Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. JÚNIUS 30.

Atheroscleroticus laesiók immunhisztokémiája

ILLYÉS Gyula, KÁDÁR Anna

Újabb elméletek szerint az intimába bevándorló monocyta/macrophag sejteknek kulcsszerepük lehet az atherogenesisben. A szerzők elemzik az idevágó irodalmi adatokat, és bemutatják saját vizsgálataikat a progresszió valószínűsített sorrendjébe állított atheroscleroticus elváltozások sejtes összetevőiről. Fiatalon (20–34 év) elhalt egyénekből a halált követő 12 órán belül boncolás során összesen 108 összegyűjtött aortarészletet dolgoztak fel. Az endothelréteg (VIII. faktor-pozitív) megtartott volt, az aortafal sejtjei desmin-negatívnak és vimentin-pozitívnak bizonyultak. Az intimában lévő habos sejtek macrophagok voltak. A macrophagellenes antitestekkel nem reagáló sejtek simaizomsejteknek bizonyultak. Az intima jelentős része HLA-DR-pozitivitást mutatott. A T-helper lymphocyták számában nem volt szignifikáns eltérés a különböző típusú laesiókban. A klinikai adatok és az aorta (korai) atheroscleroticus laesióinak megjelenése között összefüggést nem lehetett megállapítani. Megfigyeléseink alapján feltételezhető, hogy az atherogenesis során először az intima simaizom sejtjeinek száma és lipidtartalma nő meg, majd macrophagok jelennek meg. A macrophagokból habos sejtek lesznek, szöveti károsodásokat és további simaizom-proliferációt provokálnak, ami az érfal klasszikus atherosclerosisához vezet.

HUN 1993;3(06)

Lege Artis Medicinae

1993. MÁJUS 26.

A T-sejtek antigénspecifikus működésének előfeltétele: az antigén feldolgozása és bemutatása

RAJNAVÖLGYI Éva

Az immunrendszer működése során számos szabályozó mechanizmus igyekszik a szervezet belső egyensúlyát fenntartani. E folyamatok kulcsa a T- és B-lymphocyták antigénfelismerő képessége, amely funkcionális alapját képezi az immunrendszer célzott, antigénspecifikus működésének éppúgy, mint a klónszelekció elvén alapuló munkamegosztásnak (LAM 1991 1(18):1308–1314.) és ezáltal az antigén hatékony eltávolításának. A T-sejtek alapvető szerepet játszanak a szervezet saját és nem saját struktúrájának megkülönböztetésében. A T-sejtek antigénspecifikus aktiválódása különböző sejtfelszíni fehérjék megjelenéséhez és eltérő biológiai aktivitású limfokinek termelődéséhez vezet, melyek megszabják az immunrendszer sejtjei közötti együttműködés lehetőségeit, valamint befolyásolják más sejtek funkcióját, és így az immunválasz kimenetelét is. A T-sejtek működése így nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az immunrendszer megfelelő hatásfokkal és oly módon távolítsa el a szervezetből a testidegen anyagokat, hogy eközben a szervezet saját sejtjei a legkevésbé károsodjanak. Ahhoz azonban, hogy a T-sejtek biológiai funkcióikat kifejtsék, más sejtek, az úgynevezett antigén prezentáló sejtek (APS) együtt működését is igénylik. Közleményünkben azokról az antigénprezentáló sejtekben lejátszódó fehérje lebontási és szállítási lépéseket ismertetjük, amelyek nélkül a T-sejtek antigénfelismerő és effektor működése nem mehet végbe. Ma már igazolt, hogy ezek a folyamatok alapvetően befolyásolják a kórokozók elleni védekezés hatékonyságát és megszabják az autoimmun folyamatok szabályozott vagy kóros kimenetelét.

HUN 1993;3(05)

Lege Artis Medicinae

1992. ÁPRILIS 29.

