A Nemzetközi Epilepsziaellenes Liga Magyarországi Tagozata
2003. AUGUSZTUS 20.
Ideggyógyászati Szemle - 2003;56(07-08)
2003. AUGUSZTUS 20.
Ideggyógyászati Szemle - 2003;56(07-08)
Ideggyógyászati Szemle
Ideggyógyászati Szemle
A 99mTc-TRODAT-1 új, technécium alapú radiofarmakon, amely szelektíven a preszinaptikus dopamintranszporterhez kötődik. A szerzők különböző mozgászavarokkal járó kórképek esetében vizsgálták a 99mTc-TRODAT-SPECT klinikai hatékonyságát. Módszerek - Nyolc egészséges kontrollszemély (22-58 éves), valamint 28 Parkinson-kórban (42-80 éves), 10 Parkinson-szindrómában (51-79 éves) és 13 esszenciális tremorban szenvedő beteg (43-71 éves) vett részt a vizsgálatban. 99mTc-TRODAT-SPECT-vizsgálatot végeztek náluk. Az eredményeket vizuálisan és szemikvantitatívan értékelték. Eredmények - A vizuális értékelés a szemikvantitatív értékekkel konkordáns eredményekhez vezetett az egyes kórképekben. A striatum 99mTc-TRODAT-felvételének mértékét a kisagyra, a frontális lebenyre és az occipitalis régióra vonatkoztatták. A legjellemzőbb eltérések az occipitalis lebenyben (mint referenciaterület) voltak. A striatum/occipitalis arányszámok a kontrollok esetében: 2,12±0,27; Parkinson-kórban: 1,52±0,27; Parkinson-szindrómában: 1,57±0,26; esszenciális tremorban: 2,06±0,69. A striatalis dopamintranszportersűrűség lényegesen kisebb mind Parkinson-kórban, mind Parkinson-szindrómában, mint az egészségesek esetében. Az egészségesek és az esszenciális tremorban szenvedők értékei között nincs szignifikáns különbség. Parkinson-kórban a Parkinson-szindrómásokhoz viszonyítva statisztikailag szignifikáns különbség mutatható ki a nucleus caudatus és a putamen radiofarmakonfelvételében, mivel Parkinson-kórban a nucleus caudatus dopamintranszporter-aktivitása relatíve megtartott. Diszkriminanciaanalízissel az occipitalis referenciaterület vonatkozásában a következő függvényt lehetett felállítani: f= -3,675×caud/occipitalis +6,293×putamen/occipitalis -2,548. Következtetés - A 99mTc-TRODAT-1-SPECT segítségével a preszinaptikus dopaminergrendszer károsodása vizualizálható. Az eljárás önmagában is hasznos segítséget nyújt a különböző eredetű, központi idegrendszeri mozgászavarral járó kórképek elkülönítésében.
Ideggyógyászati Szemle
Neocorticalis epilepsziák sikertelen gyógyszeres kezelése esetén az epilepsziás fókusz sebészi reszekciója megszüntetheti a rohamokat. A műtét utáni rohammentesség azonban jelentősen függ az epileptogén területek preoperatív lokalizálásának pontosságától. Ebben funkcionális képalkotó technikák, például pozitronemissziós tomográfia (PET) alkalmazása jelentős segítséget nyújthat, különösen ha noninvazív EEG és strukturális képalkotó (CT-, MR-) vizsgálatok nem adnak pontos információt a reszekálandó epileptogén kérgi területek helyéről és kiterjedéséről. A szerző és munkatársai az értekezésben összefoglalt vizsgálatok során objektív módszerrel meghatározott fokális PETeltéréseket elemeztek kétféle PET-tracer alkalmazása során. 2-deoxi-2-[18F]fluoro-D-glükóz (FDG) -PET az agyi glükózmetabolizmus körülírt eltéréseit mutatja ki, míg [11C]flumazenil (FMZ) -PET a gátló hatású GABAA-receptorok működészavarát képes in vivo detektálni. A PET-abnormitások háromdimenziós agyfelszínre vetített helyét és kiterjedését elemezték intracranialis epileptiform EEG-eltérések, MR-vizsgálattal kimutatott strukturális laesiók, valamint a műtéti kimenetel függvényében. Eredményeik azt mutatták, hogy a kérgi FMZ-kötődés csökkenése pontosabban jelzi a rohamkiindulás zónáját, mint az FDG-PET által jelzett hipometabolizmus. Ictalis kiindulást váratlan módon a hipometabolizmust határoló agykérgi területekről észleltek leggyakrabban. Epileptogén strukturális laesiók esetén a laesiót körülvevő kérgi FMZ-PETeltérések jelentősen kisebbek voltak, mint az azokat kísérő hipometabolizmus, és kitűnő korrelációt mutattak az epileptiform EEG-aktivitás lokalizációjával. A laesiót körülvevő hipometabolizmus ugyanakkor kiterjedt volt nagyszámú rohamon átesett betegeknél. Az FMZ-PET szenzitívnek bizonyult a más módszerekkel nehezen diagnosztizálható kettős patológia (epileptogén kérgi laesio és hippocampalis sclerosis együttes előfordulása) kimutatásában is. A műtéti eredményekkel történt összehasonlító vizsgálatok azt mutatták, hogy neocorticalis epilepsziáknál a FDG-PET ugyan alkalmas az epileptogén területek regionalizálására, de a hipometabolizmus kiterjedése nem ad megfelelő támpontot a reszekálandó területek pontos nagyságára vonatkozóan. Ezzel szemben csökkent FMZ-kötődést mutató kérgi areák komplett reszekciója rohammentes műtéti kimenetelt valószínűsít.
