Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 202

Ideggyógyászati Szemle

1986. JANUÁR 01.

Azotémiás vesebetegek csoportterápiájával és csoporthipnoterápiájával szerzett tapasztalataink

FAZEKAS László, FRÁTER Judit, ZSENI Annamária

A szerzők leszögezik a krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegekkel való fokozott törődés fontosságát . Felfogásuk szerint a komplex pszichoszomatikus kezelés többet segít rajtuk, mint a csupán szomatikus nefrológiai gondozás. Ezt bizonyítandó 11 fős krónikus veseelégtelenségben szenvedő kísérleti csoport részére rendszeres csoportterápiás és csoport-hipnoterápiás foglalkozásokat végeztek egy éven át; kontrollként 9 hasonló stádiumban levő beteg adatai szolgáltak. A betegek együttműködése a javasolt étrend, és folyadékbevitel betartásában egyaránt kifejezetten javult. A kísérleti csoport 11 tagjából 10 vált munkaképessé, a kontroll csoportban ugyanekkor a munkaképtelenek aránya duplázódott meg. A kórházi ápolási napok számát harmadára csökkentették a csoportterápia segítségével. A kísérleti csoport betegei később kerülnek dialízisre: a komplex pszichoterápia segít megnyújtani a kompenzációs poliúria stádiumát. A hipnoterápia szignifikáns vérnyomáscsökkentő hatását is igazolták. Módszerüket a dialízis programra való pszichés felkészítés szakaszában jó hatásúnak tartják, és szélesebb körű bevezetését ajánlják.

Ideggyógyászati Szemle

1960. DECEMBER 01.

Vizsgáltok paroxysmalis myoplegiában. III. Az izomrendszer maradandó elváltozásai. A metabolikus myopathia kialakulása.

BEKÉNY György

Szerző áttekinti az irodalom azon paroxysmalis bénulás eseteit, amelyekben irreversibilis izomrendszeri elváltozásokat mutattak ki. Ismerteti a Hasznos és Solti-val együtt közölt két hypokalaemiás és két hyperkalaemiás esetének idevágó adatait. A paroxysmalis bénulás esetek jelentős részében tartós paresis és atrophia alakul ki. Az izomelváltozás szinte rendszeres kialakulását az izombiopsiás leletek igazolják. Az izombiopsia jelentős kórszövettani elváltozásokat mutatott, három olyan esetünkben, ahol állandó paresis és atrophia nem volt jelen. A maradandó izombénulás ugyanazokban az izmokban fejlődik ki, amelyek a rohamban a leginkább érintettek. A pelvifemoralis eloszlást gyengeség és a hypervoluminosus lábikrák nagymértékben emlékeztetnek a dystrophia muse, progr. pseudohypertrophiás formájára. Ez az oka annak, hogy az irodalomban gyakran számoltak be a két kórkép társulásáról. Szerző ezen esetek kritikai elemzése után arra az álláspontra jut, hogy egyetlen olyan eset sem ismeretes, ahol paroxysmalis bénulás es dystrophia muse, progr. egy betegen együttesen jelen lett volna. E kérdésben a döntő bizonyítékot a kórszövettani elváltozás különbözőségé szolgáltatja. A paroxysmalis bénulás izompathológiai elváltozásának lényege a vacuolás degeneratio. A hypokalaemiás és hyperkalaemiás esetek histopathológiai képe azonos. A paroxysmalis bénulás maradandó izomelvaltozásai a rohamok kapcsán lezajló ion-eltolódások és kolloidkémiai változások következményei. A paroxysmalis osmotikus változások kezdetben reversibilis vacuolaképződést eredményeznek. Később irreversibilis degeneratio indul meg az izomrost fellazult, vacuolás centrumában. A periodikusan ismétlődő kalium (és natrium ?) anyagforgalmi zavarral kapcsolatos metabolikus myopathiáról van tehát itt szó. Az izomelváltozások most vázolt pathogenesisét és pathomechanizmusát valószínűsítik a kaliumhiányos étrend és a különböző glukocorticoidok adásával előidézhető myopathiák is.

2.

Lege Artis Medicinae

2024;34(9)
2024 OKT 04.

3.

Lege Artis Medicinae

2024;34(9)
2024 OKT 04.

4.

Lege Artis Medicinae

2024;34(9)
2024 OKT 04.

5.

Lege Artis Medicinae

2024;34(9)
2024 OKT 04.