Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1996. SZEPTEMBER 20.

Szociológiai és pszichológiai tényezők jelentősége az ichaemiás stroke patogenezisében

MENDE Lilla, JÓRI Birkás Adrien, FAZEKAS Gábor, FAZEKAS András

A szerzők - korábbi vizsgálataik folytatásaként - a szociológiai és a pszichológiai tényezők ischaemiás stroke patogenezisében betöltött szerepét kutatják. Munkájuk első részében beteg- és a kontrollcsoport adatainak összehasonlításával a stroke-ot megelőző 5 éven belüli életesemények számát, súlyát és jellegét, azok időbeli eloszlását, a második részben a stresszhatással való megküzdés sajátosságait (coping) és további pszichés jellemzők jelentőségét vizsgálták. Kimutatták, hogy a stroke-ot megelőző távolabbi időszak csökkent, a stroke-ot közvetlenül megelőző időszak fokozódó stresszhatása, a coping gyengesége, a fokozott mértékű emocionális instabilitás, szorongás, ellenségeskedés, valamint a csökkent hivatástudat a stroke kialakulásában szerepet játszhat. Az életesemények jellege, a „globális A típusú” viselkedés, az idősürgetettség és a versengő munkavégzés indifferensnek tekinthető. Eredményeik alapján a stroke-prevenciós programnak komplex feladatkört kell betöltenie a szomatikus, szociológiai és pszichológiai tényezők együttes figyelembevételével.

HUN 1996;49(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1994. JÚLIUS 20.

[Kezelési javaslat akut dens axis törések gyógyítására]

RÓBERT Veres, GILES Hamilton Vince

[Az akut dens törések kezelésének módszere széles körben vitatott témája a nyaki gerincsérülésekkel foglalkozó közleményeknek. A töréskezelés újabb sebészi módszereinek megjelenésével, mint az elülső direkt dens csavarozás és a hátsó Cl-Cli transarticularis csavaros rögzítés, időszerű a dens törések kezelési tervének újraértékelése. A szerzők áttekintik az Országos Traumatológiai Intézetben az 1980 és 1990 közötti időszakban kezelt 115 akut dens axis törést szenvedett betegek eseteit. Vizsgálataik pontosítása érdekében módosított Anderson-D'Alonzo-beosztást vezettek be, mely részletesebben írja le a törés típusát, és így segítséget nyújt a terápiás terv kialakításához. Betegeiket 27 esetben különböző típusú külső rögzítéssel (Halot kivéve), 13 esetben Halo-készülékkel, 22 esetben különböző típusú hátsó Cl-Cll rögzítéssel, és 53 esetben elülső direkt dens csavarozással kezelték. Megállapítják, hogy a modern kezelési tervek felállítása során törekedni kell az atlantoaxiális ízület funkciójának megőrzésére, ha lehetséges. Ezen cél sikerrel valósítható meg az elülső direkt dens csavarozás műtétével. Véleményük szerint a terápiás módszer megválasztásánál elsősorban a törési sík iránya veendő figyelembe, ha a szalagrendszer ép. Ha a törési sík haránt vagy hátra ferde irányú, az elülső direkt dens csavarozás az elsőként javasolható módszer. Előre ferde törési sík esetében Halo-rögzítés vagy Cl-Cil hátsó rögzítés a javasolható módszer.]

ENG 1994;47(07-08)

Lege Artis Medicinae

1993. OKTÓBER 27.

A vállizületi instabilitás sebészeti kezelése

BÁLVÁNYOSSY Péter

A szerző a vállízület statikus és dinamikus stabilizáló rendszerének és biomechanikájának összefoglalása után az instabilitások sebészi kezelésének elveit és technikáját ismerteti. A recidív elülső ficam kezelésére módosított Bankart-műtétet, elakadásos hátsó ficam csontblokk-beültetést végez. Ismerteti a cranialis instabilitás megjelenési formáit, a részleges vagy teljes superior labrum glenoidale sérülést, ennek lehetséges műtéti megoldását. A cranialis instabilitás impingement (ütközési) szindrómát hoz létre, mely a rotátor köpeny károsodását okozza. A károsodás fokozza az instabilitást, a növekvő impinge ment tovább károsítja a rotátor köpenyt. A kóros circulus vitiosus megszakítása műtéti úton lehetséges.

HUN 1993;3(10)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JANUÁR 20.

Reumatoid arthritises craniocervicalis instabilitás műtéti megoldása

TURÓCZY László, KENÉZ József, VERES Róbert, NAGY Aladár, PÁSZTOR Emil

1987-től kezdődően 30 rheumatoid arthritises craniocervicalis instabilitású beteget vizsgáltunk és operáltunk. Ezen beteganyag elemzését fontosnak tartjuk, mert a kórkép különböző fázisában végrehajtott műtétek indikációi ismereteink szerint nem kellően tisztázottak. Az atlantoaxialis instabilitások a kezdeti szakaszban, még a súlyosabb neurológiai tünetek megjelenése előtt, relatíve kis műtéti megterheléssel járó dorsalis craniocervicalis stabilizálással megoldhatók, míg az előrehaladott instabilitások véleményünk szerint csak kombinált műtéttel kezelhetők eredményesen. A szakirodalommal összhangban hangsúlyoznunk. kell a korai pontos diagnózis és a preventív idegsebészeti szempontok fontosságát. 20 esetben kényszerültünk kombinált műtétet végezni, és csak 10 esetben bizonyult elégségesnek az egyszerű hátsó fixálás, mely jól mutatja, hogy hozzánk. a súlyosabb állapotú betegek kerültek nagyobb arányban. Új diagnosztikus jelet (,,szellem-tumor") figyeltünk meg a betegség lefolyása során.

