Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2010. JÚLIUS 20.

Az atlantoaxialis instabilitás műtéti kezelésének újabb módszere: CI-II. dorsalis rögzítés csavaros-rudas rendszerrel

LIPÓTH László, BANCZEROWSKI Péter, VERES Róbert

Az atlantoaxialis instabilitás műtéti kezelése a speciális anatómiai viszonyok, neurológiai elemek potenciális vagy valós sérülése, az ebből származó súlyos klinikai állapot, a speciális technikai, személyi háttér igénye és a viszonylag kis esetszám miatt továbbra is megoldandó kérdéseket vet fel.

HUN 2010;63(07-08)

Magyar Radiológia

2008. SZEPTEMBER 20.

Rheumatoid arthritises betegek nyaki gerinc-röntgenvizsgálatának jelentősége és módszere a mindennapi gyakorlatban

NÉMETH Ildikó, BUDAY Ilona, MOLNÁR Éva, NYITRAI Márta, SAÁRY Krisztina, TARKOVÁCS Andrea, VARSÁNYI Nóra, FARBAKY Zsófia

Rheumatoid arthritisben a cervicalis ízületek pusztulása progresszív vertebralis instabilitáshoz vezethet. Ez súlyos formában a myelon kompresszióját okozhatja, sőt, hirtelen halál is előfordulhat. Az atlantoaxialis subluxatio a betegek nagy százalékánál sokáig tünetmentes lehet. A subluxatio valódi foka altatás közben nyilvánulhat meg, amikor az izmok ellazultak, és a védekező izomspasmus hiányzik. A nyaki elváltozások konvencionális, transoralis és funkcionális lateralis flexiós és extenziós röntgenfelvételeken jól ábrázolhatók.

HUN 2008;82(05-06)

Ideggyógyászati Szemle

1999. SZEPTEMBER 01.

Az atlantoaxialis régió transcervicalisl retropharingealis feltárása: egy feltárásból végzett dekompresszió és csavaros kisízületi stabilizáció

STEFANITS János

Az atlantoaxialis régió számos műtéti feltárási módja ismert. A ventralisan elhelyezkedő extraduralis kórfolyamatok megközelítésének leggyakrabban alkalmazott módja a transoralis út.

HUN 1999;52(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1998. SZEPTEMBER 01.

[A járulékos transzlamináris csavaros rögzítés szerepe az elülső csigolyaközti fixáció által biztosított stabilitás növekedésében]

RÁTHONYI C. Gábor, OXLAND R. Thomas, GERICH Ursula, GRASSMANN Stephanie, NOLTE Lutz-P

[Az elülső intervertebralis cage beültetése eredményezte azonnali stabilizálás mértéke gyakran kérdéses. Ezért felmerül egy kiegészítő hátulsó fixáció létjogosultsága különösen az olyan minimálisan invazív rögzítési technika alkalmazása esetén, mint a transzlamináris csavaros rögzítés (TLS). Jelen biomechanikai tanulmány célja hat emberi kadáver gerincéből származó mozgásszegmentum háromdimenziós flexibilitásának meghatározása volt négy különböző tesztelési körülmény között: 1) intakt állapotban, 2) transzlamináris csavaros rögzítés után, 3) BAK cage beültetése után és 4) BAK cage és TLS-rögzítés együttes alkalmazását követően. Mind a négy állapotban a flexibilitás meghatározására tiszta forgatónyomatékokat alkalmaztunk flexió-extenzióban, mindkét oldali axiális rotációban és mindkét oldali oldalhajlásban, és közben mértük a csigolyák egymáshoz viszonyított elmozdulását. A BAK cage beültetése önmagában jelentős stabilizálást eredményezett flexióban és oldalhajlásban. A kiegészítő TLS-fixáció szignifikánsan csökkentette a mozgásokat extenzióban és axiális rotációban. A TLS-fixáció minden terhelési irányban kisebb mozgásokat eredményezett, mint a BAK-fixáció önmagában. Ezen eredmények alapján úgy tűnik, hogy a BAK intervertebrális cagefixáció kielégítően stabilizálja a gerincet egyes, de nem minden terhelési irányban. A problematikus iránynak bizonyult extenzióban és axiális rotációban a hiányzó stabilitás elérhető kiegészítő transzlamináris csavaros rögzítéssel. Azonban hangsúlyoznunk kell, hogy a szolid csontos fúzió kialakulásához szükséges rögzítés mértéke a mai napig sem ismert.]

