Ideggyógyászati Szemle

[A gyermekkori neurózisok problémájáról]

GÖLLNITZ Gerhard1

1963. ÁPRILIS 01.

Ideggyógyászati Szemle - 1963;16(04)

[Óva int a "gyermekkori neurózis" fogalmának túlságosan tág kiterjesztésétől. A gyermekkori hibák, a fázishoz kapcsolódó gyermeki rossz helyzetek, a pszichogén reakciók, a pszichogén fejlemények és még az egyszerű abnormális élményre adott reakciók sem feleltethetők meg a neurózisoknak. Ehhez a diagnózishoz rendellenes pszichogén fejlődésre van szükség, amely olyan szomatikus és pszichés zavarokhoz vezet, amelyeket a gyermek már nem tud kompenzálni, és amelyeket maga a gyermek is furcsának és zavarónak érzékel. Részletesebben foglalkozunk az enkefalopátiás gyermekek sajátos környezeti fogékonyságával és ezáltal neurózisra való hajlamával is, akiknél sérült az elhatárolódás és bizonyos élmények lezárásának képessége, valamint az intrapszichés reakciók gátlása és megfékezése. Ezek a gyermekek ingadozó biotonnal rendelkeznek. Alapvető fenntartások merülnek fel a "gyermekkori pszichopátia" kifejezés használatával szemben, annál is inkább, mert a pszichológiai jellemzők öröklődésének tézise, amely semmiképpen sem bizonyított, túlságosan könnyen csábít arra, hogy az ember hagyja magát befolyásolni és megbénítani terápiás tevékenységében. ]

AFFILIÁCIÓK

  1. Universitäts-Nervenklinik Rostock, Abteilung für Kinder-Neuro-Psychiatrie

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Ideggyógyászati Szemle

Az insulin érzékenység fokozása ganglionbénitókkal insulin shock kezelésben

MEZEI Béla, PÖSTYÉNYI Katalin, VÁRKONYI Péter

1. Hexamethon segítségével IS kezelés kapcsán a kóma adag 28 betegünkön 75—25%-kal volt csökkenthető. 2. Ilyen társítással a kóma általában hamarabb következik be, s a kísérő vegetatív tünetek is enyhébbek. 3. Hexamethonos kombinációnak semmiféle szövődménye nincsen.

Ideggyógyászati Szemle

Az insulin érzékenység fokozása ganglionbénítókkal insulin shock kezelésben II.

MEZEI Béla, PÖSTYÉNYI Katalin, VÁRKONYI Péter

1. Synapleg segítségével IS kezelés kapcsán a kóma adagot 70,6% 54%-kal lehetett csökkenteni. 2. Synapleg társításával a kóma általában rövidebb időn belül következett be, mint Hexamethonos társítással. 3. A Synapleges kombinációnak szövődménye nem volt.

Ideggyógyászati Szemle

A klinikai pharmakopsychológia néhány problémája az élmények felől nézve

SIMKÓ Alfréd

A pharmakopsychológiának mint klinikai tudománynak gyakorlati jelentőségét a strukturfenomenológiailag téjákozott psychopathológiával való kapcsolata határozza meg. Csakis ilymódon képes arra, hogy egy kérdéses psychotrop gyógyszer hatásdinamikájával korrelációba hozható élményeket megközelítse. (A statikus leképzésekből elvonatkoztatott — logikai értékű – definiciókkal dolgozó psychopathológiai felfogások e módszertan számára nem bizonyultak elégségeseknek.) A pharmakopsychiatriai kezelések javallatai szempontjából jelentős céltünetek (Freyhan, Hippius), illetve ilyen syndromatikák (M. Müller) elvének hangsúlyozása után az „Aktualbefindlichkeit" profenomenális fogalmát világítottuk meg, értve utóbbin a gyógyszeresen befolyásolható vitális dispositiók élményi vetületét. Friesewinkel felfogását követve a psychotrop gyógyszerek hatásjelenségeit az „Aktualbefindlichkeit"-változások dimenzióiba vetítettük. A pharmakopsychológia alaptörvényét ismertük meg abban a tapasztalatunkban, mely szerint minden kóros élmény csakis olyan mértékig befolyásolható gyógyszeresen, amennyire az a változtatható intencionalis dinamikával és „Aktualbefindlichkeit"-ekkel még mobilis kapcsolatban áll. Hackstein kritikai felfogásának ismertetése után a klinikailag jelentős hatás-disszociációk (H. W. Janz) kérdésével foglalkoztunk és ennek lényegét egy saját eseteinkből felhozott példával világítottuk meg. A hatásmegélést módosító fontosabb szubjektív tényezők felsorolásában Ziolko-t követtük. Rámutattunk az általunk többnyire oppozicióként értékelt „szubjektív intolerancia” jelenségeire.

