Az inkontinenciában szenvedők számára a tájékoztatás és a tanácsadás a legfontosabb, a gyógyszertár pedig ideális helyszín erre és a máshol nem jelentkező, kontinenciaproblémákkal küzdő betegek azonosítására. A patikus hozzáférést biztosíthat a meglévő kontinenciaellátási utakhoz, valamint tanácsot adhat a kontinenciatermékek kiválasztásával és az inkontinencia azon tüneteivel kapcsolatban, amelyek gyógyszermellékhatások lehetnek.

A vizelet- és/vagy széklet-inkontinenciával való együttélés, különösen, ha nem megfelelően kezelik, jelentős érzelmi, pszichológiai és fizikális következményekkel jár az életminőségre nézve. Az inkontinenciában szenvedők szégyent, szorongást és depressziót élnek át, szociálisan még elszigeteltebbé válnak, csökken az önbecsülésük, és szexuális zavarokat tapasztalhatnak. Az állapotról, annak kezeléséről és a szolgáltatások elérhetőségéről való általános tájékozottsághiány miatt téves feltételezések uralkodnak, mint például, hogy az állapot az életkor előrehaladtával vagy a szülést követően elkerülhetetlen, és hogy javulás vagy gyógyulás nem valószínű. Ez annak ellenére van így, hogy hatékony, konzervatív, bizonyítékokon alapuló kezelési stratégiák állnak rendelkezésre, amik közé tartozik az életmód-tanácsadás és a medencefenéki izmok edzése.

Ha az állapotot felismerik és jól kezelik, a betegek képessé válhatnak arra, hogy kontrollálják a tüneteiket, önsegítő stratégiákat alkalmazzanak és megelőzzék a hosszú távú állapotromlást. Míg az abszorbens termékek/pelenkák „kezelhetik” a tüneteket, szükség van a kiváltó okok kezelésére; a megelőzés és az oktatás kulcsfontosságú ahhoz, hogy minél több ember hatékony kezelése váljon lehetővé.

A közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek, amennyiben rendelkeznek privát konzultációs helyiségekkel, jó helyzetben vannak ahhoz, hogy kapcsolatba lépjenek az ügyfelekkel és az informális gondozókkal, kezelést ajánljanak, önsegítő stratégiákat oktassanak, valamint szükség esetén speciális szolgáltatókhoz irányítsák a beteget. A vizelet- és/vagy széklet-inkontinenciában szenvedők számára a tájékoztatás és a tanácsadás a legfontosabb. A gyógyszertár ideális helyszín lehetne e tanácsadás nyújtására, és a máshol nem jelentkező, kontinenciaproblémákkal küzdő betegek azonosítására. A patikus hozzáférést biztosíthat a meglévő kontinenciaellátási utakhoz, valamint tanácsot adhat a kontinenciatermékek kiválasztásával és az inkontinencia azon tüneteivel kapcsolatban, amelyek gyógyszermellékhatások lehetnek.

A közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek szerepe – szakirodalmi áttekintés

Az Uren és munkatársai által írt szisztematikus áttekintés célja az volt, hogy feltárja a patikákban végzett kontinenciaintervenció hatékonyságát és biztonságosságát, továbbá feltárja ezen intervenciók elfogadhatóságát és tapasztalatait a betegek, a gondozók és az egészségügyi szakemberek körében, valamint azonosítsa a kontinenciaellátás gyógyszertári környezetben történő előmozdításának legfontosabb akadályait és elősegítőit. A fő hatékonysági és elfogadhatósági kimenetek közé tartoztak a klinikai eredmények, például az inkontinencia tüneteinek és az életminőségnek a javulása, a húgyúti fertőzés csökkenése, a költséghatékonyság, a fogyasztók és a személyzet bizalma/tudása. Az áttekintésből kizárták azokat a vizsgálatokat, amikben gyermekek vagy olyan összetett szükségletű betegek vettek részt, akik inkontinenciáját neurológiai állapotok, agyi/gerincvelői sérülések, anatómiai problémák (fistula) okozták.

A négy bevont tanulmányban (egy-egy ausztrál és holland, valamint két kanadai vizsgálat) azonosított releváns kontinenciaintervenciók közé tartozott az egészségfejlesztés és felvilágosítás, a megelőzés (oktatás, útmutatás az önsegítésre és a szakszolgálatokhoz való irányítás) és a kezelés (hólyagtréning, hólyagkontroll-stratégiák, medencefenék-izomtréning megtanítása, folyadék- és diétás kezelés).

Volt némi bizonyíték a gyógyszertári kontinenciaellátási beavatkozások hatékonyságára, ami a személyzet kontinenciatanácsadással és önsegítő anyagok terjesztésével kapcsolatos ismereteinek és bizalmának növekedését, valamint a más szolgáltatókhoz történő beutalások számának növekedését illeti.

Az új kontinenciaszolgáltatással kapcsolatban a patikusok általában pozitív hozzáállásról számoltak be. Frusztrációként kiemelték a költségtérítési eljárásokkal, az időkorlátokkal és a más kontinenciaszolgáltatókkal való kommunikációval kapcsolatos problémákat. A betegek többsége a gyógyszertárat kényelmes helynek ítélte a kontinenciával kapcsolatos szükségletek megbeszélésére, és csak egy kisebbség számolt be arról, hogy zavarba jött, amikor a gyógyszerésszel beszélt.

A gyógyszertár-alapú kontinenciaszolgáltatás elősegítői közé tartozott a beavatkozás megfelelő költségtérítése, valamint magas színvonalú önsegítő anyagok, például plakátok és szórólapok biztosítása. A személyzet képzési programját pozitívan fogadták, és növelte az inkontinenciával és annak kezelésével kapcsolatos ismereteket. A más szolgáltatókról való több tudás növelte a beutalásokat. A gyógyszertár-alapú kontinenciaszolgáltatás sikerének lehetséges akadályaként az időhiányt jelölték meg.

Végezetül a szerzők megállapították, hogy a bevonható tanulmányok kis száma korlátozta a többi kutatási célra vonatkozó, kontinenciaspecifikus bizonyítékokat, és hozzátették: tekintettel a vizelet- és székletinkontinencia globális elterjedtségére, a közvetlen lakossági gyógyszerellátásban dolgozó gyógyszerészek lehetőségei a kontinencia kezelésében kihasználatlanok.