[Cél - Idegvezetési vizsgálatok és gastrocnemius H-reflex-válaszok értékelése és összehasonlítása rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő betegek és egészséges felnőttek esetében. Eszközök és módszerek - A vizsgálat 26 RA-beteg és 22 egészséges felnőtt bevonásával történt. Mindkét csoportban értékeltük az idegvezetési vizsgálat (NCS) eredményeit és a kétoldali gastrocnemius H-reflex-válaszokat. Rögzítettük az életkort, a nemet, a subcutan csomók és ízületi deformitások előfordulását, a laboratóriumi paramétereket, a betegség időtartamát, a reumaellenes és szteroid gyógysze-rek használatát. A betegségaktivitás értékelése a 28 ízületre kiterjedő DAS28 betegségaktivitási index alapján történt. A funkcionális státuszt Health Assessment Questionnaire (HAQ) egészségfelmérő kérdőívvel, a fájdalomintenzitást vizuális analóg skálával (VAS) mértük. Eredmények - Az RA-betegekben 73%-os volt az elekt-roneuromiográfiás (ENMG) rendellenességek aránya. A leggyakoribb diagnózis a carpal tunnel szindróma (61,4%) volt. Az ENMG-leletek, valamint a klinikai és laboratóriumi sajátosságok között nem volt kimutatható szignifikáns kap-csolat. Az RA-betegekben a jobb oldali H-reflex-válaszok latenciája statisztikailag hosszabb volt (p=0,03). A számított cut-off szintek szerint az RA-betegek között gyakoribb volt a hosszabb H-reflex-latencia. Következtetések - A vizsgálatban az RA-betegek körében gyakori volt a betegség időtartamától és súlyosságától függetlenül kialakuló entrapment neuropathia. Az RA-betegekben hosszabbak voltak a H-reflex-latenciák cut-off értékei. Ez információt szolgáltathat az RA-betegek hosszú perifériás idegei korai neuropathiás érintettségével kapcsolatosan. Mindazonáltal, szükséges az eredmények megerősítése nagyobb populációs vizsgálatok révén.]

Rheumatoid arthritisben (RA) lokális és általánosult csontreszorpció zajlik, amely a marginális eróziók, illetve a generalizált osteporosis kialakulásában nyilvánul meg. Egyre több adat utal arra, hogy lymphocyták, proinflammatorikus citokinek és más, a gyulladásban is szerepet játszó mediátorok vesznek részt az arthritises csontreszorpcióban. Ezért az oszteoimmunológia terminológia is elterjedt. A csontbontás szempontjából RA-ban is az elsődleges szerep a nukleáris faktor κ-B (NFκB) -receptor-aktivátoré (RANK), illetve ennek ligandjáé (RANKL). Ezek a tumornekrózis- faktor-α (TNF-α) -receptor, illetve TNF-ligand szupercsaládba tartozó fehérjék T-sejtekkel, synovialis fibroblastokkal és egyéb citokinekkel (például IL-1, IL-17) kölcsönhatásban aktiválják az osteoclastokat, amely csontreszorpcióban nyilvánul meg. Az oszteoprotegerin (OPG) olyan, szintén a TNF-receptor családba tartozó „csapdareceptor”, amely gátolja a RANK-RANKL kölcsönhatást. RA-ban fokozott RANKL- és csökkent OPG-termelés figyelhető meg. Különösen fontos a RANKL és az IL-17 interakciója. Terápiás oldalról a sulfasalazin, methotrexat és a biológiai szerek, kiemelten a TNF-gátlók csökkentik a RANKL-mediált csontreszorpciót, ezáltal az ízületi eróziók kialakulását. A RANKL-RANK interakciót direkt módon gátolni lehet rekombináns OPG-vel vagy anti-RANKL antitesttel (denosumab). E próbálkozások közül a denosumabbal ígéretes, arthritisállatmodellekben végzett kísérletek után megtörtént a humán II. fázisú vizsgálat is, amely valóban igazolta RA-ban, hogy a denosumab csökkenti az erózió MRI-pontszámát.