Ideggyógyászati Szemle

A Melipramin (imipramin) klinikai alkalmazásáról

NAGY A Tibor, PERTORINI Rezső

A szerzők 45 melipraminnal kezelt beteg klinikai adatait elemzik, leírják az adagolást, a kúra lefolyását, a mellékhatásokat, az egyéb szomatikus kezeléseket és a kúra során alkalmazott pszichoterápiát.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság konszenzusajánlása a felnőttkori spinalis izomatrophia (SMA) kezeléséhez

BOCZÁN Judit, KLIVÉNYI Péter, KÁLMÁN Bernadette, SZÉLL Márta, KARCAGI Veronika, ZÁDORI Dénes, MOLNÁR Mária Judit

Célkitűzés – A spinalis izomatrophia (SMA) az alsó motoneuronok pusztulásával járó progresszív, auto­szomális recesszív betegség. Az elmúlt években fordulat következett be az SMA oki kezelésében, két SMN2 splicing módosító és egy génterápiás gyógyszer vált elérhetővé. Kérdésfelvetés – Az új gyógyszerek az SMA gyermekkori lefolyását érdemben módosítják, és egyes gyógyszerek felnőttkori hatásáról is egyre több adat érhető el. Nem áll azonban rendelkezésre olyan szakirodalom, ami a legújabb eredmények alapján segítséget nyújtana a felnőtt SMA-betegek kezeléséhez szükséges döntések meghozatalában. A Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság vezetősége áttekintette az SMA palliatív kezelésének irányelveit, a randomizált, kontrollált gyógyszervizsgálatokat, a felnőtt SMA-betegek retrospektív és prospektív gyógyszeres vizsgálatainak eredményeit. A vizsgálat alanyai – A konszenzusajánlás megalkotása szempontjából azokat a közleményeket értékeltük, amelyek a felnőttkort elérő, főként SMA II- és III-csoportba tartozó betegek gyógyszeres kezelésének eredményeiről szolgáltatnak adatokat. A konszenzusajánlást a felnőtt SMA-betegek kezeléséről kilenc pontban fogalmaztuk meg, ami kitér a gyógyszeres kezelés technikai, szakmai feltételeire, biztonságossági szempontjaira, a betegek kiválasztására, és hosszú távú monitorizálására. Ajánlásunk a legújabb információkra alapozva segíti a felnőtt SMA-betegek palliatív ellátását és gyógyszeres kezelését, a személyre szabott kezelés során figyelembe veendő hatékonysági és biztonságossági szempontokat nyújt. Rávilágít a későbbiekben megválaszo­lan­dó, egyelőre nyitott kérdésekre is. Az ajánlás mindennapi gyakorlatban való használata a kezelés optimalizációját eredményezheti.