ENG 1998;51(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1997. JÚLIUS 20.

Hátsó atlantoaxialis transarticularis csavaros rögzítés

VERES Róbert, KENÉZ József, PENTELÉNYI Tamás

A craniocervicalis átmenet instabilitása potenciálisan életveszélyes állapot. A leggyakrabban előforduló forma az atlantoaxialis instabilitás, amit számos kórkép hozhat létre (posttraumás állapot, daganat, gyulladás, degeneratív folyamat). A szerzők ezen állapot kezelésére, a stabilitás helyreállítására kidolgozott módszert ismertetik részletesen. Áttekintik az irodalmi adatokat, és egy rheumatoid arthritis okozta atlantoaxialis instabilitás esete kapcsán szemléltetik a módszert.

HUN 1997;50(07-08)

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

[Kezelési javaslat akut dens axis törések gyógyítására]

RÓBERT Veres, GILES Hamilton Vince

[Az akut dens törések kezelésének módszere széles körben vitatott témája a nyaki gerincsérülésekkel foglalkozó közleményeknek. A töréskezelés újabb sebészi módszereinek megjelenésével, mint az elülső direkt dens csavarozás és a hátsó Cl-Cli transarticularis csavaros rögzítés, időszerű a dens törések kezelési tervének újraértékelése. A szerzők áttekintik az Országos Traumatológiai Intézetben az 1980 és 1990 közötti időszakban kezelt 115 akut dens axis törést szenvedett betegek eseteit. Vizsgálataik pontosítása érdekében módosított Anderson-D'Alonzo-beosztást vezettek be, mely részletesebben írja le a törés típusát, és így segítséget nyújt a terápiás terv kialakításához. Betegeiket 27 esetben különböző típusú külső rögzítéssel (Halot kivéve), 13 esetben Halo-készülékkel, 22 esetben különböző típusú hátsó Cl-Cll rögzítéssel, és 53 esetben elülső direkt dens csavarozással kezelték. Megállapítják, hogy a modern kezelési tervek felállítása során törekedni kell az atlantoaxiális ízület funkciójának megőrzésére, ha lehetséges. Ezen cél sikerrel valósítható meg az elülső direkt dens csavarozás műtétével. Véleményük szerint a terápiás módszer megválasztásánál elsősorban a törési sík iránya veendő figyelembe, ha a szalagrendszer ép. Ha a törési sík haránt vagy hátra ferde irányú, az elülső direkt dens csavarozás az elsőként javasolható módszer. Előre ferde törési sík esetében Halo-rögzítés vagy Cl-Cil hátsó rögzítés a javasolható módszer.]

ENG 1994;47(07-08)

Lege Artis Medicinae

1993. NOVEMBER 30.

Végtagsérülések szakorvosi ellátása katasztrófahelyzetekben

CZIFFER Endre

A szerző ismerteti a végtagsérülések rendkívüli körülmények között való ellátásának sajátosságait, a békeidős kezeléstől eltérő jellegzetességeket taglalja. A háborús és civil katasztrófák során a sérülések között a végtag sérülések aránya gyakran a 60%-ot is elérheti. A katasztrófák egészségügyi felszámolásához szükséges eszközrendszer, gondolkodásmód és szervezési intézkedések ugyancsak eltérnek a hagyományos sebészi rutintól, ezért erre békeidőben rendszeres gyakorlással kell felkészülni. A kompromisszumos medicina követelményeibe illő eszközök mellett nélkülözhetetlen szerep jut az intuíciónak, az improvizációnak, hiszen nincs két egyforma katasztrófahelyzet. A köznapi tevékenység felbomlik és a kompromisszumok halmaza veszi át az uralkodó szerepet. A törések rögzítésére a külső rögzítés a választandó módszer olyan eszközökkel, amelyek a szakmai elvek mellett respektálják a katasztrófaellátás logisztikai (hadtáp) és financiális lehetőségeit is.