BEVEZETÉS - Az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben 1970 és 1999 között 234 rheumatoid arthritisben szenvedő beteg halt meg és került boncolásra. A rheumatoid arthritis leggyakoribb, halált okozó szövődménye a szeptikus infekció. BETEGEK ÉS MÓDSZER - A szerzők a 30 év rheumatoid arthritisre vonatkozó boncolási anyagát összefoglaló tanulmányukban a következőket vizsgálták: a halálos kimenetelű szeptikus infekciók gyakoriságát purulens arthritissel vagy a nélkül; a purulens arthritis és a szeptikus infekciók közti kapcsolatot; a klinikailag felismert, illetve nem diagnosztizált szepszis, valamint az ízületi gennyedések arányát; az egyidejűleg fennálló egyéb szövődmények (szisztémás vasculitis, AA-amyloidosis) és társult megbetegedések (tuberculosis, malignus daganatok, cukorbetegség) szerepét a szepszis kialakulásában; a kórokozókat; a szeptikus infekciókra jellemző klinikai, laboratóriumi eltéréseket. EREDMÉNYEK - A 234 rheumatoid arthritises beteg közül, a boncolási jegyzőkönyvek tanúsága szerint, 31 beteg (13,24%) halt meg szeptikus infekció következtében és ez 15 betegnél szövődött gennyes ízületi gyulladással (6,4%). A szeptikus infekció és a purulens arthritis között statisztikailag szignifikáns kapcsolatot találtak. A klinikumban a 31 betegből 17-nél ismerték fel a szeptikus infekciót. Az ízületi gennyedést a 15-ből kilenc betegnél észlelték. A szepszis és a purulens arthritis gyakoriságát, statisztikailag igazolható módon, nem befolyásolta az egyidejűleg fennálló egyéb szövődmény (szisztémás vasculitis, AA-amyloidosis) vagy társult megbetegedés (tuberculosis, miliaris tuberculosis, malignus daganat, cukorbetegség). A 31, szepszisben meghalt beteg közül 21-nél történt in vivo, illetve post mortem tenyésztés. A leggyakrabban kimutatható kórokozók a következők voltak: Staphylococcus aureus, Escherichia coli, Proteus mirabilis, Pseudomonas aeruginosa, Klebsiella species, Streptococcus species. A szeptikus infekcióban meghalt betegeknél szignifikánsan alacsonyabb szérumbéta- globulin-szintet, a Waaler-Rose-teszttel és a latexfixációs teszttel szignifikánsan magasabb szérumértékeket találtak a nem szeptikus vagy a szövődménymentes betegek értékeihez képest. KÖVETKEZTETÉS - Rheumatoid arthritisben - a betegek rendszerint előrehaladott életkora, illetve a szervezet csökkent reakciókészsége miatt - a klasszikus klinikai tünetek nélkül is kialakulhat halálos kimenetelű szeptikus infekció és gennyes ízületi gyulladás, amelyet gyakran csak a boncolás derít ki. A szervezet válaszreakcióját nagymértékben csökkentheti a tartós, nagy dózisú szteroid-, illetve az immunszuppresszív kezelés.

A kábítószer-fogyasztás az egész világon, így hazánkban is jelentős probléma. E szerek pszichés hatása mind a kábítószer-élvezők, mind az egészségügyi személyzet által jól ismert. Sokkal kevésbé ismertek a drogok - elsősorban a fiataloknál fellépő, nemritkán súlyos kórkép (myocardialis infarctus, extrém mértékű vérnyomásemelkedés, intracerebralis vérzés, hirtelen halál stb.) formájában jelentkező - cardiovascularis hatásai. A kábítószer-fogyasztás cardiovascularis szövődményeinek ellátása különbözhet a hasonló betegségben szenvedő, de kábítószert nem fogyasztókétól; az utóbbi esetekben jól bevált gyógyszerek - például β-receptor-blokkolók - ellenjavalltak lehetnek. Irodalmi összefoglalómban áttekintem a leggyakrabban használt kábítószerek - kokain, amfetaminok, heroin, LSD, marihuána, inhalatív szerek - hatását a cardiovascularis rendszerre. Nem foglalkozom a szedatohipnotikumok, az alkohol mint legelterjedtebb kábítószer, valamint a két másik gyakori élvezeti szer, a nikotin és a koffein cardiovascularis hatásával, mert ezek általánosan ismertek.

A közleményben a rheumatoid arthritis (RA) nemzetközileg elfogadott terápiás stratégiájának egymást követő lépéseit tekintjük át. A jelenlegi európai ajánlásokat öszszegezzük röviden, és kiegészítjük egyéb, elsősorban a methotrexatra (MTX) vonatkozó útmutatással. Érintjük a biológiai terápia bevezetését, fenntartását és a szükséges váltást is. A remisszió vagy alacsony betegségaktivitás elérése után a biologikum leépítése vagy abbahagyása megfontolandó. Végül áttekintjük a személyre szabott orvoslás lehetőségeit, legfontosabb biomarkereit.