Ideggyógyászati Szemle

Személyre szabott antiepileptikum-választás

ALTMANN Anna

Az epilepszia az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus neurológiai betegség. Az epilepsziás betegek – még az úgynevezett jóindulatú epilepszia esetén is – évekig gyógy­-szeres kezelésre szorulnak. Ez idő alatt a gyermekek na­gyon nagy változáson mennek keresztül, nemcsak a súlyuk és testmagasságuk gyarapszik, de változnak a hormonális és az anyagcsere-folyamataik is. Életkorok szerint eltérő ütemben zajlanak a különböző agyi területek érési folyamatai is. A mindennapi gyakorlatban az epilepszia diagnózisát követően a legtöbbször a formakör és a rohamtípus alapján választunk gyógyszert. A terápiás stratégia kialakításakor azonban számtalan egyéb tényezőt is figyelembe kell venni: 1. hatékonyság (epilepszia-formakör, rohamtípus), 2. életkor, nem, 3. a gyógyszer farmakológiai tulajdonságai, 4. az adott gyógyszer mellék­hatásprofilja, 5. életforma, alkat (kövér, sovány, gyermek­közösség), 6. egyéb társbetegségek (etethetőség, viselke­dési és tanulási probléma, keringési zavar, vese- vagy májbetegség) 7. a már alkalmazott egyéb gyógyszerekkel várható interakciók, 8. genetika, 9. egyéb szempontok (törzskönyvi szabályok, felírási szokások). A közlemény annak eldöntésében szeretne segítséget nyújtani, hogy a különböző társbetegségek esetén egy adott gyermeknél mely antiepileptikumoktól várható a legkeve­sebb mellékhatás, és mely készítményeket kellene lehe­tőség szerint kerülni.

Lege Artis Medicinae

Szükséges (lenne)? Vélemények a gyermekkorban megtartott elsősegélynyújtás- programmal kapcsolatban

BÁNFAI Bálint, PANDUR Attila, SCHISZLER Bence, RADNAI Balázs, BÁNFAI-CSONKA Henrietta, BETLEHEM József

BEVEZETÉS - A gyermekkorban elkezdett elsősegélynyújtás-nevelés hatékony módja lehet az ismeretek széles körű közv­etí­té­sének. CÉLKITŰZÉS - Célunk volt felmérni óvodás és általános iskolás gyermekek, pedagógusaik és szüleik elsősegélynyújtás-neveléssel kapcsolatos véleményét. MINTA ÉS MÓDSZER - Kutatásunkban 871 fő vett részt (gyermekek, pedagógusok, szü­lők), akik véleményét saját szer­kesz­tésű, nagyrészt nyitott kérdéseket tartalmazó kérdőívek segítségével mértük fel. EREDMÉNYEK - A megkérdezett szülők és pedagógusok általános véleménye a gyermekkori elsősegélynyújtás-neveléssel kapcsolatban inkább pozitív volt, de a résztvevők negatívumokat is megfogalmaztak. A le­zajlott programmal kapcsolatban a legtöbb érintettnek pozitív volt a véleménye. A szülők és a pedagógusok véleménye alapján az elsősegély-oktatás egészségügyi szakemberek által lenne javasolt. A vélemények nem függtek a nemtől, életkortól, gyerekekkel való munka időtartamától (p>0,05) egyik esetben sem. KÖVETKEZTETÉSEK - A szülők és pedagógusok elsősegélynyújtás-neveléssel kapcsolatos általános véleménye változatos, de a lezajlott programmal kapcsolatban a legtöbb esetben pozitív volt, mely azt mutatja, hogy konkrét beavatkozásokkal a vélemény formálható.

Ideggyógyászati Szemle

Magas aktivitású sclerosis multiplex hatásos kezelése gyermekkorban

MERÔ Gabriella, MÓSER Judit, LIPTAI Zoltán, DIÓSZEGHY Péter, BESSENYEI Mónika, CSÉPÁNY Tünde