HUN 1993;3(11)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JANUÁR 20.

Reumatoid arthritises craniocervicalis instabilitás műtéti megoldása

TURÓCZY László, KENÉZ József, VERES Róbert, NAGY Aladár, PÁSZTOR Emil

1987-től kezdődően 30 rheumatoid arthritises craniocervicalis instabilitású beteget vizsgáltunk és operáltunk. Ezen beteganyag elemzését fontosnak tartjuk, mert a kórkép különböző fázisában végrehajtott műtétek indikációi ismereteink szerint nem kellően tisztázottak. Az atlantoaxialis instabilitások a kezdeti szakaszban, még a súlyosabb neurológiai tünetek megjelenése előtt, relatíve kis műtéti megterheléssel járó dorsalis craniocervicalis stabilizálással megoldhatók, míg az előrehaladott instabilitások véleményünk szerint csak kombinált műtéttel kezelhetők eredményesen. A szakirodalommal összhangban hangsúlyoznunk. kell a korai pontos diagnózis és a preventív idegsebészeti szempontok fontosságát. 20 esetben kényszerültünk kombinált műtétet végezni, és csak 10 esetben bizonyult elégségesnek az egyszerű hátsó fixálás, mely jól mutatja, hogy hozzánk. a súlyosabb állapotú betegek kerültek nagyobb arányban. Új diagnosztikus jelet (,,szellem-tumor") figyeltünk meg a betegség lefolyása során.

HUN 1993;46(01-02)

Lege Artis Medicinae

1991. AUGUSZTUS 28.

A külső rögzítés jelene és jövője (fixateur externe)

CIFFER Endre

A szerző ismerteti a külső rögzítés főbb alkalmazási területeit, indikációit, a napjainkban formálódó tendenciák szakmai, gazdasági, szervezési okait és az ideális külső rögzítő főbb jellegzetességeit. Foglalkozik a háborús végtagsérülések ellátási sajátosságaival, amikoris csak gipszet vagy ezek kombi nációit ajánlja. A szerző szerint az újonnan ismertetett módszer kétlépcsős külső rögzítést javasol, amely az egyszer használatos eszköz és a fejlett technológiájú dinamikus rögzítők kompatibilitásán alapul. Az olcsó első eszköz nagy tömegben áll rendelkezésre, ezekkel történik az első ellátás, tovább szállítás, míg később változtatás nélkül átcserélhető a második, definitiv eszközre, amellyel a további kezelés folytatódhat és a szükséges korrekciók elvégezhetők. Bemutatja az erre a célra kifejlesztett Manuflex-Maxi esz közöket, melyek békeidőben jól vizsgáztak. Biomechanikai fejezetben ismerteti az új eszköz előnyös tulajdonságait és összehasonlítását az ismert eszközökkel.

HUN 1991;1(14)

Ideggyógyászati Szemle

1984. FEBRUÁR 01.

Rheumatoid arthritis atlantoaxialis diszlokációval

DR. MÉSZÁROS István

Szerző a rheumatoid arthritishez társuló atlantoaxialis dislocatio mütétileg kezelt esetéről számol be. Ismerteti a kórforma tünettanát, felismerésének lehetőségeit és a kezelési módokat. Hazai és külföldi irodalmi adatok összevetése alapján úgy véli, hogy a „ténylegesen észlelt" esetek száma lényegesen kisebb a statisztikai alapon „feltételezhető" -nél. Pedig a kórforma idejekorán történő felismerése lehetőséget adna sikeres konzervatív vagy sebészi gyógykezelésre.

HUN 1984;37(02)