Ideggyógyászati Szemle
A European Federation Neurological Society (EFNS, a Neurológiai Társaságok Európai Szövetsége) Department to Department Cooperation Programme (a neurológiai osztályok közötti együttműködés programjának) keretében 2002 õszén egy hónapot Koppenhágában töltöttem, a Glostrup Kórház Neurológiai Osztályán. Az osztály részt vesz a koppenhágai egyetem oktatási feladataiban. Az intézmény - Jes Olesen professzor vezetésével - elsõsorban a fejfájáskutatásban szerzett érdemeket.
Ideggyógyászati Szemle
Lege Artis Medicinae
A közlemény bemutatja a magyar oltóanyaggyártás történetét, helyenként összekapcsolva a védőoltással megelőzhető fertőző betegségek elleni küzdelem folyamatával, aláhúzva azt a tényt, hogy az életkorhoz kötött kötelező védőoltási rend fenntartásához az elmúlt több mint 140 év alatt minden kormány tevőlegesen hozzájárult. Az írás a himlőnyirok-termeléstől, a Phylaxiánál kezdődő diftériaszérum-termelés megindításától az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) megalakulásán át az ott folyó oltóanyag-termelésig, majd a Humán önálló vállalattá alakulásán át annak megszűnéséig igyekszik bemutatni az elért eredményeket. Az OKI oltóanyag-termelésével, az influenza elleni oltóanyag-előállítással kapcsolatos tevékenységével részletesebben is foglalkozik, mivel ez az 1960–1970-es években nemzetközi téren is kiemelkedő volt. A Humán Oltóanyag-termelő és Kutató Intézet tevékenységéből kiemelkedik a Di-Per-Te oltóanyag előállítása, melynek tetanuszkomponense ma is tovább él egy multinacionális oltóanyag-gyártó cég termékeiben.
Ideggyógyászati Szemle
Bevezetés – A szédülés a fájdalom mellett az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a beteg felkeresi az orvosi ellátást. A modern diagnosztika ellenére a szédülés okának diagnosztizálása napjainkban is nehéz feladat, számos buktatót rejt magában. Célkitűzés – Kérdőíves felmérésünk célja annak vizsgálata, hogy mi történik a szédülést panaszoló beteggel a sürgősségi ellátást követően. Kérdésfelvetés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye között mennyire volt összefüggés? Hogyan alakult a betegek életminősége az idő függvényében? A vizsgálat módszere – A Semmelweis Egyetem Sürgősségi Betegellátó osztályán megjelent 879, szédülést panaszoló beteghez juttattuk el kérdőívünket. A vizsgálat alanyai – A kitöltött kérdőíveket 308 betegtől (110 férfi, 198 nő, átlagéletkor 61,8 ± 12,31 SD) kaptuk vissza, ezeket elemzésnek vetettük alá. Eredmények – A sürgősségi diagnózisok megoszlása a következőképpen alakult: centrális eredetű (n = 71), szédülékenység (n = 64) és BPPV (n = 51) voltak a leggyakoribb diagnózisok. A végleges diagnózis tisztázásáig eltelt idő leggyakrabban napokat (28,8%), illetve heteket (24,2%) igényelt, kiemelendő azonban, hogy 24,02%-ban végleges diagnózis sosem született. A sürgősségi és a végleges diagnózis között csupán 80 beteg esetén (25,8%) volt egyezés, amelyet alátámaszt a kvalitatív statisztikai elemzés (Cohen-féle Kappa-teszt) eredménye (κ = 0,560), moderált összefüggést indikálva. Megbeszélés – A sürgősségi osztályon felállított diagnózis és a későbbi kivizsgálás eredménye közötti korreláció alacsony, de az eredmények a nemzetközi irodalomban is hasonlónak mondhatók. Emiatt fontos a betegek követése, beleértve az otoneurológiai, illetve esetlegesen neurológiai kivizsgálás fontosságát. Következtetések – A szédüléssel jelentkező betegek sürgősségi diagnosztikája nagy kihívás. A pontos anamnézis és a gyors, célzott vizsgálat a nehézségek ellenére tisztázhatja a szédülés centrális vagy perifériás eredetét.