HUN 1993;46(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1993. JANUÁR 20.

A kisízületi instabilitás és a derékfájdalom

SIKÓ Ildikó, ZÁBORSZKY Zoltán, KOVÁCS Zsombor, VAJDA Olga

A lumbalis kisízületek kóros elváltozásai szerepet játszhatnak a krónikus derékfájdalmak kialakulásában. A kórtörténet gondos elemzése, a klinikai és paraklinikai vizsgálatok alapján feltételezhető bizonyos esetekben, hogy a kisízületi instabilitás áll a krónikus fájdalom szindróma hátterében. A jól körülhatárolható tünettan, a képerősítő ellenőrzése mellett végzett intra és periarticularis blokádok, valamint a ,,twist-pozícióban" végzett CT vizsgálat igazolhatja ezt a feltevést. A szerzők 20 eset kapcsán számolnak be korai eredményeikről.

HUN 1993;46(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

1984. FEBRUÁR 01.

Rheumatoid arthritis atlantoaxialis diszlokációval

DR. MÉSZÁROS István

Szerző a rheumatoid arthritishez társuló atlantoaxialis dislocatio mütétileg kezelt esetéről számol be. Ismerteti a kórforma tünettanát, felismerésének lehetőségeit és a kezelési módokat. Hazai és külföldi irodalmi adatok összevetése alapján úgy véli, hogy a „ténylegesen észlelt" esetek száma lényegesen kisebb a statisztikai alapon „feltételezhető" -nél. Pedig a kórforma idejekorán történő felismerése lehetőséget adna sikeres konzervatív vagy sebészi gyógykezelésre.

HUN 1984;37(02)

Ideggyógyászati Szemle

1977. JÚLIUS 01.

Atlanto-axialis dislocatio és basilaris impressio

DR HAFFNER Zsolt, DR FERENCZ Béla

A szerzők a congenitalis atlanto-axialis dislocatio előfordulását vizsgálták 80 basilaris impressziós és 8000 basilaris impresszió nélküli esetben. Az összehasonlítás során a congenitalis atlanto-axialis dislocatio előfordulását basilaris impresszióban 124-szer gyakoribbnak találták, mint basilaris impresszió nélküli esetekben. Eseteinkben az atlantoaxialis dislocatiónak (izoláltan, vagy társult malformatiókkal együtt) csak 6 mm-es atlanto-dentalis távolság (ADI) esetében, vagy e fölötti értékeknél volt tünetképző hatása. Ennél enyhébb fokú atlanto-axialis dislocatio nem volt bizonyítható módon súlyosbító tényező a tünettan tekintetében még basilaris impresszióban sem. A kóros dens szögelhajlás tünetkeltő szerepét nem tudták bizonyítani.

HUN 1977;30(07)

Ideggyógyászati Szemle

1968. JANUÁR 01.

Az elektroencephalographiás vizsgálatok repülőorvostani jelentőségéről

SZÁK János

1. Azt szükséges kiemelnünk, hogy repülőknél különösen fontos eeg. anomaliák esetén a klinikum felé correlatiót keresni. 2. Csak eeg, lelet alapján alkalmatlansági döntést hoznunk nem szabad. 3. Sorozatos vizsgálat kapcsán kell meggyőződnünk a talált eeg. elváltozás tartós vagy átmeneti voltáról és ennek birtokában hozható döntés. 4. Mindenre kiterjedő állásfoglalás a még sok vizsgálatra váró kérdés miatt, már csak kellőszámú anyag hiányában is részünkről még nem alakíthat ki, csak irodalmi tapasztalatokra támaszkodhatunk. 5. Az kétségtelen, hogy a biztos epilepsiás és organikus idegmegbetegedésre utaló eeg. lelettel bíró hajózók nem alkalmasak foglalkozásukban, 6. A hátsó delta, a középső regiók felett jelentkező theta, vagy polymorph hullámalakok, főleg ha activatióra jelentkeznek és ha nincs neurologiai vonatkozásuk anamnestikusan sem és ha főleg decrescendo a kép, a szükség szerinti klinikai kivizsgálástól függően nem tekinthetők alkalmatlansági okoknak. 7. Lényegében ugyanaz áll a bal temporalis focus eseteiben is, ha mellettük nincs kimutatható psychés instabilitás. Olyan esetben, ha van, ez utóbbi miatt szükséges munkakörükből kiemelni. 8. Féloldali alpha, beta-reductiókat egyéb vonatkozás hiányában nem ítéljük kórosnak. 9. A feltalálható, nevezzük úgy, hogy „functionalis” eeg. syndromák, ha agytörzsi, diencephalis labilitas jelzőiként manifestalódnak, megítéleseinkben a neurologiai klinikumnak kell dönteni. 10. Szendergés vonatkozásában, ha egyébként kizáró ok, pl. narcolepsia stb. nincs, nem kell feltétlenül pathologiás megítélés. 11. Jelöltek esetében szigorúbb az elbírálás és a jelentősebb irregularitást, labilitást, „, functionalis" eeg. syndromákat nem tartjuk alkalmasnak.

HUN 1968;21(01)