ fázis és a görbék activáltsága annál kifejezettebb volt. 2. Az izgalmi szakaszra a görbék activáltságán kívül az állatok izgatott viselkedése is jellemző volt. 3. Az izgalmi stadium egy-két napos fennállását a depressiv EEG szakasz követte, amelyre a localis permanens ellapultságon kívül az ép occipitalis alfatevékenység volt a jellemző. 4. 210 Krad-os dozisok esetén az elváltozások irreversibilisek voltak. Az EEG kép látszólag rendeződött 50—150 Krad-os dosisok esetében, de a mélystructurákban az elektromos tevékenység mindvégig csökkent maradt. Az állatok érzés és tapintási fuctiojukat elvesztették és egyiköjük sem nyerte vissza a 2 hónapos túlélési idő folyamán. 5. A thalamus ventrobasalis structuráiban tapasztalt csökkent elektromos tevékenységet összefüggésbe hoztuk a thalamo-corticalis kapcsolatok révén kialakult retrograd sejt-degeneratióval.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]

NÉMETH Klára Zsófia, SZÛCS Anna , VITRAI József , JUHÁSZ Dóra , NÉMETH Pál János , HOLLÓ András

[ Van-e összefüggés a fluoxetinszedés és a kórházban kezelt közepesen súlyos/súlyos COVID-19-pneumonia túlélése között? A Semmelweis Egyetem Uzsoki Utcai Gyakorló Kórházában 2021. március 17. és április 22. között kezelt személyek orvosi dokumentációja alapján retrospektív eset-kontroll vizsgálatot végeztünk. A betegek a standard belgyógyászati kezelés mellett anti-COVID-19 kezelésben (favipiravir, remdesivir, baricitinib, vagy ezek kombinációi) részesültek. 110 fő ezenfelül napi 20 mg fluoxetint is kapott. A mortalitás és a fluoxetinszedés összefüggésének statisztikai elemzésére többváltozós logisztikus regressziót alkalmaztunk. Annak ellenőrzésére, hogy eredményeinket nem befolyásolhatta-e szelekciós hiba (fluoxetine selection bias), összehasonlítottuk a fluoxetinnel kezelt és nem kezelt két betegcsoport kórházi felvételi klinikai, radiológiai és laboratóriumi prognosztikai jellemzőit. A 269 vizsgált személy közül 205-en (76,2%) maradtak életben, és 64-en (23,8%) hunytak el a felvételt követő 2. és 28. nap között. A fluoxetint szedő csoport mortalitása jelentősen, 70%-kal alacsonyabb – vagyis körülbelül harmadannyi – volt, mint a fluoxetint nem szedők mortalitása. Ez a hatás, függetlenül minden más, a mortalitást befolyásoló tényezőtől, statisztikailag szignifikáns volt (OR [95% CI] 0,33 [0,16–0,68], p = 0,002). Sem az életkor és a nem, sem a kórházi felvételi C-reaktív protein, LDH- és D-dimer-szint, sem a shortened National Early Warning Score pontszám és a mellkasröntgen súlyossági pontszám, illetve az első 48 órában végzett mellkas-CT-vizsgálatok aránya nem mutatott statisztikai különbséget a fluoxetint szedő és fluoxetint nem szedő két csoport között, alátámasztva a vizsgálati eredmény validitását. Amennyiben ezt az eredményt, a túlélés háromszorosára növekedését, randomizált, kontrollált vizsgálatok is megerősítik, a fluoxetin a COVID-19-pneumonia hatékony gyógyszere lehet.]

Ideggyógyászati Szemle

Alvással a felejtés ellen? Az alvás szerepe az asszociációs memóriafolyamatokban

CSÁBI Eszter, ZÁMBÓ Ágnes, PROKECZ Lídia

Számos bizonyíték utal arra, hogy az alvás szerepet játszik különböző emlékezeti rendszerek konszolidációjában. Kevesebbet tudunk arról, hogy milyen szerepe van az alvásnak a relációs memória műkö­désé­ben, illetve az érzelmi arckifejezések felismerésében, holott ez olyan fundamentális kognitív képesség, amit mindennap használunk. Ezért kutatásunk célja annak feltérképe­zése, hogy az alvás milyen szerepet tölt be az asszociációs memória működésében annak függvényében, hogy mikor történik a tanulás. Vizsgálatunkban összesen 84 fő vett részt [átlagéletkor: 22,36 (SD: 3,22), 21 férfi/63 nő], akiket két csoportra osztottunk: esti és reggeli csoportokra, utalva arra, hogy mikor történt a tanulás. Mindkét csoport eseté­ben két tesztfelvétel volt, közvetlenül a tanulást követően (rövid távú tesztelés) és 24 órával később (hosszú távú tesztelés). A relációs memória vizsgálatára az arcok és nevek tesztet alkalmaztuk. Sem az azonnali, sem a késleltetett tesz­telés során nem találtunk különbséget a csoportok között sem az általános tanulási mutatóban (arcokhoz társított nevekre való emlékezés érzelmi valenciától függetlenül), sem a különböző érzelmi arckifejezésekhez kapcsolódó nevekre való emlékezésben. Ezzel ellentétben, a csoporton belüli elemzés alapján a reggeli csoport a rövid távú teszteléshez képest nagyobb mértékű felejtést mutatott 24 órával később, a hosszú távú tesztelésen, míg az esti csoport ugyanolyan teljesítményt mutatott mindkét alkalommal. Emellett összefüggés jelent meg a teljesítmény, az alvásminőség, az alváshatékonyság és az alváslatencia között. Eredményeink arra hívják fel a figyelmet, hogy az alvás és a tanulás időzítése fontos szerepet játszik az emlékek stabilizációjában, csökkentve ezzel a felejtés mértékét.