Mononuclearis sejtek immunofenotípusának követése akut limfoid leukaemiás betegek liquorában

BABOSA Mária

A szerző frissen diagnosztizált és recidiva miatt kombinált cytostaticus kezelésben részesített akut lymphoid leukaemiás betegektől a terápia különböző pontjain liquor- és vérmintákat vett. A mintákból szeparálta a mononuclearis sejteket, majd meghatározta és összehasonlította ezek immunfenotípusát. Megállapította, hogy magas malignitasú betegségben szenvedő betegek, illetve a recidivák intenzív kezelése során a nem patológiás mononuclearis sejtek száma átmenetileg a liquor cerebrospinalisban megnőhet, és ezek immunfenotípusa az aktuálisan a periférián jelenlévő lymphocyták felszíni markereivel egyezik. E jelenség hátterében – a számos egyéb paramétert követő irodalmi megfigyelés szerint is – az intenzív kemo- és sugárterápia hatására sérülő vér-agy gát fokozottabb permeabilitása, vagy reaktív sejtproliferació állhat.

HUN 1992;2(04)

Ideggyógyászati Szemle

1991. SZEPTEMBER 01.

A liquor cerebrospinalis hatása a perifériás lymphocyták killer-sejt aktivitására

A szerzők 49 liquor hatását vizsgálták meg, egy egészséges egyén perifériás lymphocytáinak killer-sejt aktivitására. Azt találták, hogy minden liquor megközelítőleg azonos mértékben gátolta a killer-sejt aktivitást. A betegségcsoportok szerinti értékelésben csak tendenciaszerű eltéréseket találtak. A laboratóriumi paraméterei alapján csoportosított liquorok, illetve a nők és férfiak liquorának gátlása között szignifikáns eltérés nem volt.

HUN 1991;44(09)

Lege Artis Medicinae

1991. MÁJUS 29.

Az asthma bronchiale predictiv tényezői gyermekkori rhinitis allergiában

BITTERA István, GYURKOVITS Kálmán

A rhinitis allergicában szenvedő betegek 20–30%-ában a későbbiek során asthma bronchiale alakul ki. A szerzők keresik azokat a rizikó tényezőket, amelyek segítségével időben kiszűrhetők az asthma bronchiale várományosai. Egy prospektív vizsgálat keretében az ismert hajlamosító kórtörténeti adatokon, klinikai jeleken és laboratóriumi leleteken túlmenően vizsgálták a rhinitis allergicában szenvedő betegek bronchus reaktivitását (hisztaminnal és adenozinnal szemben), valamint a lymphocyták beta-adrenerg receptor számát és affinitását. Vizsgálataik során azt találták, hogy hisztaminra 31/40, adenozinra 20/40 gyermek válaszolt bronchusconstrictióval. 16 betegben mindkét provokációval pozitív reakciót kaptak. A beta-adrenerg receptorok számát és affinitását a kontroll csoporttal megegyezőnek találták. A szerzők véleménye az, hogy az asthma bronchiale kialakulása szempontjából azok a betegek veszélyeztetettek, akiknek kórosan fokozott a bronchusérzékenysége, illetve akiknek a lymphocyta beta-adrenerg receptor száma a gyermekkori normál érték alatt van, vagy évek alatt ez csökkenő tendenciát mutat. A választott módszerek prognosztikai értékét retrospektív vizsgálat dönti el.

HUN 1991;1(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1985. MÁRCIUS 01.

Rosetta markerek változása schizophren betegek perifériás vérében

DEMETER József, BODOLAY Edit, SURÁNYI Péter, GÁL Róza, SZEGEDI Gyula

A szerzők a lymphocyták megoszlását vizsgálták schizophren betegek perifériás vérében. Megfigyelésük szerint a kezeletlen kórformákban és a kezelt betegek akut shubja idején nagyfokú T lymphocytopenia van. A T sejtszám csökkenése mellett az IgG Fc receptort és a histamin receptort hordozó lymphocyta szubpopulációk aránya megnőtt. A B sejtek számában mérsékelt fokú emelkedést találtak. A perifériás vér lymphocytáinak megoszlásában nem találtak értékelhető különbséget a schizophrenia különböző típusai között.

HUN 1985;38(03)