Ideggyógyászati Szemle
A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzóképes korú nőket érint, így a családtervezés kiemelkedően fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetően. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvő számú betegségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nincsenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekről a témákról elsősorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neurológus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisztált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és előnyöket reálisan értékelni, a beteget ezekről tájékoztatni, majd a beteggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelő betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.
Lege Artis Medicinae
Három évtizeddel ezelőtt azzal a céllal indult a LAM, hogy az orvostudomány és annak határterületeivel kapcsolatos tudományos információkról tájékoztasson. Már a kezdetektől fogva felvállalt egy különleges tématerületet is, amelyben a medicinát a művészet világával kapcsolja össze. Az orvosszakmai közlemények palettáján ez ma is különlegesnek számít. A LAM eddigi történetének elemzését nemzetközileg elfogadott publikációs irányelvek, és az objektivitást biztosító, tudományos adatbázisok segítségével végeztük. Megvizsgáltuk a LAM gyakorlatát, hogy a hagyományos nyomtatott füzet és az elektronikus verzió tartalmának közzététele során miként felel meg a legfőbb szempontoknak, a jelen kor szakmai elvárásainak. Feltártuk a kiadvány jelenlétét a legnagyobb bibliográfiai és tudománymetriai adatbázisokban, áttekintettük helyét a hazai szakmai folyóiratok között. Az eredmények azt bizonyítják, hogy az elmúlt évek során a LAM annak ellenére szerzett nemzetközi ismertséget, hogy a kevesek által beszélt magyar nyelven megjelenő kiadvány. Köszönhető ez a külföldi társszerzőkkel, valamint a kizárólag külhoni kutatók által írott cikkek LAM-ra való hivatkozásainak. A magyar bibliográfiai adatbázisok érthető módon teljes terjedelmében tartalmazzák a folyóiratot, amelynek az élenjáró lapok között van az olvasottsága. A kiadvány nagy erénye a szerzők munkahelye szerinti megoszlás széles spektruma, mellyel szinte teljes egészében lefedik a hazai egészségügyi intézményi rendszert. A tartalom különlegességét emelik a művészeti tárgyú írások, amelyek az orvosi szakközleményekhez hasonló feltártság esetén fokozott magyar és külföldi érdeklődésre tarthatnak számot.
Lege Artis Medicinae
A diuretikumok az 1960-as években történt széles körű elterjedésük óta is alapvető antihipertenzív gyógyszerek maradtak. A magas vérnyomás kezelését tárgyaló 2018. évi ESC/ESH irányelv nem tesz különbséget a tiazid és a tiazidszerű vizelethajtók között a magas vérnyomás kezelésében, elismerve, hogy szemtől szembe nem hasonlították össze ezeket a gyógyszercsoportokat véletlenszerű betegbeválasztásos vizsgálatokban, valamint, hogy a hydrochlorothiazid az egyik leggyakoribb összetevője a forgalomban lévő, engedélyezett fix antihipertenzív gyógyszer-kombinációknak. A 2018. évi magyar irányelv az indapamidot tartja a leghatékonyabb diuretikumnak a hypertoniában szenvedő betegek terápiájában. Közleményünk célja, hogy áttekintsük a tiazid vagy tiazidszerű vizelethajtóknak, elsősorban a ma Magyarországon elérhető hydrochlorothiazidnak és indapamidnak, valamint kombinációs készítményeik korszerű alkalmazását a magasvérnyomás-betegségben szenvedő beteg kezelésében.
1.
2.
3.
4.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás