Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2011. JANUÁR 30.

Az agyidegek vascularis kompressziós szindrómái

KUNCZ Ádám, VÖRÖS Erika, BARZÓ Pál

Az agyidegek és az agytörzs közelében futó erek bizonyos körülmények hatására, legtöbbször az életkor előrehaladtával, megnyúlnak, kanyargóssá válnak, hurkot képezhetnek, és a közvetlen közelségben elhelyezkedő idegképleteket nyomhatják. A szerzők az irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján foglalják össze a vascularis kompressziós neurológiai kórképeket, amelyek a fenti mechanizmus alapján jönnek létre.

HUN 2011;64(01-02)

Ideggyógyászati Szemle

2008. JÚLIUS 30.

Az idiopathiás tolosa-hunt-szindróma: négy újabb eset ismertetése

D Kirbas, B Topcular, ME Ozcan, N Sakalli Karagoz, G Gul, I Aslan Kalyoncu

Az idiopathiás Tolosa-Hunt-szindróma a fájdalmas ophthalmoplegia ritka oka, jellemzője az egyoldali szemfájdalom, az ipsilateralis oculomotor-paralysis és a szteroidokra adott azonnali terápiás válasz.

HUN 2008;61(07-08)

Lege Artis Medicinae

2007. NOVEMBER 20.

Nyúltvelői neurovascularis kompresszió mint a rezisztens hypertonia egyik oka Gondolatok egy betegünk kapcsán

KOVÁTS László, BRETUS Angelika, CSUTAK Kinga, NAGY Gyöngyi, GASZTONYI Beáta

A nyúltvelő rostralis ventrolateralis részén található a cardiovascularis rendszer centrális regulátora, a vasomotorközpont. A terület ingerületi állapota és/vagy a baroreceptorreflexafferentatióban, illetve -efferentatióban egyaránt szerepet játszó IX. és X. agyidegek irritációja szimpatikus hiperaktivitást okoz, ami az esetek egy részében súlyos, gyógyszeres terápiával nehezen befolyásolható magas vérnyomáshoz vezet. Ennek hátterében többnyire egy ritkán keresett érmalformáció, az úgynevezett pulzatilis neurovascularis kompresszió áll.

HUN 2007;17(11)

Ideggyógyászati Szemle

1981. MÁRCIUS 01.

Adatok a Werdnig-Hoffmann féle betegségnek, különösen kisagy-hipopláziával járó alakjának ismeretéhez

GARZUJ Ferenc, SZABÓ László, KÁDAS László

Vas megyében az elmúlt 17 év alatt 11 beteget találtunk, aki Werdnig— Hoffmann-kór miatt halt meg. A beteg gyermekek öt családhoz tartoztak. Egy gyermek sem élte meg a féléves kort. Valamennyinél történt boncolás. A tünetek arra utaltak, hogy a betegség már az intrauterin életben kezdődött, így a motoros sejtek degeneratív elváltozása mellett egyidejű hipopláziájuk lehetősége is felmerült. Egyik esetben a ganglionok elsőrendű érzősejtjei is degeneratív folyamatot szenvedtek. Két testvérnél feltűnő volt a kisagy fejletlensége a Werdnig—Hoffmann-kór szokványos patológiai képével együtt. Hasonló, neuropatológiailag is feldolgozott esetet eddig négyet közöltek. Ebből a hat esetből, valamint a többi testvér klinikai tüneteiből vonnak le a szerzők következtetéseket a kórképre. Klinikailag jellemző, hogy a hipotónia, mozgásszegénység, cianózis már megszületéskor igen kifejezett, a patológiai képben olivopontocerebelláris hipoplázia (és atrófia) társul a gerincvelő, illetve agyidegeknek a Werdnig—Hoffmann-kórban megszokott elváltozásaihoz. E betegség nem tekinthető a Werdnig—Hoffmann-kór variánsának, más génkárosodásával magyarázható csak, ezért javasolják a szerzők az első leíró után a Norman-féle betegség elnevezést.

HUN 1981;34(03)

Ideggyógyászati Szemle

1972. JANUÁR 01.

Adatok a vestibularis neuronitis kóroktanához

DR BÁNYAI Béla

A szerző nagyszámú beteganyagból kiválasztott 8 betegről számol be. (2 beteg vizsgálata ambulanter történt.) A hirtelen jelentkező, forgó jellegű szédülést, amely vezető tünet volt, 1-2 héttel azelőtt lezajlott felsőlégúti infectio előzte meg minden esetben. Az észlelt harmonikus peripheriás vestibularis izgalmi tünetekkel azonos oldalon a vestibularis végkészülék anaesthesiája is megállapítható volt, 2 betegnél cochlearis tünet kíséretében. Az izgalmi tünetek és az azonos oldali végkészülék ingerelhetetlensége alapján a labyrinth-eredetet kizárhatónak, az agytörzsi encephalitist az egyéb kísérő tünetek hiánya miatt valószínűtlennek tartja. Eseteiben a „neuronitis" kifejezés alkalmazását helyteleníti. A kórképet a Guillain-Barré-syndromával párhuzamba állítva - a VIII., esetenként más agyidegek nem specifikus allergiás radiculitisének, ill. neuritisének tekinti. A „neuronitis vestibularis" kór.képből „vertigo parainfectiosa" elnevezéssel történő leválasztását indokoltnak látja.

HUN 1972;25(01)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚLIUS 01.

Tünetszegény koponya-basis destructiók

VÁRNAI György, LIPCSEY Attila, AMBRÓZY György

Szerzők két beteget ismertetnek, akiknél a koponyaalap nagy kiterjedésű roncsolása volt kimutatható. A betegeknél a destructiók elhelyezkedése alapján várható agyidegek sérülésének syndromái nem voltak észlelhetők. Tárgyalják a tünetmentesség lehetséges okait.

HUN 1967;20(07)

Ideggyógyászati Szemle

1965. DECEMBER 01.

A synkinesisekről

PÁLVÖLGYI Richard

Szerző a synkinesisek felosztása után ismerteti az agyidegek ellátási területén, a végtag és törzsizomzatban észlelhető physiologiás és kóros synkinesiseket. Leír egy synkinesist, melyet a kinyújtott nyelv oldalra való mozgatása vált ki a platysma egyik felében. Foglalkozik a dadogással kapcsolatos synkinesisekkel és ismertet egy esetet, ahol a dadogást megelőzően is ki volt mutatható synkineticus mozgás a jobb musc. biceps brachiiban. Végül leír egy esetet emiparesis gyógyulása közben jelentkezett az alsó végtagban, az azonosoldali felső végtag mozgásaival kapcsolatos synkinesis, mely tíz nap múlva megszűnt.

HUN 1965;18(12)

Ideggyógyászati Szemle

1959. DECEMBER 01.

Rosszindulatú vérképzőszervi megbetegedések idegrendszeri szövődményei

AMBRÓZY György, ECKHARDT Sándor, GALLAI Margit

1. 306 rosszindulatú vérképzőszervi megbetegedés 6,2%-ban (19 esetben) észleltünk idegrendszeri szövődményt, 11 betegünknél radiculomedullaris tünetcsoport, 3 betegünknél tudatzavar, 5-nél az agyidegek, egynél a sympathicus idegrendszer sérülése jelentkezett. 2. Hét esetben idegrendszeri tünetek képezték a beteg első panaszát. A kórisme korai felállítása céljából a nyirokcsomók szövettani, csontrendszer röntgenológiai, serum- és liquor elektrophoresises, peripheriás vérkép, szükség esetén csontvelőkenet vizsgálatára hívjuk fel a figyelmet. 3. Localis idegrendszeri sérülés esetén sugárkezelés ; generálisait daganatos betegségben, vagy leukémiák előrehaladott stádiumában cytostaticus és sugár kombinált kezelés ; súlyos gerincvelői compressió esetén műtéti megoldás javasolt.

HUN 1959;12(12)

Ideggyógyászati Szemle

1952. JÚLIUS 29.

A Jacod-syndroma új változata

MARIA Filipowicz

Agyidegtüneteket orrgaratűr daganatok esetében már a XIX. század második felében megfigyeltek. Az egyes agyidegtünetek gyakoriságára vonatkozó megfigyeléseket kiegészítették azok a leírások, amelyek megállapítják, hogy az orrgaratűr daganatai milyen utakon hatolnak be a koponya belsejébe. Bizonyos ideig két felfogás állt szemben egymással a daganatok kiindulópontját és fejlődési útját illetően. Egyes szerzők szerint a daganat vagy az orrgaratűrből, vagy pedig a koponyaalap kötőszövetéből indul ki, tehát kívülről hatol be a koponya belsejébe, miközben szétroncsolja az útjába eső agyidegeket. Mások szerint éppen ellenkezőleg, koponyán belüli elemek képezik a daganat kiindulópontját, az ugyanakkor lezajló orrgaratűrbeli folyamatot pedig függetlenek, vagy a koponya belsejéből annak külső részébe történő daganatáttételnek tekintették. Az ide vonatkozó kételyeket csupán a részletes tanulmányozás oszlatta el. Megállapítást nyert, hogy az esetek legnagyobb részében az orrgaratűr képezte a kiindulópontot.

HUN 1952;5(02)