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Lege Artis Medicinae

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentő szerek kockázatáról. Fókuszban az aceclofenac

FARSANG Csaba

A nemszteroid típusú gyulladáscsökkentők (NSAID) az orvoslásban a leggyakrabban alkalmazott szerek közé tartoznak. Ennek ellenére számos tanulmányban hangsúlyozták, hogy az NSAID-ok károsíthatják nemcsak a gastrointestinalis (GI), hanem a cardiovascularis (CV) rendszert is, növelhetik a vérnyomást, a coronariaesemények (angina, myocardiuminfarktus) és a stroke gyakoriságát, emellett vesekárosodást is okozhatnak. A National Institute for Health and Care Excellence (NICE) nem talált bizonyítékot arra, hogy az NSAID-ok alkalmazása fokozná a Covid-19 kockázatát, vagy rontana a Covid-19-ben szenvedő betegek állapotán. Az egyes hatóanyagok nemkívánatos hatásainak gyakorisága és súlyossága azonban jelentős eltéréseket mutat. Sokáig úgy tűnt, hogy az NSAID-ok fokozódó GI kockázata arányban van a COX-1/COX-2 szelektivitással, a cardiovascularis kockázat pedig a COX-2/COX-1 szelektivitással, az újabb adatok azonban ezt nem támasztják alá egyértelműen. A rendelkezésre álló irodalom alapján, a gast­ro­intestinalis és a cardiovascularis nem­kí­vá­natos eseményeket tekintve, az ace­clofenac mellékhatásprofilja az NSAID-ok között a legkedvezőbbnek tűnik.

Ideggyógyászati Szemle

[Heveny vestibularis szindróma képében jelentkező késői meningitis carcinomatosa – klinikopatológiai esetismertetés]

JARABIN András János, KLIVÉNYI Péter, TISZLAVICZ László, MOLNÁR Anna Fiona, GION Katalin, FÖLDESI Imre, KISS Geza Jozsef, ROVÓ László, BELLA Zsolt

[Célkitűzés – Bár a szédülés a leggyakrabban előforduló panaszok egyike, a vestibularis perifériák hirtelen kialakult tónusaszimmetriája hátterében mégis ritkán találunk peri­fériás eredetű betegséget utánzó malignus koponyaűri tumorokat. Dolgozatunk egy heveny vestibularis szindróma klinikai képében jelentkező, késői, temporalis csontot is beszűrő, disszeminált, generalizált mikrometa­sztá­zi­sok­kal járó meningitis carcinomatosa esetet mutat be, ami egy primer pecsétgyűrűsejtes gyomorcarcinoma fel­ébredé­sét követően jelent meg. Kérdésfelvetés – Célul tűztük ki, hogy azonosítjuk azon patofiziológiai folyamatokat, melyek magyarázatul szolgálhatnak a daganat felébredésére, disszeminációjára. A vestibularis tónusaszimmetria lehetséges okait szintén vizsgáltuk. Ötvenhat éves férfi betegünk interdiszciplináris orvosi adatait retrospektíven elemeztük. Összegyűjtöttük és részletesen újraértékeltük az eredeti klinikai és patológiai vizsgálatok leleteit, majd új szövettani festésekkel és immunhisztokémiai módszerekkel egészítettük ki a diagnosztikus eljárásokat. Kórboncolás során a nagyagy és a kisagy oedamás volt. A bal piramiscsont csúcsát egy 2 × 2 cm nagyságú daganatmassza szűrte be. A gyomorreszekátum eredeti szövettani metszeteinek újraértékelése submucosus daganatinfiltrációt igazolt vascularis invázió jeleivel. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal dominálóan magányosan infiltráló daganatsejteket láttunk cytokeratin 7- és vimentinpozitivitással, valamint részleges E-kadherin szövettani festésvesztéssel. A kórboncolás során nyert szövetminták ezt követő hisztológiai vizsgálatai igazolták a disszeminált, többszervi mikroszkopikus daganatinváziót. Az újabb eredmények igazolták, hogy a vimentin kifejeződése, valamint az E-kadherin elvesztése szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot mutat az előrehaladott stádiummal, a nyirokcsomóáttétek jelenlétével, a vascularis és neuralis invázióval, valamint a nem differenciált szöveti típussal. Betegünk középkorú volt és nem volt immunhiányos állapotban, így a gyomorcarcinoma kilenc éven át tartó alvó állapotot követő felébredését nem tudtuk megmagyarázni. A daganat szervspecifikus tropizmusa, melyet a „seed and soil” teóriával magyaráznánk, kifejezetten váratlan volt, mivel a gyomorrákok ritkán képeznek áttétet az agyburkokon, hiszen a daganatsejtek elenyésző számban jutnak át a vér-agy gáton. Következtetések – Az előzményben szereplő malignus folyamat, valamint egy új neurológiai tünet megjelenése fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a központi ideg­rendszer daganatos érintettségére, melyet adekvát, célzott diagnosztikus és terápiás stratégia megtervezése kell, hogy kövessen. Ehhez célzott szövettani festési eljárások, specifikus antitestek alkalmazása szükséges. A közelmúlt eredményei sejtkultúrákon igazolták a metformin epithelialis-mesenchymalis transitiót erősen gátló hatását gyomor­rák esetében. Így további kutatást kell végezni azon esetekben, amelyekben az epithelialis-mesenchymalis transitióra pozitív eredményeket kapunk.]