Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1967. NOVEMBER 01.

Huntington chorea látszólag nemhez kötött öröklődése

LÉNÁRD Lili

A családfa elemzése nem dönti meg a classicus tant, mely szerint egy autosomalis gén dominans öröklődése felelős a Huntington-chorea átviteléért. A nemeknek ilyen megoszlását egy autosomalis dominans gén véletlen szórása is létrehozhatja. Modificaló gének actioja is lehetséges. Egyszerű ivari chromosomában localizált tényezőre, mint a haemophilia vagy színvakság esetében, a családfa nem utal. A nők kizárólagos megbetegedése és az életképtelen férfiak aránylag magas száma azonban elképzelhetővé teszi, hogy ugyanazon gén, amely a nőknél choreat okoz, a férfiaknál letalis hatású. Valószínű, hogy ebben a családban a nem egy olyan genetikus hátteret jelent, amely a résztvevő gének actiójának physiologias körülményeit mélyreható módon befolyásolja. Megfigyeléseink azonban nem elegendők ahhoz, hogy az öröklésmenetet ezen családban egyértelműen tisztázni lehessen.

HUN 1967;20(11)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚLIUS 01.

Domináns öröklődésű dystrophia musculorum progressivában szenvedő család érdekes esete

MOLNÁR Sándor

A szerző az átlagostól több tekintetben eltérő, autosomalis domináns öröklődésű, vállövi typusú DMP-ben szenvedő család esetét ismertette. Végül a DMP e typusával kapcsolatos néhány örökléstani irodalmi adatot ismertetett.

HUN 1967;20(07)

Ideggyógyászati Szemle

1963. ÁPRILIS 01.

[A gyermekkori neurózisok problémájáról]

GÖLLNITZ Gerhard

[Óva int a "gyermekkori neurózis" fogalmának túlságosan tág kiterjesztésétől. A gyermekkori hibák, a fázishoz kapcsolódó gyermeki rossz helyzetek, a pszichogén reakciók, a pszichogén fejlemények és még az egyszerű abnormális élményre adott reakciók sem feleltethetők meg a neurózisoknak. Ehhez a diagnózishoz rendellenes pszichogén fejlődésre van szükség, amely olyan szomatikus és pszichés zavarokhoz vezet, amelyeket a gyermek már nem tud kompenzálni, és amelyeket maga a gyermek is furcsának és zavarónak érzékel. Részletesebben foglalkozunk az enkefalopátiás gyermekek sajátos környezeti fogékonyságával és ezáltal neurózisra való hajlamával is, akiknél sérült az elhatárolódás és bizonyos élmények lezárásának képessége, valamint az intrapszichés reakciók gátlása és megfékezése. Ezek a gyermekek ingadozó biotonnal rendelkeznek. Alapvető fenntartások merülnek fel a "gyermekkori pszichopátia" kifejezés használatával szemben, annál is inkább, mert a pszichológiai jellemzők öröklődésének tézise, amely semmiképpen sem bizonyított, túlságosan könnyen csábít arra, hogy az ember hagyja magát befolyásolni és megbénítani terápiás tevékenységében. ]

ENG 1963;16(04)