A sclerosis multiplex (SM) jellemzően a fiatal felnőttek betegsége. Gyermekkori sclerosis multiplexről 18 éves kor alatt kezdődő megbetegedés esetén beszélhetünk, bár egyes szerzők 16 éves kor alatt szabják meg a határt. Korábban „early onset multiple sclerosis”, illetve „juvenilis sclerosis multiplex” néven vált ismertté. A gyermekkori SM előfordulási gyakorisága az összes SM 3–5%-a. Napjaink­ban, köszönhetően az egyre jobb diagnosztikai eszkö­zöknek és a jól követhető, szigorúan meghatározott diagnosztikus kritériumoknak, a gyermekkori SM incidenciája világszerte növekszik (0,05–2,85/100 000). Az SM-et térben és időben elkülöníthető, ismétlődő központi ideg­rend­szeri demyelinisatióval jellemezhető epizódok jellemzik. Gyermekkorban csaknem kizárólag a relapszáló-remittáló (RR) forma fordul elő. A felnőtteknél szerzett tapasztalatokra építve a gyermekpopulációban szintén a korai diagnózis, az adekvát betegségmódosító terápia (DMT) mielőbbi indítása, a tünetmentesség és a jó életminőség elérése a cél. A felnőtt populációban végzett hatékonysági és biztonságossági vizsgálatok alapján a gyermekkori SM ke­ze­lésében az FDA és az EMA először az interferon β-1a-t és a glatiramer acetátot engedélyezte. A gyermekkori SM-re jellemző magas relapsusráta és az első DMT-re közel 45%-ban adott kedvezőtlen terápiás válasz szükségessé tette a hatékonyabb és második vonalbeli szerek vizsgá­la­tát a 18 év alatti populációban is (PARADIGMS, CONNECT). A nemzetközi közlemények szerint a natali­zumab hatékony és jól tolerálható az aktív RR gyermekkori SM-ben, de kontrollált tanulmány hiányában az eset­ismer­tetésünkben szereplő betegeinknél evidencia még nem állt rendelkezésre. Közleményünkben haárom aktív RR-SM-ben szenvedő betegünk indikáción túli, egyedileg engedélyez­tetett natalizumabbal végzett sikeres kezeléséről számo­lunk be.

Ideggyógyászati Szemle

Az alvás és az epilepszia szoros kapcsolatának újabb vizsgálatai: az epilepszia mint az alvási plaszticitásfunkció epilepsziás transzformációja

HALÁSZ Péter

Célkitűzés - Az alvás- és epilepsziakutatás újabb eredményeinek áttekintése az alvás és az epilepszia szoros kapcsolatának és az egyes epilepsziákhoz társuló kognitív zavarok jobb megértése érdekében. Módszer - Újabb irodalmi adatok áttekintése és saját kutatások összefoglalása. Eredmények - Szoros összefüggés mutatható ki az epilepszia és a plasztikus agyi funkciók (memória, szinaptikus homeosztázis) között, ugyanakkor a plasztikus funkciók és a NREM-alvás munkamódjai között is. A leggyakoribb gyermek- és felnőttkori epilepsziák patomechanizmusában egyre jobban feltárhatók azok a vonások, melyek arra utalnak, hogy az agy fejlődésének korai és serdüléskori flexibilis szakaszaiban azok a hálózatok, melyek a NREM-alvásban a leginkább plasztikus sajátságokkal rendelkeznek, túlgerjeszt­hetők, így átmeneti, vagy tartós epilepsziás transzformáción esnek át. Három nagy epilepsziás formakör: az absence epilepszia; a medialis temporalis epilepszia és az idio­pa­thiás fokális életkorfüggő gyermekkori epilepsziák példáján mutatjuk be az epilepsziás átalakulás jellemző vonásait. A plasztikus funkciók és az epilepszia összefonódása magya­rá­zattal szolgál egyes, epilepsziákhoz társuló kognitív zavarformák megértéséhez is. Egyúttal bevezetést adunk az alvás­függő rendszer-epilepsziák fogalomkörébe. Konklúzió - Az epilepsziák közös mechanizmusra vezet­hetők vissza. Ez valószínűsíthetően a NREM-alvással kap­cso­lódó agyi plaszticitás kisiklása az epilepsziás excitabili­tás irányába. Az agyi jelátviteli folyamatok természetében adott inherens lehetőségek határozzák meg az epilepsziás tüneteket, az egyes kórformák kimenetelét és a kognitív működések károsodását is.