Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1992. FEBRUÁR 26.

Másképpen az emberközpontú gyógyításról

GÁBOR Zsuzsa

Egészségügyünk évtizedek óta mélyülő válságának talán legfájdalmasabb következménye a hagyományos emberi-személyi kapcsolatok tartalmainak megváltozása, kiüresedése. Sovány vigasz, ha tudjuk, hogy korántsem izolált jelenségről és nem is nemzeti sajátosságról, valamiféle magyar átokról van szó. A tudományos-technikai forradalom okozta robbanás a világ más tájain is felkészületlenül érte az egészségügyet. A krízis mélysége, tüneteinek súlyossága legfeljebb a kompenzáció gazdasági lehetőségének függvényében más és más. Mégis – a medicina dehumanizálódása – maga a fogalom olyannyira elfogadhatatlan, hogy feltétlenül gyakorlati megoldások keresésére sarkall.

HUN 1992;2(02)

Lege Artis Medicinae

1991. FEBRUÁR 09.

Átalakítható-e az egészségügy?

GIDAI Erzsébet

Az egészségügy évtizedek óta a költségvetés mostoha gyermeke, s a gazdasági helyzetünk romlásával a többszörösen hátrányos helyzetű ágazatokhoz sorolható, mint ahogy a humán szektor egésze ide tartozik. Az 1991-es költségvetés az előző évekhez képest is rosszabb alapokat teremt, hiszen a Társadalombiztosítás (TB), amely 1990 óta finanszírozza az egészségügyet, az ágazat számára hiányt teremt az új évre.

HUN 1991;1(03)

Ideggyógyászati Szemle

1981. JÚLIUS 01.

[A gyermek szerepe a Német Szövetségi Köztársaságban ]

NISSEN G.

[A Szövetségi Köztársaság belső berendezését illetően gyermekellenes országnak tekinthető. Az autónak mindenütt nagyobb szerepe van, mint a gyermeknek. Ennek a fejlődésnek háttere egészében még feltáratlan. A szerző megkíséreli, hogy összefoglalja azokat a lehetséges okokat, amelyek a gyermek szempontjából kedvezőtlen társadalmi fejlődésre vezettek. Ugyanakkor megállapítható, hogy a gyermek-fiatalkorúak magatartási rendellenességei gyakoribbak, mint régebben. Ennek hátterében a gyakori erőltetett iskolareformok, a túlzott teljesítménykényszer, illetve ennek elutasítása biztosan szerepet játszik. Mindez annak ellenére megfigyelhető, hogy a jóléti társadalom számos speciális intézménye foglalkozik a gyermek és ifjúkor problémáival, beleértve az egészségügyet is. Ugyanakkor egyes területeken aránytalanságok mutatkoznak, különösen a pszichés zavarokban szenvedő gyermekek rovására. Éppen ezért az utóbbiak a magánorvosi ellátás területére szorulnak; A jövő útja előre nem látható, azonban úgy tűnik, hogy a szülők megnövekedett mozgási szabadságának árát számos esetben a gyermek fizeti meg.]

ENG 1981;34(07)